Mindent vagy Semmit | Befejezett

40. Fejezet

Mindannyian egy hangos kopogásra ébredtünk.

-Emberek, ébresztő! - kiabált be egy osztálytársunk.

-Mennyi az idő? - kérdeztem Valentintől, és felnéztem rá.

-8 óra. - mondta, miután megnézte a telefonját. Ezek után még visszabújt mellém. Istenem, mennyire imádom.

-Miért kell ilyen korán kelteni minket? - hallottam Lilla kicsit mérges hangját.

-Andris fel se kelt. - mondta Merci.

-Ú, kiáltsunk rá, hogy ébresztő! - mondta Ákos.

-Jó. - egyeztek bele a lányok.

-Valentin, Ádám?

-Mi még lelki erőt merítünk ahhoz, hogy felkeljünk. - mondta Valentin.

-Ja. - motyogtam. Hát na. Fáradtan nem vagyok olyan közlékeny.

-Szóval. Háromra. Egy - kezdte Ákos.

-Kettő - folytatta Merci.

-Hááárom! - mielőtt Merciék kimondhatták volna, hogy ÉBRESZTŐ, Andris ordítva felült az ágyban.

-Te nem vagy normális. - mondták Ákosék nevetve, miután kiheverték az instant szívrohamukat.

-Ezen még mi is megijedtünk. - mondtam nekik.

-Azért legközelebb ne egy ijesztés miatt ugorj ennyire közel hozzám. - suttogta Valentin, és a számra nyomott egy puszit.

-Kanos állat. - válaszoltam. - Na, keljünk fel.

-Jesszus, de kócosak vagytok. - mondta Lilla, miközben mi a szekrényünkhöz tántorogtunk.

-Csönd. - csitítottam le őt nevetve. - Ti is Lilla, ti is.

Fél óra múlva az egész ház készen állt arra, hogy kimenjen november közepén, egy erdőbe, reggel, ergo mindenki megfagyjon a francba. Elindultunk az ebédlő felé, ahol már többen is sorakoztak a reggeliért.

-Mi a francért kell november közepén, a rohadt hidegben elküldeni minket egy erdő mellé? - dühöngtem, miközben eléggé fáztam.

-Gyere, Törpém. - mondta Valentin, és átölelt, hogy melegítsen. Sikerült neki.

-Mi a kaja? - kérdezte mögülünk valaki. Szegény nem kapott választ senkitől sem.

-Ezt amúgy ki kérdezte? - kérdeztem Valentintől, mert nem ismertem fel hangról a srácot. Jó, hogy én itt kezdtem a gimit, Valentin meg csak 2 hónapja érkezett.

-Nem tudom... Nekem sem ismerős.

-Szerintem az a gyerek, akit átraktak hozzánk a b osztályból, mert nem akarták, hogy velük menjen, és ő sem akart velük menni.

-Na és ő hol alszik? - kérdeztem.

-Nem tudom. Azt hiszem a tanári házban.

-Ne hívjuk át magunkhoz? - kérdezte Valentin.

-De, majd, ha találkozunk vele megkérdezzük, hogy jó-e ott neki.

A reggeli kakaós csiga volt. Szerencsére Valentin ezt már szerette. A tegnap esti vacsora kihagyása miatt reggel már hallottam, hogy eléggé éhes. Vagyis, remélem, hogy a hasának volt ilyen medve hangja, és nem egy rendes medvének. Az idő egyébként napos volt, volt pár felhő az égen, de az semmi. Nem novemberhez illő idő, de meleg az még mindig nincs.

-Valentin. - szólaltam meg hirtelen, miközben baktattunk vissza a házba.

-Hmm? - nézett rám.