ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 43. rész •

Kai szemszöge:

- Lay! Lay! YIXING! - Kiabáltam a telefonba mivel már sokadjára sem válaszolt, pedig pont most látszott beigazolódni az igazam miszerint Suho nem agyhalott, viszont ezt még Kyungsoo sem hitt el nekem. Azonban most maga Lay mondta hogy nem agyhalott a Leader. És ha ez így van... Akkor még van remény, megmenekülhet!

Az ágyamból kipattanva rohantam egyenesen D.O-hoz hogy felrázva őt értesítsem először a jó hírről.

- Kyungsoo!!! - Üvöltöttem amint oda értem mellé és eszeveszett tempóban kezdtem rázni a vállát. Szegény csak fáradtan felnyögött és kezdetben megpróbált ignorálni, sikertelenül. Minél jobban semmibe vett én annál jobban agyusztáltam a nevét kiabálva. Fél perc szenvedésem után sikerült elérnem hogy végre ember számba vegyen és nyitott szemekkel forduljon felém.

- Mi ilyen sürgős hajnalok hajnalán? - Kérdezte ásítva.

- Suho nem agyhalott! - Kiáltottam csillogó szemekkel arcát fürkészve. Érdekes módon semmi reakciót nem váltott ki belőle.

- Ezt már egyszer mondtad... - Csukta le félig szemeit. - Mi a bizonyítékod? - Kérdezte félálomban.

- Lay-el beszéltem telefonon és ő mondta, hogy ez az egész hazugság volt, és hogy Suho megmenthető!

- Szerintem csak álmodtad. - Motyogta D.O mire kissé elszállta a belé vetett összes hitem.

- Ez az igazság! Miért nem hiszel nekem!? - Fakadtam ki.

- Hiszek neked. - Mondta majd jelentőségteljesen rám nézett. - Hajolj közelebb! - Utasított.

Miután eleget tettem kérésének egyik kezével átkarolta a nyakam, másikkal pedig arcomra simított, majd hirtelen közel húzott magához és megcsókolt. Puha ajkai istenien illettek az enyémekre, egyszerűen túlságosan is tökéletes volt ez az egész. Lágyan csókoltam vissza miközben imádkoztam hogy nehogy csak álom legyen mindaz ami abban a pillanatban velem történt. Hál istennek nem álom volt.

Kyungsoo miután elfogyott a levegőnk elvált tőlem és mosolyogva nézett rám.

- Ezzel a csókkal bizonyítom hogy hiszek neked. - Mondta majd kezét levette nyakamról.

- Csókolózni csak a szerelmesek szoktak... - Mondtam furcsán nézve Kyungsoo-ra.

- Én szerelmes vagyok. - Mondta kisimult arcal egyenesen a szemeimbe nézve.

- Én is! - Válaszoltam teljesen megbabonázva tekintetétől. Hogy lehetséges az, hogy ennek az aprócska embernek akkora szemei vannak mint két tányér és mégis ilyen iszonyat édesen és őrjítően tud nézni velük?

- Szeretlek. - Mondta.

- Én imádlak. - Mondtam.

- Mint szerelmed? - Kérdezte.

- Még annál is jobban. - Válaszoltam és most én csókoltam meg őt.

Eszméletlenül jó érzés volt, ez az egész helyzet! Mesébe illő lett volna ha éppen nem akkor jutott volna eszembe, hogy mi is volt az eredeti tervem. Finoman elválva Kyungsoo-tól egy halvány mosoly kíséretében megsimogattam fejét.

- Szólok a többieknek oké? - Kérdeztem majd fülébe súgtam. - Amit elkezdtünk azt meg majd folytatjuk! - Kacsintottam rá majd miután egy bólintással nyugtázta kijelentésemet felálltam és kimentem a szobából.

- Chanyeol! Baekhyun! - Kopogtam először a mellettünk lévő szoba ajtaján de mivel nem jött válasz benyitottam. Az egyik ágy meglepő módon üres volt míg a másikon két embert teste körvonalazódott ki a takaró alatt. Először nem tudtam hová tenni a helyzetet de hamar kapcsolt az agyam és találomra az egyik alvó fenekébe markoltam.