Mindent vagy Semmit | Befejezett

28. Fejezet

Péntek van, és legnagyobb sajnálatomra Valentin ma nincs suliban. Valami gitár vizsgája van, ezért csak a szünetekben tudunk egy kicsit beszélni. De legalább Merci itt van. Ha ő is távol lenne, elég magányos lennék.

-Vajon hogy megy neki? - kérdezte.

-Nem tudom. - válaszoltam. - Mikor legutóbb írt, akkor ment be.

-Akkor írj rá. Vagy lehet, hogy már írt, csak nem vetted észre.

-Igazad van. - mondtam és nyúltam a telefonomért. Vagyis nyúltam volna, ha a zsebemben lett volna.

-Basszus... - mondtam lefagyva.

-Mi az? - kérdezte Merci aggódva.

-Elvesztettem a telefonomat...

-Ajaj...

-És Valentin valószínűleg már írt nekem. - folytattam és kezdett elhatalmasodni felettem a pánik.

-Van még 15 perc a szünetből. Gyere, keressük meg.

-Kizárt, hogy megtaláljuk... Ebéd szünet van, bárki megtalálhatta. És akkor megláthatta, hogy üzenetem van.

-De... Az miért baj? Úgy is tervezitek felvállalni. - mondta Merci.

-Igen baszki, de nem így! - csattantam fel. - Bocsi, nem akartam így mondani.

-Semmi baj, megértem. Gyere, menjünk megkeresni.

Átnéztünk minden helyet ahol a mai napon jártam, de nem találtuk sehol sem a telefont... Ez baromi nagy botrányhoz vezethet, már ha valaki olyan találta meg, aki ki akar cseszni velem. Nem hiszem el, hogy képes ezt összehozni... Valentin nem akarja még felvállalni, de ha bárki is meglátja az üzeneteimet, hiába. Azt elég csak lefotózni, és mehet is a csoportba.

-Várj, nincs képernyőzárad? - kérdezte Merci.

-De, 0000. - válaszoltam mire kitört belőle a nevetés.

-Most komolyan?

-Ujjlenyomatot használok! Ne nevess! - csitítottam. - De az is mindegy, ha nem tudja felnyitni a telót. Egy közös kép a háttérkép.

-Istenem, Ádám... Nesze, itt az enyém, hívd fel az emberedet, hogy legalább olyan üzenetet ne küldjön, amiben azt részletezi, hogy mit csinálna veled az ágyban.

-Maradjunk annyiban, hogy utoljára az első csóknál voltam vele egy ágyban. Még nem tervezzük megtenni.

-Vagy csak te nem. - húzta a száját egy perverz mosolyra.

-Add inkább a telód. - mondtam és kivettem a kezéből. Megkerestem Valentint a 400 névjegy közül, és kb. 3 csengetés után felvette.

-Merci? - kérdezte kicsit bizonytalanul.

-Nem, Ádám. Figyelj Valentin, ne küldj nekem semmilyen sms-t, főleg nem szerelmeseket. Elvesztettem a telómat, a kódot pedig a hülye is kitalálja. - utasítottam.

-Ajaj... Rendben. Remélem megtaláljátok.

-Én is. Ha rossz kezekbe kerül...

-Ne is folytasd. Most menjetek órára.

-Szeretlek. - mondtam neki, és kinyomtam.

*Valentin*

Azt hiszem gondban vagyunk. Ádám, hogy tudtad elveszteni a telefonodat? Én meg küldtem olyan üzenetet, amiből simán rá lehet jönni, hogy nem barátnője van. Próbálok nyugodt maradni, de nem tudok, és szerintem erre ő is rájött.

-Valentin, mi a baj? - kérdezte Anyu.

-Semmi, csak Ádám elvesztette a telóját. És én meg írtam olyat, amiből rá lehet jönni. - mondtam.

-Jaj, ne. - válaszolta Anyu aggodalmasan. - De úgy is terveztétek felvállalni. Nem?

