Mindent vagy Semmit | Befejezett

37. Fejezet

Halloween nap. Az év egyik legnagyobb napja az iskolában. Tudni kell a sulinkról, hogy imád minden egyes ünnepnek és hagyománynak feleslegesen nagy feneket keríteni. Ami talán még fontosabb az az, hogy a diákok ezt szeretik is. Mármint, a többség. Van ez az iskola szellem, meg ilyesmi dolog, ami nekem egyébként tökéletesen nincs, éppen ezért nem értem, hogy miért jó az egész felhajtás. 

-Nem értem miért nem szereted. - mondta Valentin. Már leszálltunk a buszról, és éppen suliba tartunk, természetesen kéz a kézben. 

-Azért, mert egyszerűen nem érzem át. Arról nem is beszélve, hogy október végén van Halloween, nem pedig november közepén! - érveltem. 

-Oké, elcsúszott, ez van. De tök buli a beöltözés, meg minden ilyesmi. 

-Jó, a beöltözéssel még nincs is akkora bajom. De nem értem, hogy miért kötelező minden osztálynak kidíszítenie a termét. 

-Mert jól néz ki. - jelentette ki Valentin. 

-Igen. Ha időben rendezzük, és nem november közepén. 

-Ajj Törpe, most ez a legnagyobb bajod? - kérdezte. 

-Hát, ez is. 

-Miért, még mi? 

-Ez az egész felhajtás. Ez nem is ünnep. Max külföldön. 

-Hát, mindegy, te tudod... Én inkább nem veszekszem erről. 

-Ez nem is veszekedés, ez csak egy szimpla párbeszéd, mely során azt tárgyaljuk ki, hogy nem értem ezt az egész cuccot. 

-Jó, akkor az. - mondta Valentin és megcsókolt. Pár perc múlva beértünk a suliba, ahol tombolt a suliszellem. Mindenki jelmezben, az egész iskola teli töklámpásokkal, és mindenféle dekorációval. 

-Sziasztok! - köszönt nekünk Merci, miközben megölelt minket. Szegénynek előbb be kellett jönnie, mint DÖK-ösnek, segíteni pár dolog elintézésében. 

-Jó reggelt! - köszöntünk. 

-Minek öltöztetek? - kérdezte miközben végignézett rajtunk. 

-Egy Hugrabugos diáknak. - mondta Valentin. Ó, igen. Egy házba tartozunk a szerelmemmel. 

-Felvettem egy macska fület. - jelentettem ki. 

-Ennyi? - kérdezte Merci. 

-Igen, erre is alig tudtam rávenni az úrfit. - válaszolt a helyemben Valentin. 

-Istenem, Ádi... - mondta fejcsóválva Merci. 

-Tudod, hogy jobban szeretem, ha nem teszed elé az ,,Istenem" jelzőt. - viccelődtem. 

-Hülye. 

A nap nagy nehezen elment, pár szünetben az iskola rádióból szólt zene, de elképesztően borzalmas dalok voltak. Szóval akkor inkább hallgattuk a sajátjainkat. Mivel mi hárman messze lakunk a suliból, ezért mi nem mentünk haza a tanítás után, mert mire odaértünk volna, jöhettünk volna vissza. De, szerencsére itt voltak a jövendőbeli szobatársaink is velünk, szóval nem voltunk annyira egyedül.

-Tudtok pókerezni? - kérdezte Ákos. Azt hiszem. Még mindig nem tudom megkülönböztetni a Ákost, meg Andrist.

-Imádok. - válaszolta Valentin.

-Hát... Valamennyire. - válaszolta Lilla, meg Merci.

-Akkor azt hiszem, csak én nem tudok. - mondtam.

-Akkor megtanítunk. - mondta valamelyik srác a kettő közül. Meg kéne tanulnom, melyik melyik.

-Neee, hagyjátok. Próbálták már, és nekem nincsen elég világos a fejemben ahhoz, hogy értsem. De szívesen osztom a lapokat, abban talán nem bukok el. - ajánlottam fel, és ez mindenkit meg nevetettett. Talán mégsem lesz olyan rossz ez a hétvége.

-Oké, te tudod. - válaszolta Valentin.

-Elugrom a büfébe, jössz velem? - néztem rá.

-Persze. - mondta mosolyogva, és megpuszilta a homlokomat. Ahh, imádom.

