Mindent vagy Semmit | Befejezett

"Mindent vagy semmit" után

Hali.

Szóval, ha nem csal emlékezetem kb ?3? éve azt ígértem, hogy Ádámék sztorija befejezetlen. Mint azt is tudjátok néhányan, a Nem lenne szabad... helyett eredetileg a MVS folytatását akartam megírni, de nem volt elég történetem, fantáziám és egyszerűen nem tudtam visszabújni az ő bőrükbe. Viszont, volt egy előre felépített sztori a fejemben, ami alapján akartam haladni. 

A napokban egy kedves olvasóm segített nekem és megkérdeztem, hogyan tudnám megháláni a segítségét. Ő - mint később kiderült poénból - azt mondta, hogyha írok egy folytatást Ádáméknak, vagy Pierre-éknek, akkor az tökéletes. És mivel Pierre-ék sztorija az epilógusban lezárásra került, Ádámékra került a sor. 

Szóval, élvezzétek ezt a ~1000 szónyi Ádám és Valentin contentet. Nem lesz olyan, mint a 2019-ben írt 50 fejezet egyértelműen, mert akkor x hónapon át csak ők léteztek az írásomban, azóta meg minimum 6 további srác főszereplőm volt, plusz volt egy üres évem wattpadon, szóval nem tudtam úgy írni, mint ott, akkor. De azért megpróbáltam a legjobbat kihozni belőle. :) Anyways, jó olvasást és remélem, ha már rendes könyvet nem is adok, de ez az egy fejezet méltó egy befejezésnek az MVS-hez. Aztán meg ki tudja, nem-e fordulok még vissza a fiúkhoz. Na pápá. 

Mindent vagy semmit.

Akkor nem is tudtuk, hogy mekkora hatással lesz ez a mondat az életünkre. Szóval, mi történt tizedik nyara és Valentin zeneiskolába menése után?

Szétmentünk. Oké, erős kezdése a sztorinak tudom, de minek köntörfalazzak? Ugye azon a nyáron kimentünk Mercivel egy hónapra Valentinhez - igaz, Mercinek váratlan dolgok miatt haza kellett mennie egy hét elteltével - de az alatt a hónap alatt rájöttünk, hogy mennyire hiányzunk egymás napjaiból élőben. Ugyanekkor Valentin leszerződött egy kiadó céggel és egyre kevesebb szabadideje volt, egyre kevesebb ideje ránk is. Persze, ezt akkor nem akartam mondani, mert happy endet szerettem volna nektek felvázolni, de már akkor is jelen volt ez az egész és habár mikor kint voltam ez nem zavart be, tudtuk mindketten, hogy meg fognak változni a dolgok. Szóval, közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy mindkettőnknek hosszútávon az lesz a jobb, ha feladjuk a Barát-Barát státuszt és simán csak barátok leszünk és beszélünk amennyit tudunk. Gondolom nem lep meg titeket, nem tartott sokáig a dolog.

Ugorjunk néhány évet, hm? Suli után néhány évvel és egy egyetemmel később elég nagy újságíró lettem, leginkább itthon, de nemzetközi szinten is, Merci hasonlóan elég komoly an hivatásos táncos lett. Valentin pedig kurva nagy sztár mindkét szinten. 8 év alatt számtalan díj és 5 album, ez már majdnem Lady Gaga szint baszki. Az elején látszott rajta, hogy nehezen dolgozza fel a hirtelen nagy hírnevet, de mikor egy omniózus interjúja lett már rég megtanulta irányítani a dolgot. Természetesen végig követtem mindent, ami történt vele és minden zenéjének elsőként tudtam a szövegét. Érdekes amúgy, nem tekintetében semlegesen írt mindent egyszer akár egy számban váltogatja a he/she-t, vagy csak szimplán they-t írt, de ez látszólag tetszett a közönségének, neki pedig gondolom így volt a kényelmesebb. Amennyire mániákusan követtem a karrierjét, annyira mutattam, pláne a szerkesztőségen, hogy nem vagyok a fanja - végül ez vezetett az előbb említett omniózus interjúig.

Szóval Valentin az 5. albumjának turnéján az én megtiszteltetésem volt meginterjúvolni őt, mikor Pestre jött. Hiába ellenkeztem a főszerkesztőnek, nem volt választásom, én voltam az egyetlen aki nem fanként meg tudta interjúvolni őt. Most pedig éljük át mindannyian életem akkor legszarabb aztán pedig legjobb interjúját:

-Szia Valentin. - köszöntöttem őt egy egyszerre erőltetett, egyszerre őszinte mosollyal, mikor leült elém a fotelbe fél óra késés után.

-Ne haragudj, hogy késtem... forgalom. - nevetett és egy pár másodpercig csak visszafogottan mosolyogva nézett engem.