Mindent vagy Semmit | Befejezett

30. Fejezet

Mikor befejeztem a fürdést ő is elment zuhanyozni. Míg vártam rá, lefeküdtem az ágyára és ismét körbe néztem a szobájában. Felkerült pár poszter a falra, és az egyik sarokban megpillantottam a gitárját. Annyira jó lenne, ha játszana nekem valamit rajta, de hogyan vegyem rá? Egyszerűen csak kérjem meg, hogy valamit énekel-e nekem? Vajon megtenné? Biztos, hogy megtenné.  Vagyis, gondolom.

-Olyan édes vagy, mikor a gondolataidba merülsz. – mondta mosolyogva és szerelmes pillantást küldött felém. Hirtelen megijedtem, és felültem, mert nem vettem észe, hogy készen lett és visszajött, de ülve is maradtam, mert tetszett az amit láttam. Valentin ott állt előttem egy trikóban, és egy elég rövid nadrágban. Nem boxerben, de hosszúságban már arra hajazott. Atyám, milyen jól néz ki...

-Ö... Ádám? Itt vagy? – szólt nevetve. 

-Mi? Jaj, igen. – válaszoltam.   

-Min agyaltál ennyire? – kérdezte.   

-Ja, csak megláttam a gitárodat a sarokban, és azon gondolkodtam, hogy hogyan vegyelek rá, hogy játssz nekem valamit, amíg nem pillantottalak meg. – válaszoltam egy vigyorral a képemen.   

-Nem először alszol itt, láttál már pizsiben. – mondta miközben elrakta a ruháját a szekrényébe.   
-Hát, tulajdonképpen nem, mert vasárnap az aznapi ruhánkban aludtunk el.  

-Tényleg? – csodálkozott.

-Aham. A film közben.

-Lehet... Nem annyira szoktam figyelni miben alszok. Többnyire trikó se szokott rajtam lenni, csak most tekintettek vagyok rád. – mondta egy perverz mosoly kíséretével. Elképzeltem trikó nélkül Valentin, és mivel elég jó fantáziám van, ezért elég izgató volt.

-Inkább játssz nekem valamit. – mondtam egy kiskutya pillantással. Hátha elűzöm a félmeztelen Valentin képet a fejemből.   

-Okés. – válaszolta és magához vette a gitárját, majd megcsókolt. – És mit játsszak?   

-Lepj meg. – válaszoltam mosolyogva. Valentin elhelyezkedett, majd elkezdte játszani és énekelni a Thousand Years refrénjét. Elképesztően édes volt, ahogyan figyelt a gitárra, és ahogyan énekelt. A hangja pedig tökéletes volt. Miközben énekelt rám pillantott, és elmosolyodott. El se hiszem, hogy Valentin most nekem énekel egy szerelmes dalt... Hogy Valentin a barátom. Hogy az álmom tulajdonképpen valóra vált. Miután befejezte -és én is a vad tapsolást- megszólalt.   

-Most te jössz.

-Hogy mondod? – kérdeztem vissza, mire elvigyorodott.   

-Jól hallottad.   

-De nem tudok gitározni. – mondtam.   

-Énekelj. – válaszolta egy ördögi vigyorral.   

-Nem. Borzalmasan éneklek, nincsen hangom. – tiltakoztam.   

-Naaaaa a kedvemért. – unszolt Valentin, és megcsókolt. Majd újra. És újra. Ahogy folytattuk a csókolózást, elkezdtünk ledőlni az ágyra. Természetesen még mindig csókolt. De, melőtt még bármi történt volna, aminek nem kellett volna, megszólaltam.   

-Jó. És mit énekeljek? - néztem fel rá.

-Nos – kezdte és elment a laptopjáért. Megnyitotta a böngészőt, bekeresett egy dalt szöveggel, majd elém tolta.   

-Ezt most te sem gondolod komolyan. – mondtam neki nevetve.   

-De de. Elénekled szépen a No Tears Left To Cry-t. Úgy is annak a klippjét akarjuk újra alkotni.