Mindent vagy Semmit | Befejezett

46. Fejezet

-Ádám, megérkeztem! - kiáltott Anyu úgy, hogy túlharsogja a 200-ra feltekert zenét, mi pedig Valentinnel kimentünk az előszobába. - Valentin szívem, hát még is átjöttél?

-Igen. Volt egy kicsit nagy veszekedés, és jobbnak találtam, ha elhagyom a házat. Remélem nem zavarok. - mondta.

-Dehogyis. Örülök, hogy itt vagy velünk. - mondta anyu és megborzolta a haját a konyhába menet.

-Anyud komolyan összeborzolta a hajamat? - suttogta nekem Valentin miközben mi is elindultunk.

-Igen. - nevettem. - Baj?

-Nem... Csak ilyet te se szoktál csinálni. - mondta meglepődötten.

-Igen. Én szexisen bele szoktam túrni, hogy beindítsalak, majd utána leálljak, te meg szenvedj, hogy megint nem feküdtem le veled. - kacsintottam.

-Te kis...

-Fiúk, jöttök? - hallottuk anyu hangját a konyhából.

-Még nem végeztünk. - mondta, és rácsapott a fenekemre.

-Hé! Perverz. - mondtam.

Tulajdonképpen jó is, hogy anyu annyit főzött, hogy az egész olasz frontnak elég lett volna a háború alatt, mert így, hogy itt van a nagy étkű, csodálatos barátom, valaki meg is eszi őket. Ne értsetek félre, imádom anyu főztjét, a karácsonyi menüt meg aztán főleg (húsleves, afrikai harcsa, pulyka, krumplisaláta, minden féle édesség), de nincs akkora gyomrom, se nekem, se anyunak, hogy ezt ketten be tudjuk tolni.

-Te hogy tudsz ennyit enni? - kérdeztem nevetve Valentintől.

-Most miért?

-Ja, csak kérdem. Tekintve, hogy túl vagy kettő adag levesen, és most egy nagy tál hússal állsz szemben.

-Egy fekete lyuk van a gyomrom helyén.

-Na de ekkora? - nevettem.

-Örülj neki, Ádám, végre valaki megeszi, és nem fog a hűtőben rohadni. - mondta anyu.

-Én örülök neki, csak nehogy elhízzon. Ő így tökéletes.

-Miért, ducin már nem is szeretnél? - kérdezte Valentin.

-Dee, dee. De ezt a pluszt nem szívesen veszíteném el. - kacsintottam.

Az ebéd után eljött az ajándékozás. Tipikusan azon része a napnak, amikor fel kell készülnöm arra, hogy lehet, minden színész tudásomat be kell vetnem. Mert mi van, ha nem fog tetszeni az, amit kapok? Persze, nem az ajándék a karácsony lényege, és őszintén, nem is szoktam semmit sem kérni, mert nem tudom, mit szeretnék. Viszont így anyunak valamit mindig ki kell találnia, hogy minek örülnék, ami egy kicsit olyan, mint egy improvizálós műsor. Tetszik, vagy nem tetszik. De ha nem tetszik, akkor is úgy kell tenni, mintha tetszene. Kivéve, ha valami olyan, amin teljesen meglepődtél, mondjuk kapnál egy doboz óvszert, vagy egy vibrátor kollekciót. Na azon röhögő görcsöt kapnék.

Szerencsére azt a hagyományt rég elhagytuk, hogy a fa körül állunk, és éneklünk. Régen sokat csináltuk, de miközben nőttem fel, rájöttem, hogy mutáló hanggal, Zámbó Jimmy karácsonyi albumát énekelni nem annyira király dolog. Arról nem is beszélve, hogy egyébként utáljuk Jimmy-t, ha meghallgatok tőle egy dalt, akkor azt is csak poénból teszem. A gond az, hogy volt Jimmy fan osztálytársam.

-Éneklünk? - nevetett anyu, mire én azért rázendítettem. Ha itt van Valentin, hülyülésből belefér.

-Nézz le rááám! - üvöltöttem.