-Figyelj, én nem tudom megkülönböztetni Andrist, meg Ákost. - mondtam, mikor már halló távolságon kívül kerültünk.

-Csak ezért jöttünk el büfébe, hogy segítséget kérj? - kérdezte.

-Ezért is. Meg amúgy éhes vagyok. Te?

-Nem, de köszönöm. - utasította el a ,,meghívásomat" egy csók kíséretével. - Na, de úgy tudod őket megkülönböztetni, hogy Andrisnak zöldesebb a szeme, és nagyobb az orra.

-Ja, hogy te ennyire megfigyeled őket? - kérdeztem nevetve.

-Nekem is valahogyan meg kellett tanulnom ki kicsoda.

-Jogos. Szóval Ákos... - kezdtem.

-Andris. - javított ki.

-Andris szeme zöldebb és nagy az orra.

-Igen. Csak megtanulod a hétvégén.

-Hogy lehetnek ennyire hasonlóak? Tudtommal nem egypetéjűek.

-Hát... Valahogy összehozták. Mindegy is. Mit veszel?

-Ducin is szeretni fogsz? - kérdeztem tőle boci szemekkel.

-Bárhogy. - csókolt meg.

-Oké, akkor egy kakaós csigát.

Egy 20 perc múlva elkezdett megjelenni pár osztálytársunk is. 3-kor indulunk a vonathoz, és 2:30 van, szóval már itt az ideje. A cuccainkat szerencsére már elvitték tegnap. Igaz, hogy három napra nem pakolunk sokat (már aki), de azért nem biztos, hogy jó lett volna egy 3 órás úton táskákat cipelni. Hamarosan mindenki megérkezett, és Magdi néni megjelent, indulásra készen. Csodás lesz egyébként. Egy majdnem 40 fős osztály végigvonul a pályaudvarig, majd befoglal egy egész vagont. Szerintem nagyon sokan fognak minket utálni.

-Amúgy mikor indul a vonat? - kérdezte Merci. Nem ment az egész osztály egy kettes sorban, hanem külön csoportokban. Vagyis, négy csoportban. A homofób barmok, a lányok, mi (Merci, Valentin, én) meg a maradék. Legalább nem kell mindenki hülyeségét hallgatni.

-Talán 4-kor. Vagy valami ilyesmi. - válaszoltam.

-Ádám, jól vagy egyébként? Egész nap olyan szótlan vagy.

-Ja, igen, jól vagyok. - mondtam. - Csak ma ilyen csendes hangulatom van. Tudod, felkészülök a kirándulásra.

-Arra sosem lehet. - nevetett fel Valentin. - Egyébként hol van a vonat?

-Ja, tényleg, te még sosem voltál ott. Még egy 10 perc.

-Okés.

-Remélem 4-es helyek lesznek. Vagy ha az nem is, akkor kettes. Még a végén beraknak minket egy 8 személyes fülkébe. - mondtam. Határozottan nem lenne jó.

-Pont kijönne. - mondta Valentin.

-Ja, mint Ádám a fülkéből.

-Utálom a tömeget.

-Tudom. - válaszolta Valentin. - Ezért nem szeretsz buliba se menni?

-Meg azért, mert nem sok olyan dalt adnak, amit én is szeretek.

-Szegény Törpe. - mondta és megpuszilt. Instant szívroham. Ma valahogy erősebb reakciókat vált ki belőlem Valentin.

10 perc múlva megérkeztünk a pályaudvarra, és felszálltunk a vonatra. Szerencsére 4 személyes helyek voltak, szóval én beültem az ablak mellé, Valentin mellém, Merci pedig elénk. Mikor elindult a vonat, ráhajtottam a fejem Valentin vállára, majd pár perc múlva álomba zuhantam.

Sziasztooook! 🤗🤗
Remélem jó napotok van, volt, vagy akár még lesz, mert ti körülbelül az egész hetemet boldoggá tettétek. 😅❤️ Elértük az 1k megtekintést. Egyszerűen hihetetlenek vagytok. Én már akkor szinte majdnem kiugrottam a bőrömből, mikor 100 megtekintés volt, de most... 😂 Szóval hálából ma is kaptok egy fejezetet. 😘 És holnap ugyan úgy hozom a következőt.
Legyen szép napotok, puszi a fejetekre, imádlak titeket! 😘❤️❤️❤️