Mindent vagy Semmit | Befejezett

39. Fejezet

*Ádám*

-Törpe. - ébresztett Valentin. Istenem, már megint elaludtam.

-Neeeeeem.

-Leszállunk. - mondta.

-Hogy tudtam még egy fél órás úton is aludni?

-Egy óra. Nagy volt a dugó. - javított ki.

-Egyre megy, Valentin. A lényeg, hogy túl sokat alszok. - mondtam.

-Lehet titokban egy medve vagy, és téli álmot alszol. - nevetett.

-Hülye.

Miután leszálltunk a buszról, és elmentünk a táborhelyre, még Magdi néni egy kis eligazítást tartott a cuccainkál.

-Na, beszéljünk meg pár főszabályt. Nekem tökre mindegy, hogy mikor aludtok el, de 11-kor lámpaoltás. Azután nem lehet kijönni a házból, és elméletben aludnotok kéne. Gyakorlatban azt csináltok amit akartok, de szüzességet, és józan állapotot nem veszíthettek el. Menjetek, helyezkedjetek el, utána meg vacsora. - utasított minket. A csoportok feloszlottak, és mindenki ment a maga házába. Összesen 8 ház volt, és ebből 5 volt a miénk. Kettő fiú, kettő lány ház, plusz mi, a vegyes.

Mikor bementünk a házba, letettük a cuccunkat, majd kezdődött a vita a négy fél között. Mi Valentinnel a cuccainkat rendezgettük, ruhákat raktunk be a szekrénybe, miközben a többiek nagy veszekedésbe kezdtek, a semmiről.

-Van egy kétszemélyes, és 6 egyedüli ágy. Én nem vagyok hajlandó Andris mellett aludni. - szögezte le Ákos.

-De nem kell egymás mellett aludnotok, egyszemélyesekben fogunk aludni. - mondta Lilla.

-Igen, de nem akarok a mellette lévő ágyban aludni.

-Nem mindegy, hogy mennyire vagy távol az ikredtől?

-Nagyon is nem mindegy.

-Hát jó, de én meg mellettetek nem vagyok hajlandó aludni.

-Jesszusom, fejezzétek már be. Egy tökéletesen értelmetlen dolgon veszekedtek. Majd én alszok az Andrisék közötti ágyon, Lilla, te meg mész valamelyik ágyhoz a maradékból. - mondta Merci. Neki mindegy igazából, hogy ki melletti ágyban alszik. Tulajdonképpen nekem is, de mivel van Valentin, ezért inkább vele, köszönöm.

-Jó... - egyezett bele Lilla. Nem értem amúgy, hogy mi baja van ezzel. Nem Mercivel egy ágyban kell aludnia, hanem egyedül. És nem is valamelyik fiúval. Hát akkor nem mindegy?

-Én nem tudom mi baja van most ezzel Lillának. Mi lenne, ha kétszemélyes ágyban kellene aludni? Kivel akarna akkor, ha nem az egyetlen lánnyal?  - súgtam Valentinnek.

-Lehet veled akarna. Mintha figyelt volna párszor. - mondta.

-Hülye. - válaszoltam, de most, hogy így mondja...

-De azért inkább közelebb húzódsz hozzám.

-Bocsi, észre sem vettem. Tán zavar?

-Dehogyis. Imádom, ha közel vagy hozzám. - mondta, és meg puszilt. Szerencsére senki nem figyelt ránk. Valószínűleg a szobatársaink azért nem néznék annyira jó szemmel, ha letolnánk azt a nyálazást, amit kettesben szoktunk.

-Gyertek enni! - hallottunk kintről egy hangot. Az egész osztály egy emberként ment be az ebédlőbe. A táborvezető egy kicsit beszélt, majd megkaptuk a vacsorát, ami bolognai volt, és atyám. Imádom a bolognait.

-Valentin, miért nem eszel? - kérdeztem két nyelés között.

-Hát... Nem annyira a kedvenc ételem a bolognai. - mondta és erre az egész asztal (azaz a házunk tagjai) egy emberként fordult felé.