ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 45. befejező rész •

Suho szemszöge:

A kis családias ünnepünket követően melyet a fiúk a hazatérésem alkalmából rendeztek már eltelt három teljes hónap. Kris és Tao maradtak még pár napot, majd mivel szólította őket a munka és a honvágy, haza utaztak Pekingbe.

Luhan-nal és Sehun-nal komolyan elbeszélgettem egy barátságos tavaszi estén a velük történt majdnem tragédiába fulladó eseményekről valamint a jővőre vonatkozó terveikről. Mindent nyíltan elmondtak, és még abba is beavattak, hogy konkrét terveik nincsenek, ugyanis minden Luhan családján múlik. Ha velük nem tudnak közös nevezőre jutni akkor még egyszer nagyon komolyan el kell gondolkodniuk a "hogyan tovább?" kérdésen. Beismerték, hogy az öngyilkosságra vonatkozó tervük mindkettőjük részéről nagyon meggondolatlan volt és megígérték, hogy soha többé nem fog ilyesmi előfordulni.

Baekhyun és Chanyeol boldog kapcsolata virágzott, ugyan voltak kisseb nézeteltéréseik például mikor Baekhyun az egész ruhatárát kicserélte Yeol-éval, akire természetesen Baek minden egyes ruhadarabja kicsi volt és ezen eléggé összevesztek, viszont pár napot követően kibékültek és az óta egy rossz szót sem ejtettek egymásról.

Kai és D.O csendesen élték szerelmi életüket, nem igazán avatva be minket. Mindössze annyit tudtam hogy jól vannak ami számomra bőven elég volt az elégedettséghez.

Xiumin és Chen igyekeztek a végletekig titokban tartani kapcsolatukat, legalábbis Xiumin mindenképpen Chen viszont nem bírta magában tartani így egy kissé ittasabb este kikotyogta azt amit már egyébként is mindenki tudott. Minseok nagyon csúnyán nézett rá de szó nélkül hagyta az esetet ami nála határozottan meglepő dolognak számít. Pár napig kicsit rideg volt mindenkivel de egészen gyorsan megbékélt.

Lay és én sok sok éjszakát töltöttünk együtt azon agyalva hogy mégis mit kéne tennünk. A per határozottan nekünk azaz az ápolónő számára kedvezett és ahogy telt az idő egyre nagyobb volt a valószínűsége hogy meg is nyeri azt. A mi szempontunkból nem csak azért volt ez nagyon kecsegtető mert így az SM hatalmas összeget veszít, hanem azért is mert a per szerint nem szólhat bele a magánéletünkbe a továbbiakban, valamint nem lesz meg a jogosultsága kirúgni minket. Ha mindez meg lesz tárgyalva, az életünk boldog fordulatot vesz és nem kell többé aggódnunk a jövőnk miatt.

Egyetlen egy valami viszont a betegségem óta állandó. Nem tudok lábra állni. Rengeteg gyógytorna kezelést jártam végig az ország legnevesebb orvosai mind segíteni próbáltak mégsem jártam sikerrel, a lábaim nem engedelmeskedtek. Talán ez a legaggasztóbb dolog számomra ami a jövőt és a karrieremet illeti ez volt. A negyedik orvos után már szinte sírva ültem az ágyon a tükörrel szemben. Csak néztem magam, a lábaim és képtelen voltam mosolyogni. Vajon soha többé nem leszek képes járni?

- Mi a baj egyetlenem? - Jött be közös szobánkba párom és amint meglátta könnyes szemeimet hozzám rohant.
- Fáj valamid? Nem érted jól magad? Valaki megbántott? Kérdezte aggodalmasan.

- Nem leszek képes járni... - Motyogtam orrom alatt és könnyeim még szaporábban folytak végig arcomon.

- Ha nem tudsz járni akkor én viszlek. - Válaszolta Yixing.

- De mi van akkor ha táncolni sem tudok? - Néztem rá.

- Táncolok helyetted is! - Mosolyodott el és combomra tette a kezét miközben szemeivel arcomat fürkészte. - Tudod... Nem azért vagy idol, hogy járj, vagy táncolj. az egy dolog hogy a korográfiákhoz elengedhetetlen ez a képesség de mindenkinek megvannak a határai. Az EXO-L akkor is szeretni fog ha nem táncolsz. Nekik elég a hangod a létezésed és a mosolyod, úgy ahogyan nekünk is. ezt sosem szabad elfelejtened!