ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 27 rész •

Chanyeol szemszöge:

Borzasztó érzések kavarogtak bennem az óta mióta felszálltunk arra a nyamvadt gépre... Pedig akkor még Suho is úgy - ahogy rendben volt és Sehun tervéről sem tudtunk még semmit, pedig így utólag visszagondolva erősen sejthető lett volna.

Viszont ami történt megtörtént és bármennyire is szeretnék nem tudok változtatni a dolgokon pedig már egy ideje elhagytuk a repülőteret is, és éppen kocsiban ülve megyünk visszafelé a dormba.

Mindenki csöndben a gondolataiba mélyedve ül az ülésén. Kai a nadrágja gyűrődéseit piszkálgatja, Chen és Xiumin szorosan fogják egymás kezét, Kyungsoo Jongin érdekfeszítő tevékenységét bámulja Baekhyun pedig az én ujjaimmal játszik.
Hol egymásba fonja sajátjaival hol pedig ropogtatja őket mégis a leggyakrabban azt próbálgatja, hogy vajon meddig vagyok képes hátrafelé hajlítani a középső, és egyben a leghosszabb ujjamat.

Az út körülbelül olyan egy, maximum másfél óra lehetett ami számomra járt egy kevéske fizikai fájdalommal is az ujjaim miatt, de belül a lelkemet sokkal erősebben emésztette a történtek súlya.

~MIÉRT!?~

Üvöltött a belső hangom olyan erősen, hogy úgy éreztem ezt már majdnem a többiek is meghallották.
Miért kellett ezeknek a dolgoknak megtörténniük!? Miért pont velünk!? És miért pont így!? És miért vagyok ilyen tehetetlen!?

Izmaim mint mindig ha ideges vagyok befeszültek mind a lábamon, karomon, nyakamon, és ujjaimon ami legutóbbi már Baekhyun-nak is feltűnt.

- Lazulj el Chan! - Szólt rám. - Különben nagyon fog fájni. - Tette hozzá, és teljes erejéből elkezdte hátra hajlítani szerencsétlen középső ujjamat.

- De neeee~! Ááuh! Áááhh - Jajgattam, és néztem ahogy könyörtelenül tönkre tette a kezem, majd ártatlan fejjel rám nézett.

- Fáj? - Kérdezte nagyokat pislogva.

- Szerinted!? - Vágtam oda neki cinikusan, mire elengedett és durcásan elfordul tőlem D.O-ék irányába.

~ Már csak ez hiányzott ~

- Chanyeol gonosz velem... - Mondta ezek után azonnal Xiumin szemébe, aki csak egy bólintással felelt.

- De ez nem jóóó~! - Nyafogott tovább könyörtelen kinzóm amire Xiu végre már szóban is reagált rá.

- Mond meg neki, hogy ez nem jóóó~! És akkor hátha változik a hozzáállása a mai napunkhoz. - Válaszolta Minseok Suho-t megszégyenítő nyugalommal, és átérzéssel a hangjában amivel mindenkit megpett aki a kocsiban ült.

- Wow Xiumin nem vagy semmi! - Kezdett el Kai elismerően tapsolni a semmiből. - De mióta gyakorlod....? Ezt a.... Hogy mondják....? - Nézett kérdőn Kyungsoo-ra. - Ja igen meg van! Ezt a beszédstílust?

- Tegnap óta. - Válaszolt tömören Minseok figyelmen kívül hagyva a lelkes tapsot melyet a majdnem maknae szolgáltatott.

- Nem gyakorolta. - Törte meg hosszas hallgatását Chen is mire mindenki elnevette magát Xiumin-t leszámítva aki egy megvető pillantással ajándékozta meg élete értelmét.

- Hát... Az az igazság, hogy most nagy összetartásra lesz szükségünk... Úgy hogy muszáj lesz mindannyiunknak a legjobb oldalát mutatnia, és sokkal együttműködőbbnek kell majd lennünk egymással az elkövetkezendő napokban, mint ahogy azt megszoktuk. - Vágta ki magát Minseok egy olyan beszéddel, amitől mindannyiunknak leesett az álla, és egy csapásra abba hagytuk a röhögést.