Mindent vagy Semmit | Befejezett

23. Fejezet

A vetítésnek vége van, és éppen Valentinékhez megyünk. Nagyon cuki volt film, és teljesen megértem, hogy Valentin miért szereti annyira. Ezt a filmet nem lehet elégszer megnézni. És, azért Valentin is hozzáadott ahhoz, hogy ez legyen a legjobb randim. Mikor Simonról kiderült, hogy meleg, és az egész világ összeomlott körülötte, megfogta a kezemet, és el se engedte a film végéig. Most is a kezemet fogja, bátrabban, mint délután, mivel már elég sötét van.

-Hamarosan hazaérünk. - mondta.

-Már alig várom, hogy megismerjem a szüleidet. - válaszoltam neki.

-Ma valószínűleg csak anyumat fogod. - mondta kicsit letörten. 

-Miért? Mi van apuddal? - kérdeztem.

-Ez bonyolult. Majd elmondom. - mondta.

-Okés. - válaszoltam. Úgy érzem, ez egy olyan dolog, amit jobb, ha nem sürgetek, hogy elmondja. Ki tudja, mi van az apjával.

Pár perc múlva megérkeztünk Valentinékhez. Egy nagyon szép házban laktak. Szerencséjük van, hogy meg tudták venni attól a barátuktól, és nekem is szerencsém van. Nem ismerhettem volna meg Valentint, ha nem tudnak itt lakást szerezni.

-Szia anyu! - köszönt Valentin be, amikor megérkeztünk.

-Sziasztok! - köszönt Valentin anyukája. Egy kicsivel alacsonyabb volt Valentinnél, de még ő is nagyobb volt nálam. A haja hosszú, és fekete volt, de a szeme ugyan olyan kék, mint a fiának. Egyébként, nagyon fiatalos, őszintén, nem nézném ki belőle, hogy van egy 17 éves fia.

-Ó, szóval te vagy Ádám. - mondta nekem. - Örülök, hogy megismerhetlek.

-Én is. - mondtam neki mosolyogva, de borzalmasan zavarban voltam.

-Gyertek, egyetek valamit! - mondta. Tipikusan az a mondat, amit utálok más emberek szüleitől. Ha bemegyünk enni, akkor ott lesz velünk, és kérdezgetni fog mindenről. És, ha az illető szülő történetesen a fiúd anyja, akkor mindenre fel kell készülni a kisgyerekkori fotóktól kezdve a hogyan szexeljünk biztonságosan című hegyibeszédig. Tulajdonképpen, lehetetlen felkészülni rá.

Valentin anyukája bevezetett minket a konyhába. Szép, és tiszta hely volt, mintha éjjel nappal takarítva lenne. Lefogadom, hogy Valentin szobája is tökéletesen rendezett. Nekem meg ruha, papírgalacsinok, és minden más kacat van minden lehetséges helyen a szobámban. Bella - közben kiderült Valentin anyjának a neve, és nagyon szép név, pont mint a fiáé - palacsintát sütött, ami azt jelenti, hogy gyorsan túl tudunk lenni ezen a kínos beszélgetésen.

-Milyen volt a film? Ádám, tetszett? - kérdezte. Ez egy olyan kérdés volt, amire kénytelen voltam én választ adni, és nem válaszolhat Valentin a nevemben.

-Igen, nagyon jó volt. Alig várom, hogy elolvassam a könyvet is. - mondtam mosolyt erőltetve magamra. Ekkor Valentin felpattant, és a nappaliban lévő könyvespolchoz ment.

-Mielőtt elfelejtem. - mondta mikor visszajött, és a kezembe nyomta a könyvet.

-Köszönöm. - mondtam, és még nagyobb zavarban voltam. Megpusziltam volna, de Bella előtt még nem annyira tartottam jó ötletnek. Ne tegyük ezt a lehetetlenül kínos eszmecserét még kínosabbá.

Pár perc múlva elhangzott az eddigi ittlétem alatti legfelszabadítóbb mondat, Bella szájából.

-Na, nem zavarlak titeket, menjetek a dolgotokra. Valentin, még visszarohannál majd egy pillanatra? - kérdezte.

-Persze. - válaszolta Valentin, és remélem, hogy nem egy olyan beszélgetés lesz, hogy ne merjük még csak megpuszilni sem a másikat, különben nem enged minket egymás közelébe.

Valentin felvezetett az emeletre, ami ugyan úgy tiszta, és szép volt. Úgy érzem Bella ügyel arra, hogy tisztaság és rend legyen a ház minden zugában. A lépcsőtől a második ajtó volt Valentin szobájának ajtaja. Mikor beléptünk őszintén meglepődtem, és ha valakivel tényleg fogadtam volna Valentin szobájával kapcsolatban, akkor szegényebb lennék akár egy vagyonnal is, tekintve, hogy mennyit fel mertem volna tenni rá. Valentin szobája nem volt a legrendetlenebb, de ha a házhoz hasonlítjuk, akkor egy szeméttelepnek felelt meg.

-Ne haragudj a kupiért. - mondta és majdnem röhögő görcsöt kaptam. De sikerült türtőztetnem magamat. - Min nevetsz?

-Valentin, ez nem kupi. - mondtam neki kedvesen. - Nem láttad még az én szobámat.

-Pedig egyik legnagyobb álmom. - mondta egy vigyorral az arcán. - Na mindjárt jövök.

-Jó. - válaszoltam. Mivel Valentin lement, addig körülnéztem a szobában. Az ágya a jobb falnál volt, szemben a szekrényével. Azzal szembe volt asztala -ami tényleg elég rendetlen volt-, rajta egy laptoppal, ami tipikusan úgy néz ki, hogy már legalább 5 éves, de biztos vagyok benne, hogy jobban működik, mint bármelyik más mai laptop. A falak kékre és zöldre voltak festve, ami nagyon szép volt. Az ajtó melletti sarokban pedig volt kettő babzsák fotel, és kettő könyvespolc, tele könyvekkel. Plusz, Valentin gitárja. Nem véletlenül imádom ennyire ezt a fiút. Ami a legszebb volt az egészben, hogy az ágyán egy kutya plüss csücsült, ami biztos, hogy nagyon régen meg van Valentinnek. Látszik rajta, hogy már csak a Szentlélek tartja egyben. Ki gondolta volna, hogy Valentin még plüssel alszik? Odamentem az asztalához, hogy azt is jobban szemügyre vegyem. Egy csomó papír volt ott, valószínűleg dalok, amiket erősen küzdve a kíváncsiságommal nem olvastam el, illetve az összes Shawn Mendes és Ariana Grande CD-t is felfedezni véltem. Tényleg nagyobb rajongó, mint én.

Egy hosszú 10 perc után végre visszaérkezett Valentin, és olyan vörös volt, mint a babzsák fotel, amiben éppen ültem.

-Jézusom. - mondta, miközben nekidőlt az ajtajának, és lecsúszott a földre.

-Mi az? - kérdeztem, és próbáltam leplezni a kitörő nevetésemet. Valentin erre válaszképpen csak odanyújtotta a kezét az enyémhez, és belerakta amit kapott Bellától.

-Most komolyan adott neked egy doboz óvszert? - kérdeztem, és idáig bírtuk. Kitört mindkettőnkből a röhögés.

-És tartott egy kiselőadást arról, hogyha csináljuk, akkor is ezzel csináljuk. Nem tudom, azt hiszi, hogy akkor fogjuk, ha itt van? - kérdezte Valentin.

-Remélem nem. - mondtam. Valentin leült a másik fotelbe, és elkezdtünk beszélgetni.