Mindent vagy Semmit | Befejezett

42. Fejezet

-Ti még mindig ágyban vagytok? - kérdezték Merciék, mikor visszajöttek az ebédlőből.

-Igen. - válaszolta Valentin feléjük fordulva. - Kihasználtuk, hogy egyedül vagyunk, és egy kicsit összebújtunk.

-Valami baj van vele? - kérdeztem nevetve.

-Dehogy. Örülök nektek. - mondta Merci. - De öltözzezek, mert hamarosan vége a reggelinek.

-Tudjuk... - mondtam, és elkezdtem kikelni az ágyból. Összeszedtem pár ruhát, meg Valentin pulcsiját, és elmentem a fürdőbe felöltözni, valamit kezdeni a hajammal, ilyesmik. Erről eszembe jutott, hogy lassan befesthetném. Ha már a múltkori időpontot lecsúsztam.

-Elhoztad a pulcsit? - kérdezte Valentin, mikor pár perc múlva visszamentem.

-Persze. - válaszoltam, úgy, mintha ez egy egyértelmű döntés lenne részemről. Vagyis, igazából egyértelmű, hogy elhozom magammal a pulcsiját.

-Okés. - mondta, majd miközben átvette a helyemet a fürdőben, megcsókolt. Én pedig egy boldog, elkalandozott buborékban leültem az ágyra.

-Ugye tudod, milyen cukik vagytok? - ült mellém Lilla, kizökkentve a gondolataimból. A csajnak még mindig rémisztőek a szemei.

-Hallottam már Mercitől. - nevettem.

-Látszik, mennyire szeretitek egymást.

-Nagyon. - feleltem egy mosollyal az arcomon.

-És, meddig mentetek el? - kérdezte egy perverz mosollyal. Komolyan mindenki ezzel jön?

-Csak a csókig. Nem sietjük el ezt a dolgot.

-Értem. - mondta, és visszajött Valentin.

-Na, megyünk kajálni? - kérdezte.

-Aham. - álltam fel az ágyról, és kezdtem felvenni a kabátomat. Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki a három perces útra felveszi a kabátját. De nem akarok megfagyni.

-Amúgy - szólalt meg Valentin útközben, majd megállt és maga felé fordított. Valamit babrált a pulcsijában, majd elővett egy kis dobozt. - Boldog szülinapot, Szerelmem.

-Baszki, az ma van? - kérdeztem. - Köszönöm. - mondtam és megöleltem, majd megcsókoltam. Én magam is elfelejtettem, hogy ma lettem 17, Valentin meg simán tudja. Nála jobb fiút keresve se találnék.

-Nem nyitod ki? - kérdezte.

-De, csak még előtte együnk. Nagyon éhes vagyok.

-Hát jó... Ha a kaja fontosabb, mint én. - mondta mű sértődöttséggel.

-Ez már múltkor is kiderült. - nevettem.

-Tényleg.

Fél óra múlva befejeztük a reggelit, és mivel szinte alig voltak az ebédlőben, kibontottam az ajándékomat.

-Úristen, Valentin, ez nagyon jól néz ki. - mondtam neki. Egy nyaklánc volt, amin a Roxfort címere lógott. Nem vagyok az az éjjel-nappal csak a Harry Potter szintű fan, de egy ilyet szívesen fogok hordani. Főleg ha Valentintől van.

-Remélem tetszik. - mondta, miközben elvette tőlem, hogy felrakja a nyakamba. - Megláttam a hirdetését, és egyből te jutottál eszembe.

-Nagyon tetszik. Köszönöm. - csókoltam meg.

-Na, gyere, menjünk vissza, mert mindjárt bezárják az ajtókat, és ebédig itt maradunk.

-Hmm... Milyen rossz lenne órákon keresztül bezárva lenni veled, egy felügyelet nélküli szobában. A szülinapomon. - viccelődtem. Vagy lehet, hogy mégsem.