ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 21 rész •

Kai szemszöge:

Miután visszatértünk a szállodába, D.O-val egy szó nélkül mentünk be a szobánkba. Egyikünknek sem volt már kedve olyan későn megvitatni a többiekkel az eseményeket, azaz nekem lett volna, de jobbnak láttam inkább nem zaklatni őket ilyesmivel.

Gyorsan lezuhanyoztunk mindketten, nagy bánatomra csak egymás után, és lefeküdtünk közös ágyunkba.

- Jó éjt! - Szólaltam meg a már megszokottá vált esti jókívánságommal, mire az eddig nekem háttal fekvő Kyungsoo felém fordult.
- Neked is. - Nézett a szemeimbe, és magához ölelte a takaróját.
- Holnap megyünk haza? - Jutott eszembe a kérdés, amit már egy jó ideje fel akartam tenni neki, csak nem igazán volt rá eddig alkalmas a helyzet.

- Xiumin azt mondta, hogy ha Suho felébred, legyen az bármikor, indulni fogunk a leghamarabbi géppel.

~ Nagyon cuki, amikor így magyaráz nekem, hozzá tudnék szokni...
De mi az, hogy akkor amikor Suho felébred? Mi van, hogy ha az 5, vagy 10 perc múlva lesz? ~

- Miért nem te vállaltad el a főnök szerepét? Sokkal jobban jártunk volna... Nem kellene azonnal elindulnunk. - A szavaim nyomatékosításaként még ajkaimat is lebiggyesztettem, ami D.O-nak nagyon tetszhetett, mert mosolyogva válaszolt.

- Nem mindenki halgatna rám, mert nem én vagyok a legidősebb. Te is tudod, hogy Chanyeol mennyire szeret szivatni. - Alig végzett mondandójával, mire a mellettünk lévő szobából erotikus nyögések tömkelegére lettünk figyelmesek, és ha jól hallottam, akkor a fent említett személy volt az egyik, aki kiadta magából ezeket.

- Bele sem merek gondolni, hogy Chan mit csinálhat szegény Baekhyun-al. - Szólalt meg elöbb Soo egy kis "csöndet" követően.

- Gondolod, hogy vele...?

- Jaj annyira cuki vagy, hogy sosem gondolsz rosszra! - Vigyorodott el még jobban, és kicsit közelebb húzódott hozzám, jobb kezével pedig rásimított  kézfejemre.

- Naa~ Húztam el a szót egy kicsit, hogy nyűgösnek hasson, de persze nem gondoltam komolyan.
Ami azt illeti, nagyon élveztem ezt a helyzetet, mivel életemben először láttam Kyungsoo-t flörtös állapotban, és mit ne mondjak, kifejezetten tetszett így.

- Apropó! - Viszonoztam a szemkontaktust. - Mit is szerettél volna mondani a színpadon?

- Ugyan azt amit te. - Zárta rövidre a dolgot, és mintha az iménti flörtös D.O sosem létezett volna, arca elkomorodott, és elvette a kézfejemet cirógató jobbját. Ez után hanyatt fordult az ágyon, és a plafont kezdte el tanulmányozni.

Kicsit megijesztett ezzel a hírtelen jött hangulatváltozással, de úgy éreztem, hogy itt van a most vagy soha alkalom arra, hogy mindent megtudjak amire kíváncsi vagyok, és ezért nem hagytam annyiban a dolgot.

- Én azt mondtam, hogy szeretlek. - Kúsztam egy kicsit közelebb hozzá.

- Igen tudom... É-én is azt a-akartam m-mondani... - Hangja most félős volt, és bizonytalan, egyeltalán nem a megszokott magabiztos, és határozott D.O-nak tűnt.

- Valóban? - Kezdtem el húzni az idegeit, mire ő nagy meglepetésemre azonnal belement a játékba.

- Miért te talán nem ÚGY értetted? - Vágott vissza rögtön.

- Ha te ÚGY értetted, akkor én is. - Feleltem neki a teljes igazságot, mire teljesen elpirult, és én ezt még a sötét ellenére is tökéletesen jól láttam, amivel persze beigazolta szavak nélkül is, hog bizony ő is érez irántam valamit.
A szívem ennek hatására majd ki ugrott a helyéről olyan gyorsan kezdett el verni, és az én arcom is lángokban állhatott, ugyanis amikor Kyungsoo végre felém fordult, vidáman elmosolyodott, és eggyik kis kezével rásimított piruló orcámra.