ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 9. rész •

Lay szemszöge:

Irdatlan tempóban rohantam keresztül a repülőtéren át minden ellenörző kapun, hogy még sikerüljön elérnem a leghamarabb Pekingbe induló gépet.

A szívem a telefonhívás óta hatalmas sebességgel vert, a vérnyomásom és a pulzusom a magasban volt, a homlokomról pedig gyöngyözve folytak le a csillogó izzadság cseppek.
Az agyam teljesen le volt bénulva, folyamatosan csak a legrosszabbra tudtam gondolni, miszerint: - mire odaért egyetlen drága édesanyám már átköltözik a holtak birodalmába.

~Nem! Nem! Nem! ~ Ez teljességgel lehetetlen! Mégis hova tűnt az a rengeteg pozitív gondolatom pont amikor a legnagyobb szükségem lenne rá? ~

Rettenetesen dühös voltam, amiért ahelyett, hogy lenyugodtam volna, csak egyre inkább hergeltem magam.

A bőröndömet már leadtam, és éppen futó lépésben loholtam a gépemhez amikor is hírtelen eleredt az eső, és mire odaértem a géphez, minden egyes ruhadarabomból egy vödörnyi vizet ki lehetett volna csavarni.
A stewardess meglepett, és furcsálló arcal nézett rám amint felszálltam, de ez abban a pillanatban egyeltalán nem tudott érdekelni.

Gyorsan megkerestem a helyem, majd ahogy voltam csurom vizesen lehuppantam az ülésemre, egy meglehetősen testes, és borzalmasan undorítóan túlsminkelt, öreg, ráncos, és rikítóbbnál rikítóbb színű lenge ruhákat viselő nő mellé.

- Maga úszás után jött ide, vagy miért néz ki ennyire szerencsétlenül? - Kérdezte a mellettem ülő a gép felszállása után.

~ Még csak ez hiányzott! ~

Gondoltam magamban, majd minden erőmet összeszedve válaszoltam:

- Nem csak kint eleredt az eső, és nem volt nálam a kabátom. - Vallottam meg az igazat, minden mindegy alapon.

- Ah ez nagy hiba volt fiatalúr! Igen meleg mostanában errefelé az idő, de igazán figyelembe kellett volna vennie, hogy még csak február van! - Rivalt rám újfent a nő, mire én inkább magamba folytattam a véleményemet.

~ Nem tudom, hogy ez a nő kicsoda, és hogy kinek képzeli magát, de most pont arra volt a legkevesebb szükségem, hogy kioktassanak. ~

- Köszönöm a jótanácsot, ezentúl vigyázni fogok. - Igyekeztem lezárni a beszélgetést, de sajnos sikertelenül.

- Jól is teszi, hogy megfogadja! Manapság igen kevesen hallgatnak a magam fajta bölcs úrihölgyekre. - Bökött ezzel a mondattal egyidejűleg terjedelmes melkasa felé.

~ Jézus isten, de nagyra van magától a néni...~

- Igen így van. Sajnos. - Próbáltam továbbra is minél hamarabb véget vetni ennek a feletébb kellemetlen társalgásnak.

- Maga milyen megnyerő fiatalember! - Csapta össze erre hatalmas kezeit a nő, mire én elcsodálkoztam, hogy ettől hogy hogy nem zuhant le azonnal a repülő.

- Köszönöm, de ha megengedi aludnék egy keveset, nagyon kimerítő napom volt. - Eröltettem magamra egy jól begyakorolt műmosolyt.

- Ó hát persze remek ötlet, én is szunyókálok egy keveset! - Mondta már már játékos hangon a hölgy amit nem igazán tudtam mire vélni.

Megnyugvást keresve fordultam az ablak irányába, hogy alhassak egy keveset de valahogy nem akart álom jönni a szememre. Túlságosan is fel voltam zaklatva ahoz, hogy képes legyek nyugodtan elaludni.