Mindent vagy Semmit | Befejezett

50. Fejezet + epilógus

*Ádám*

Holnap utazik el Valentin. Az elmúlt 2 hétben a lehető legtöbbet próbáltunk egymással lenni. Felváltva egymásnál aludtunk, mindenhol együtt voltunk, hogy azt a kevés időt teljesen ki tudjuk élvezni, ami még van. Őszintén, örülök Valentin sikerének, örülök, hogy ezzel esélye van arra is, hogy akár világhírű legyen, de mégis szomorú vagyok. Mindenkinél jobban szeretem, és tudom, hogy ő is így érez, ezért nem annyira félek attól, hogy a távolság felemészti a kapcsolatunkat... De akkor is ott van az a motoszkáló érzés, hogy mi van akkor, ha mégis? Minden nap fogunk beszélni, és próbálunk legalább kéthavonta találkozni, de mégis. Mi van, ha az nem lesz nekünk elég?

-Valamit csinálnunk kéne. - mondta Valentin. Most nála vagyunk, és az egyik babzsák fotelén ülünk, egymás karjaiban. Mostanában ez egy gyakori tevékenységünk. Öleljük egymást, amíg tudjuk.

-Nem jó ez? Nem akarok elválni tőled. Holnapig legalábbis.

-Én benne vagyok. - nevetett.

-Lehetnél bennem is. - vigyorogtam rá perverzen. - Oké, ez durva volt.

Szóval igen, szilveszter óta nem igazán csináltuk "azt". Egyszer volt pár intimebb kalandunk, de ott inkább a szájképességünket és a kézügyességünket bizonygattuk, mint azt, amit akkor. Úgy néz ki egyébként, hogy ahogy én csinálom ezeket a dolgokat, az határozottan bejön Valentinnek, pedig egyértelmű, hogy életemben most csinálok én magam ilyeneket, nem pedig olvasom, vagy nézem. Khmm...

-Mi lenne, ha filmet néznénk, és most megpróbálnék nem belealudni? - vetettem fel az ötletet.

-Nekem tökéletes. A lényeg, hogy veled legyek. - mondta és megcsókolt.

-Mikor indul a géped holnap?

-Egykor. Szóval délre megyünk a reptérre.

-Ugye tudod, hogy ha tetszik, ha nem, kikísérlek? Ha tehetném a repülőig kísérnélek.

-Hülye. - nevetett. - Tudom.

Ott voltunk, egymás karjaiba burkolózva, majd Valentin egy hirtelen elhatározásból kihámozta magát az enyémeim közül, és elment a gitárjáért. Az összepakolt cuccai között volt a tokjában, gondolom nem tervezte, hogy fog még rajta játszani. Szerintem tévedett.

-Mit csinálsz? - kérdeztem kíváncsian.

-Shh... - csitított le, majd elkezdett hangokat lejátszani a hangszeren. Rendszertelenül pengette a húrokat, nem volt egy konkrét dallam. Majd szépen lassan a rendszertelen hangok felvettek egy lassú ütemet, és a dallam is megtalálta önmagát. Valentin elkezdte nekem játszani a Dope-ot, Gaga-tól. Vicces, hogy egy olyan dalt énekel, ami arról szól, hogy elveszítette a szerelmét, és sajnálja, és még mindig szereti, meg nagyobb szüksége van rá, mint a drogra.

My heart would break without you,
Might not awake without you,
Been hurting low, from living high for so long. - énekelte a refrént, és szerintem még Gaga is büszke lenne rá. Hibátlan, mind gitáron, mind éneklésben. Simán kitolja a hajlításokat, és szinte úgy játszik, hogy rá se néz a gitárra.

I need you more
I need you more
I need you more than dope. - zárta le a dalt. Be kell vallanom, hogy azért megkönnyeztem. Gaga mély számai nagy hatással vannak rám, és mikor először hallottam ezt a dalt, akkor voltam depis az előző szerelmem miatt. Akkor is megsiratott ez a dal, és most, hogy a barátom énekli nekem, még hatásosabb.

-Hülye lennél, ha elutasítottad volna ezt a sulit. - mondtam, és könnyezve-szipogva átöleltem őt.

-Ennyire meghatott az előadásom? - nevetett.