-De, de még nem most! - mondtam neki egy picit idegesen. - Nem akarom, hogy az osztálytársaink hirtelen megutáljanak, és szétszedjenek minket. Nekem már így nem tudnak ártani, de Ádámmal még nem történt ilyen, és nem szeretném ennek kitenni.

-Megértem. A legjobb az lesz, ha lehiggadsz.

-Nehéz egy ilyen helyzetben.

-Nyugi, nem lesz semmi baj. - mondta és a piros lámpánál megpuszilt.

*Ádám*

-Még mindig semmi reakció? - kérdeztem Mercit.

-Nem. Senki nem írt, hogy meglenne. - válaszolta. Kiírtuk a pletyka csoportba, hogy elvesztettem a telefonomat. Aki megtalálja legyen már szíves visszaadni, és nem melengetni magánál.

-Egyáltalán minek kell valakinek egy olyan telefon, mint az enyém? Mindenki Samsung, meg Apple fan. Mit akarnak egy Huawei-től?

-Én is Huawei fan vagyok. - mondta Merci.

-Jó, de te nem lopod el a telómat, hogy elolvasgasd a pasimmal írt üzeneteimet, hogy majd kirakd a csoportba.

-Igazad van. Nekem elég egy érintés, és már a kezemben van minden adatod ami rajta van. De én tényleg nem rakom ki. - mondta.

-Na, ezt mondom. Viszont akinél megvan, az valószínűleg ki fogja rakni. Hacsak nem szerelmes valamelyikünkbe. Vagy nem jófej. - állapítottam meg.

-Reméld, hogy Valentinbe nem csak te vagy beleesve. 

-Mi az, hogy Valentinbe?! És ha belém? - csattantam fel nevetve.

-Hát... Érdekes ízlése van Valentinnek. - válaszolta Merci és nevetve végigmért. Válaszol beleütöttem a vállába. - Úgy mondod, mintha velem nem lettél volna együtt.

-Jól van na. - mondta és megölelt.

-Hagyjál. Megbántottál. - játszottam el a sértettet.

-Bocánaaat. - mondta Merci. Olyanok vagyunk mint az ovisok.

Az utolsó óra után egy picit maradtunk Mercivel, hátha meglesz a telefon. Az nem érdekel, hogy elhagytam, mert otthon van még egy régebbi, de tökéletesen működőképes telefonom. Itt az a baj, hogy bárki lelephezhet minket.

-Ádám. - szólt Merci, és felém tartott egy üzenetet. - A szekrényedben van.

Egyből odarohantunk és bevittem a kódot. A telefon tényleg ott volt. A kérdés az, hogy a tartalom is csak ott van-e.

-Honnan tudta a kódod? - kérdezte Merci.

-Ugyan az, mint a telefonomé. - mondtam és szívem szerint elsüllyedtem volna.

-Te szerencsétlen...

-Jó, nem bízok a memóriámban! - mondtam neki.

-Gyere, inkább menjünk haza. - mondta és egymást átkarolva kimentünk a suliból.

Sziasztoook! ❤️❤️
Ne haragudjatok légyszi, ha ez egy picit ratyi rész lett... Mikor írtam, akkor nem volt nagyon ihlet túltengésem, ezért sikerült csak ezt megalkotnom. 😅 Tulajdonképpen ma is hálálkodni tudok nektek, mert annyira hálás vagyok, hogy azt nem tudom elégszer elmondani. El se hiszem, hogy mennyien olvastátok és olvassátok a sztorit. 😆 A következő részt már csak vasárnap hozom, és utána ismét 2-3 naponta, de igyeszkem hosszabb, és esemény dúsabb fejezeteket írni. Na meg persze cuki pillanatokkal dúsabbakat. 😅 Tényleg, eszméletlenül hálás vagyok nektek, és imádlak titeket! ❤️❤️
Puszi a fejetekre, szép napot! 🤗