Mindent vagy Semmit | Befejezett

8. Fejezet

-Olvastam egy plakáton, hogy van bowling verseny. - mondta Valentin két harapás között. 

-Úgy érted jelentkezzünk? - kérdeztem.

-Hát, gondoltam megpróbálhatnánk. - mondta - Mit veszíthetünk?

-A méltóságunkat? 

-Azt már a High School Musical-nél elvesztettük. - válaszolta Valentin nevetve. 

-Jogos. - ismertem el - De akkor is. Én életemben most bowlingozok először. 

-Na, akkor pont ezért! Próbálj szerencsét! - bíztatott.

-Oké. Egy feltétellel. - mondtam. 

-Mi lenne az?

-Ha belemegyek, és nyerünk, akkor jobban fogsz próbálkozni annál a valakinél, aki tetszik neked. - mondtam. 

-És mi van, ha nem nyerünk? - kérdezte kiismerhetetlen arckifejezéssel. 

-Semmi. - mondtam és felé nyújtottam a kezemet, hogy kezet fogjunk. - Pont ez a jó benne. Benne vagy?

-Teljes mértékben. - villogtatta a mosolyát és megrázta a kezem, majd talán egy picit több ideig fogta tovább. Végül én vetettem véget ennek a gyors pillanatnak, és megettem a hamburgerem maradékát. Mikor visszamentünk, feliratkoztunk a versenyre. Nem volt valami híres ez a dolog, mert csak mi és egy 3 fős csapat voltunk. Nem is értem. Szombat este 5 óra van, hol vannak a fiatalok? A verseny egész érdekes volt, mert 3-2 arányban voltunk, ezért fura szabályaink voltak. Mindenkinek 3-szor kellett gurítania, és az nyerte a kört, aki a legtöbb pontot szerezte. Összesen 7 kör volt, és az a csapat nyert, aki több kört nyert meg, illetve a másik csapatban is ment a verseny, mert az első kör végén akinek a legkevesebb pontja volt az kiesett tőlük, hogy ne legyen olyan egyenlőtlen a csapatfelosztás. Nagyon szoros verseny volt, az utolsó kör előtt tartottuk egy szünetet, amikor 3-3 volt az állás. 

-Szerinted nyerünk? - kérdeztem Valentint.

-Esélyesek lehetünk. - válaszolta - A csaj a másik csapatban gyengéket gurít. Csak azért nem ő esett ki az első kör végén, mert szerencséje volt és pár ponttal többet szerzett a srácnál. 

-Oké, de a társa viszont jó játékos. - mondtam. 

-A pasinak csak az izmai nagyok, de attól még ugyan olyan mint én. Vagy ha szabad azonosítani a sztereotípiákkal, akkor még hülyébb is. - magyarázta Valentin. 

-Mondja a kék szemű, szőke hajú, gitáros, ötös tanuló diák. - viccelődtem. 

-Jól van na! - nevetett - Mondom, HA szabad azonosítani a sztereotípiákkal. 

-Miből maradt ki szegény Merci. - mondtam. 

-Ja, kár, hogy nincs itt. - válaszolta Valentin, de nem úgy néz ki, mint aki annyira bánja, hogy velem van kettesben. - Szerintem menjünk vissza, mert mindjárt lejár a szünet.

-Okés. - és visszamentünk. A játék tényleg elég szoros volt, és mivel nem mi írtuk a pontokat, hanem egy dolgozó, nem tudtuk mire számítsunk. A végéig azt hittük, hogy ez a győzelem a miénk lesz, amikor a kigyúrt ellenfelünk olyat gurított, hogy minden bábu egyszerre dőlt el. Itt vesztettük el minden hitünket és Valentin egy picit a jókedvét. Szerintem tényleg nyerni szeretett volna, bár nem tudom, hogy miért. Lehet, hogy egyszerűen maximalista és a maximumot szerette volna magából kihozni. Elérkezett az eredmény hirdetés pillanata, és úgy mentünk oda, hogy tudtuk, hogy a másik csapat fog nyerni. A bíró elkezdte mondani, hogy ,,A verseny győztese..." majd hirtelen abbahagyta, mert valamit elrontottak. Pár perc múlva visszatért, a jó eredménnyel. 

-A verseny győztesei pedig a Szuper Hármas! - mondta, és ezzel közel se lepett meg minket. Mindketten tudtuk, hogy nem fogunk nyerni, de azért jó játék volt. Odamentünk gratulálni a csapatnak, majd elmentünk a pályáról. Kint arrébb mentünk a bejárattól és mindketten csendben voltunk. Valentin nagyon letört volt és magamat okoltam érte. Úgy éreztem ez az én hibám, mert én szúrtam el, szóval úgy döntöttem bele kezdek a bocsánatkérésbe.

-Valentin, ne haragudj. - mondtam.

-Miért? - kérdezte értetlenül.

-Azért, mert miattam nem nyertünk. Én szúrtam el az utolsó dobásoknál, és ha kicsit jobban oda figyeltem volna, akkor - magyaráztam, de Valentin a semmiből egyszerűen magához húzott és megölelt. Azt hittem, hogy ott, abban a pillanatban válok csepfolyóssá, mert úristen, Valentin ölel engem, és úgy néz ki, erre ő is ráeszmélt, mert hirtelen abba is hagyta.

-Bocsánat. - mondta picit zavartan. 

-Miért kérsz bocsánatot? - ocsudtam fel - Nem lesmároltál, csak megöleltél. Semmi különös nincs benne. 

-Igaz. - nevetett. Elég ideje áltunk kint és már nincs esténként 20 fok, szóval elkezdtünk hazaindulni.

-Merre laksz? - kérdezte Valentin.

-Nem messze a buszmegállótól. - mondtam. - Egy 30 perc. 

-Okés. Akkor veled megyek. - válaszolta és hirtelen nem fogtam fel, hogy Valentinnal megyek haza. Útközben beszélgettünk, Ariana-t és Shawn-t hallgattunk és talán hosszabb volt az a fél órás út. Talán legalább háromszor fél órás volt. Mikor megérkeztünk úgy tűnt, mintha mondani akart volna valamit Valentin. Végül elvetette és másba kezdett bele.

-Jó volt ez a délután. Máskor is csinálhatnánk ilyet.

-Ja. - válaszoltam. Még mindig úgy tűnt valamit mondani akart, de nem mondta szóval pár másodperc kínos csend után megszólaltam. - Én szerintem bemegyek, mert késő van és már fáradt vagyok. 

-Okés. - válaszolta Valentin. - Jó éjt!

-Jó éjt! - köszöntem el és bementem a házba.