ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 13. rész •

Suho szemszöge:

Lay távozása, az első pár órában nem érintett meg túlságosan mélyen, annak ellenére sem, hogy az elmúlt napok folyamán, érdekes és számomra megmagyarázhatatlan dolgok történtek velem, akárhányszor csak a közelébe kerültem.

~ Talán könnyebb is lesz nélküle a koncert ~

Futott át az agyamon ez a képtelen gondolat, amit pár óra elteltével már meg is bántam.

Sehun-t befogadtam magam mellé a szobába, ugyanis legalább egy fél órán keresztül magyarázta, hogy ebből mind a ketten csak jól jöhetünk ki,
én meg hát őszintén szólva nem akartam elvenni azt a nagy lelkesedését, így belementem a dologba.

A maknae erre hatalmas mosollyal az arcán rohant ki a szobából, hogy pár rövid percen belül már újra meg is jelenjen összes cókmókját karjai közt szorongatva.

Az ajtóban hírtelen megtorpant, és csodálkozva nézett végig a szobán. Tekintetét többször is körbefutatta, majd megállapodott rajtam, és engem kezdett el tetőtöl talpig végigmérni.

- Csak egy ágy van? - Kérdezte, még mindig a nyitott ajtóban állva enyhén sokkos állapotban.

- Te mondtad, hogy mindketten jól járunk, és amúgy, ha zavar akkor még visszamehetsz. - Igyekeztem rövidre zárni a beszélgetést, mivel titokban azért reméltem, hogy meggondolja magát és távozik.

- Áh! Jó lesz ez így! - Mondta, majd cuccait ledobta, és boldogan helyet foglalt mellettem az ágyon. - Mit fogunk csinálni? - Fordult felém egy reményteli mosollyal az arcán.

- Semmi olyat, amire most szerintem gondolsz. - Válaszoltam hűvösen rá sem nézve.

- Honnan tudod, hogy mire gondolok?- Kérdezte őszintén meglepetten, miközben kezeit a feje mögé téve hátra dőlt mellettem.

- Túl jól ismerlek te perverz állat. - vigyorogtam rá ugyanis meguntam a jég királynő szerepét.

- Ja persze! Mióta ilyen mocskos a szája imádott főnökömnek? - Fordult felém ismét kérdő tekintettel.

- A perverz nem is csúnya szó! - Jelentettem ki határozottan. - Chen is gyakran használja.

- És ezért nem csúnya? - Na ne viccelj...!- Sehun erre őszintén felnevetett, és jobban belegondolva igaza is volt. Chen-ből néha úgy folynak a különösebnél különösebb káromkodási formák, mint ha csak egy vízesés lenne.

A beszélgetést követően az este további része nyugalomban telt, és az éjszaka is viszonylag eseménytelen volt azt leszámítva, hogy Sehun gyakran érzett ellenállhatatlan vágyat arra, hogy egyik lábával átöleljen, és szorosan magához húzzon. Ezeket a magán akcióit többé-kevésbé sikeresen hatástalanítottam, bár néha elég komolyan összegabajodtunk, amire másnap reggel, természetesen egyeltalán nem emlékezett, sőt még tagadta is.

***

A koncert előtti órákat már sokkal kevésbé bírtam jól, mint azt előre gondoltam. Az agyam valamilyen oknál fogva, teljesen tompán működött, és így értékes perceket vesztettem amiket arra akartam áldozni, hogy kiterveljem a színpadon mégis hogyan fogom feltünésmentesen takarni, és elfedni társaim egymás közti barátságnál néhol már jóval szorosabb kapcsolatát.

~ Vajon Lay mit tenne? ~

Tettem fel magamban a kérdést, ami után rögtön egy másikat is:

~ Miért pont Lay-re gondoltam? ~ Miért nem valaki másra? ~

Megráztam a fejem majd nagyot sóhajtva álltam fel, és elindultam a többiek után átöltözni.