ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 44. rész •

Lay szemszöge: (18+!!!)

Körül belül még három napig tartották benn a kórházban Suho-t. Ez alatt az idő alatt apám az ápolónő oldalán beperelte az SM ent.-et és már nagyban dolgoztak az ügyön.

Otthon a többiek már mindent elrendeztek. Rendbe rakták az összes szobát, Kyungsoo és Kai a konyhát, Chen és Xiumin a fürdőszobát, Baekhyun és Chanyeol a nappalit ahol egészen elképesztő, rég elveszett dolgaikkal is találkoztak. Sehun és Luhan ugyan sokmindenben nem segített senkinek sehol, mégis mint utóbb kiderült szükségük volt erre a kis időre hogy rendbe szedjék a kapcsolatukat. Megbeszéltek mindent és most már kiegyensúlyozódott az ő életük is.

Én naponta jártam be Suho-hoz. Volt hogy haza sem mentem és egész éjjel mellette virrasztottam. A feje gyorsan gyógyult viszont a lábai nem igazán akartak engedelmeskedni. A sérülése miatt csak tolószékben volt képes közlekedni. Eleinte nehezére esett kitanulnia a használatát, de hamar ráérzett és mondhatni a mesterévé vált.

A harmadik napon reggel tízre mentem be hozzá. Mosolyogva ült az ágyon engem nézve.

- Jó reggelt! - Köszönt de mosolya egy pillanatra sem olvadt le arcáról.

- Jó reggelt neked is! - Köszöntem én is majd a kezemben tartott táskát az ajtó melletti székre tettem és oda sétáltam szerelmemhez. Ő két keze közé fogta arcomat, magához húzott és megcsókolt.

- Hiányoztál! - Szólalt meg miután elengedtett.

- Csak egy éjszakára hagytalak magadra. - Mosolyogtam rá.

- Kínszenvedés volt nélküled! - Mosolygott rám játékosan.

- Azért bele nem haltál. - Szóltam vissza nevetve.

- De majdnem! - Jelentette ki határozottan Suho majd hátradőlt az ágyon. - A cuccaimat az ápolók összepakolták és már csak át kell öltöznöm hogy indulhassunk haza.

- Menni fog egyedül? - Kérdeztem aggódva. Egy olyan embernek aki lábra állni sem tud, azért ez nem egy egyszerű feladat.

- Ne aggódj megoldom, csak add ide a szatyrot. - Nyújtotta felém kezét én gyorsan kapcsoltam és átadtam neki.

- Kimenjek? - Kérdeztem amint elkezdte kigombolni kórházi ruháját.

- Nem kell, maradj csak. - Mondta higgadt hangon de arca jól láthatóan teljesen vörös színű lett.

Az ajtó mellett lévő most már szabad széken foglaltam helyet. Néztem ahogy két kezével folyamatosan dolgozva veszi le magáról felsőjét. Ujjai nem voltak kifejezetten vékonyak sem szépek, engem viszont teljesen elvarázsoltak. Mikor sikerül az összes gombot kigombolnia, lassan kibújt a felsőből és maga mellé dobta. Teste tökéletes volt, sosem gondoltam volna hogy ilyen eszméletlenül izmos!

- Gyönyörű vagy! - Mondtam félig hangosan inkább csak magamnak de ő meghallotta és szégyenlősen rám mosolygott, majd folytatta a vetkőzést nadrágjával. Elkezdte levenni, és már egész szépen haladt amikor hirtelen megtorpant.

- Nem megy... - Nézett rám kétségbeesett arcal. - Nem tudom megmozdítani őket! - Szöktek tele könnyel szemei.

- Had segítsek! - Ugrottam talpra és két lépéssel már az ágya mellett voltam. - Fordulj meg kérlek! - Néztem rá.

Suho engedelmesen tette amire utasítottam, majd kérésemre hátra dőlt az ágyon. Én két kézzel óvatosan húztam le róla a nadrágot majd magam mellé tettem.

- Ki kell cserélnünk az alsódat is. - Jegyeztem meg mire Junmyeon ilyedten kapta felém eddig elfordított fejét.

- Azt megoldom! - Vágta rá egyből vér vörös arcal.