Mindent vagy Semmit | Befejezett

14. Fejezet

Most van az utolsó óra, és végre átgondolhatom az egész napot. Úgy érzem elmondhatom az egész hétről, hogy ez volt életem legfurább hete, mert csak vegyük át mik történtek. Hétfőn, vagy 3 hét hallgatás után a srác, aki megölelt engem egy bowlingozás után elhívott a suli buliba, amire én csak akkor vagyok hajlandó elmenni, ha szerelmet vall annak az embernek, aki tetszik neki. Ezek után én írtam neki egy verset, majd kiderült, hogy szerinte a versek a világ legromantikusabb dolgai, és hogy vannak saját dalai is, amiből ma egyet előad a bulin. Kiderült, hogy a szerelme kék szemű és barna hajú, pont mint én, és akkor vegyük számba az új testi ,,érintkezéseinket", amiket még sose tettünk eddig. Egész héten folyton a közelemben van. Átkarolt, nem csak a büfénél. Ma is. Háromszor. Illetve tulajdonképpen majdnem megcsókoltuk egymást csütörtök reggel. Plusz, mikor ma odaadtam neki a földrajz házimat, hálából megölelt, mert ez nagyon fontos házi volt, és egyest kap, aki nem csinálta meg. Legalábbis ezt állította. De ezek a dolgok még mindig nem jelentik azt, hogy meleg. Én nem arra az égi jelre várok, hogy megölel, vagy átkarol. Ennél nagyobbra. De már nem tudok mit kezdeni a dologgal. Valentinnak el kellett mennie próbálni, onnan pedig egyből megy haza készülődni és utána egy órával előbb vissza is kell mennie, mert ugye fellép. Merci tulajdonképpen haza sem mehet, de maradok vele egy kicsit, de utána én is hazarohanok. Az utolsó óra után Mercivel elmentünk leülni az aulába, ahol ő valami dolgot magyarázott, én meg mindent újra és újra átrágtam a fejemben. 

-Ádám, min gondolkodsz ennyire? - kérdezte.

-Tessék? - kérdeztem vissza, mert nem is esett le, mit mondott. Utána kapcsoltam. - Ja, bocsi, figyelek. 

-Francokat figyelsz, legalább öt percig ültem melletted csendben, és te észre sem vetted. - mondta nevetve. 

-Bocsi... - válaszoltam. - Csak most döbbentem rá, hogy mindjárt itt a buli. És mindent átgondolok amik eddig történtek és az én malmomra hajtják a vizet. 

-Ádám... - kezdte Merci. - Tudom, hogy mindennél jobban szeretnéd, hogy Valentin neked mondja azt, hogy szerelmes beléd. És tudom, hogy te még mindig vak vagy látni, mennyire te vagy az, aki tetszik neki, mert hülye vagy és azt kamuzod magadnak, hogy hetero. De én kívülről nézlek titeket, és látom, hogy hogy néz rád, és hogy hogy viselkedik veled. Ne aggódj a ma este miatt. Minden tökéletes lesz. 

-De...

-Nincs de! Menj haza, vegyél egy nagy kád fürdőt, és este 7-ig meg ne lássalak a suliban! - kaptam a parancsot. Franc se meri erre azt mondani, hogy nem. 

-Jó... - egyeztem bele végül. 

Mikor hazaértem, Anyu otthon volt, amire természetesen nem számítottam. Éppen teljesen magamba merülve mentem a lakásban, mint valami holdkóros, mikor végül sikerült kizökkentenie. 

-Ádám! - szólt Anyu már szinte kiabálva. 

-Jesszus! - kiáltottam fel, mert én meg megijedtem. 

-Nem, csak én. Végre meghallottál. 

-Bocsi...

-Semmi baj. - mondta, de éreztem, hogy valami van a hangjában, amit már nem nagyon bír türtőztetni. 

-Mi a baj? - kérdeztem. 

-Én is pontosan ezen gondolkozom! - válaszolta. - Már vagy egy hónapja folyton úgy jössz haza, hogy szinte fertőz a szomorúságod, de most már tulajdonképpen nem is hallottál meg. Nem mehetsz sehova, amíg el nem mondod, hogy mi bajod van!

-Jó... - egyeztem bele egyből, ami láthatóan meghökkentette őt. Mikor legutóbb valamit eltitkoltam, majdnem borzalmas vége lett. Nem akarom, hogy ez megismétlődjön, igaz, ez nem olyan súlyos, mint az, hogy hogyan fogja a szülőd viselni azt, hogy a fiúkat szereted. - Van ez a srác. Valentin. Az új srác. 

-Szerintem ezt a történetet imádni fogom. - állapította meg, és kényelembe helyezte magát velem szemben egy széken. Én is leültem, hogy ne legyen olyan ez az egész, mintha felelnék.

-Még ne imádd. - mondtam. - Nem biztos. Mikor első nap megérkezett, már akkor belé szerettem. Eszméletlenül jól néz ki. Kék a szeme, és szőke a haja, amit mindig tökéletesen beállít, habár ma elfogyott a zseléje, és kócos volt, és még cukibb volt. És mellém ült első nap, és kiderült, hogy annyi közös van bennünk, amik nem olyanok, mint a hetero srácoknál. Azokat a zenéket hallgatja, és azokat az előadókat, akiket heterok nem szoktak. És aztán elkezdtem megismerni őt. És aztán mikor bowlingoztunk megölelt, és hétfőn úgy vett rá, hogy elmenjek ma a bulira, hogy bevetette a ,,kedvemért" fegyvert. Mire én azt mondtam, hogy jó, de akkor ma szerelmet vall annak, akibe szerelmes, aki mint kiderült kék szemű és barna hajú, pont mint én. Ezek után kiderült, hogy imádja a verseket, és hogy szokott dalokat írni, és miközben ezt mondta a szemembe nézett. Aztán ezen a héten egyre közelebb van hozzám, közelebb ül, valamelyik nap a büfénél átkarolt engem, sőt ma még háromszor átkarolt, illetve egyszer megölelt, de ez még semmi. Tegnap miközben pacsiztunk és veregettük volna meg a másikat egy irányba indultunk el, és tulajdonképpen majdnem megcsókoltuk egymást, és ott álltunk kéz a kézben, szemtől szemben, és szinte kérlelt a tekintetével, hogy tegyem meg. És ma van az este, amikor kiderül, hogy mi van és annyira parázok, mert... 

-Annyira szereted. - fejezte be Anyu a mondatot helyettem, és megölelt. - Szívem... Ezt elmondhattad volna előbb is. 

-Nem, mert hülyeség az egész. És nem akarom, hogy beleéld magad, hogy lehet ő lesz az első fiúm, és közben meg mégsem. 

-Ez a hülyeség! Ne aggódj Ádám! Ez a ti estétek lesz!

-De mi rá a biztosíték?

-Az amit elmondtál. - válaszolta. - Életemben nem láttam ezt a Valentint, de amit elmondtál róla, egyértelmű. Ti egymásnak lettetek teremtve. - mondta, és hirtelen megnyugodtam. - Most menj készülődni. 

-Rendben. Köszönöm. - mondtam, és megöleltem őt.