ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 1. rész •

Suho szemszöge:

Ma reggel az ébresztőóra meglehetősen korán szólalt meg, mivel ezen a csodálatos napon délben indult a repülőnk Malajziába, és a menedzser még szerette volna előtte tisztázni velünk, a fellépésünk részleteit, meg hát a banda egyes tagjainak (khhm....Chen, Baek) elég sokáig tart az összepakolás akkor is, ha csak egy-két napra megyünk el.

Álmosan néztem rá az ébresztőórára, amely ugyan nem volt messze az ágytól, de nem is volt annyira közel, hogy nyújtózkodás nélkül elérjem és egy közepesen erős valamint férfias csapással hatástalanítani tudjam kora reggeli zaklatómat.
Pár perc értelmetlen forgolódás után végül rávettem magamat erre a nem feltétlenül megterhelő mozdulatsorra és lecsaptam az órát, ami az ütés hatására beesett az éjjeli szekrény mögé.

Miután sikerült viszonylag elfogadható, emberi formát öltenem, elindultam a már jól ismert reggeli körutamra, amelyel mindenkinek legszebb álmát tönkretéve leszek a banda legutáltabb tagja egy-két röpke percre.

Először a kis maknae szobájába mentem, aki undorral az arcán, és mély macskaszerű morgást hallgatva fordult a fal felé, tudatva velem, hogy inkább menjek vissza hozzá egy kicsit később.
Sejtettem, hogy ez lesz, ezért nem hagytam magam csak úgy lerázni.

- Sehun reggel van kelj fel! Hidd el nekünk sem könnyű, de ha még téged is nógatni kell, akkor aztán igazán nehéz...

- Eomma, csak még néhány percet adj! - Könyörgött félálomban szinte alig hallhatóan nyöszörögve drága egyetlen maknae-nk, de sajnos nem voltam engedékeny kedvemben.

- Könyörögj az apádnak! - Vágtam rá azonnal a válaszomat nem kis meglepetésére.

- Ah Kris... - Nyöszörögte most már kicsit hallhatóbban de még mindig kelletlenül.

- Lay az apád! - Jelentettem ki anélkül hogy átgondoltam volna mit mondok.

- Ehh~ - Hörögte, mintha a halálán lenne, majd felült az ágyon, mire én győzedelmesen elmosolyodtam.
Na egy megvan, viszont az a baj, hogy mi kilencen vagyunk....

Nagyot sóhajtva hagytam el a legfiatalabb szobáját, és indultam volna a többiek ébresztésére, amikor is egy szemlátomást mérges Kyungsoo-val találtam szembe magam, és mielött még bármit kérdezhettem volna tőle, rögtön elmondta problémáját.

- Nem hiszem el, hogy az a barom már megint visszatette az üres tejesdobozt a hűtőbe! - Mondta meglehetősen hangosan, mire az érintett személy, nevezetesen Baekhyun álmosan kinézett szobája ajtaján.

- Nem is én voltam - dörzsölte meg kiskutya szemeit - Chen is vissza szokta tenni.

- Édes mindegy, hogy ki volt, csak tanuljátok már meg végre, hogy a szemetet nem rakjuk vissza a hűtőbe!
Mondta D.O majd mérgesen visszasietett a konyhába, ahol már minden bizonnyal a reggelit készítette.