ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 10. rész •

Jongdae szemszöge:

Délelőtt volt, a koncert napja. Mivel Lay ugyebár nem tudott velünk fellépni, rengeteg dolgot át kellett variálnia a szervezőknek, és nekünk természetesen végig kellett halgatnunk a változtatásokat.

Nem volt valami izgalmas, és nem is igazán tudtam végig odafigyelni mivel nagyon aggódtam Lay miatt. Igaz, hogy válaszolt az üzenetemre, és ráadásul azt, hogy az anyja jól van legalábbis az állapota stabil, de valamiért én még így is nagyon aggódtam, hogy mi van, ha hirtelen megint rosszul lesz, és hát ugyebár azt sem lehet tudni, hogy mikor látjuk újra Layt. Lehet, hogy napok, de az is lehet, hogy hónapok kérdése.

- Baj van cuki mókus? - Zökkentett ki az arcomba hajolva Xiu hatalmasra nyitott szemeivel az enyémbekbe bámulva.

- Aggódom, hogy mikor látjuk újra Layt. - Biggyesztettem le ajkaimat szomorúan.

- Amiatt én is aggódom, de hát tudod nélküle is ugyanúgy jól kell majd teljesítenünk, ez az idei első koncertünk. - Próbált megnyugtatni Minseok meglehetősen kevés sikerrel.

- Igen tudom, de a rajongók biztos nagyon csalódottak lesznek, hogy nem láthatják. - Hajtottam le most már a fejemet is.

- Túl fogják élni, máskor is volt már ilyen. - Simított rá bíztatóan a vállamra.

- Igen de akkor előre be volt jelentve. - Mondtam már talán kicsit túlságosan is hisztérikusan.

- Mikor lettél te ennyire aggódós? - Csapott erre  nevetve acombomra Minseok.

- Amióta elment... Mi lesz így Suho-val? - Motyogtam az orrom alatt.

- Nem is járnak! Semmi komoly nem lesz. Lay anyukája hamar meggyógyul, és mire észbe kapunk már itthon is lesz velünk a mi kis mindig pozitív unikornisunk. - Váltott vissza újra komolyra, amivel sikerült nálam a kívánt hatást elérnie.

- Igaz. - Mosolyogtam rá, aminek szemmel láthatóan nagyon örült szívem választottja.

Ezek után az események rendben folydogáltak szépen lassacskán tovább a maguk, már sok ember által megtervezett, és megszervezett medrében.

Mi ellenkezés nélkül végeztünk el minden feladatot, amit kiosztottak nekünk. Xiumin-on néha észrevettem ugyan, hogy ha Sehun közelében van, akkor nagyon feszülté válik, de ez  nem igazán foglalkoztatott, mivel tudtam róla, hogy tegnap kicsit összevesztek.

A délelőtt hamar elszaladt, az ebéd pedig nem volt különösebben finom, de azért mindenki rendesen evett belőle, mert végre már senkinek sem kellett a diétái miatt aggódnia.

A nap további részében még egyszer átbeszéltük gyorsan, hogy mi mi után fog következni a koncerten, majd a helyszínre vittek minket, ahol elkezdődött a fellépés elötti készülődés.

Először is megkaptuk a ruhákat, és hála a jó égnek, végre nem egy rohadt szűk nadrágot kellett felvennem hanem, egy viszonylag kényelmesebb szaggatott térdű farmert.
Felülre még egy hosszú ujjú fekete inget, és egy fekete fehér pöttyös nyakkendőt aggattak rám, ami igazából nem is nézett ki olyan szörnyen, mint amiket általában ránk kényszerítenek.

Az öltözéssel viszonylag gyorsan végzett mindenki, de a sminkesek, és a fodrászok felváltva legalább egy másfél órát biztos, hogy dolgoztak rajtunk, aminek eredményét én a tükörben egyeltalán nem tudtam felfedezni magamon, de Xiumin-on annál inkább.

Cicás szemeit még jobban kihúzták, arcára pedig kicsit több pirosítót tettek, mint szoktak és haját a fodrászok kicsit ilyen kócosabb hatássúra szárította be.