ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 11. rész •

Kai szemszöge:

A Love Shot az eddigi dalaink közül a személyes kedvencem. A koreográfia része szerintem nagyon ütősre sikerült annak ellenére is, hogy keveset tudtuk própálni, mindössze egy hónapunk volt rá.

A koncertet ezzel a dallal kezdtük, ami felrázta egy kicsit az egyébként sem csapnivaló hangulatot. A tánc közben éreztem, ahogy testem egyre nedvesebbé válik az aktív mozgásnak, és hihetetlen, valamelyik rokonomtól örökölt izzadékonyságomnak köszönhetően.
A rajtam lévő ruha alatt szép lassan csordogáltak le a gyöngyöző izzadság cseppek, ezzel kissé átáztatva a könnyű txtileket.

~Vajon a többiek is úgy gondolják, hogy ha izzadt vagyok, és zilált, akkor ellenállhatatlanul szexi is? És vajon D.O? Szerinte mégis milyen lehetek?~

Erre a kérdésemre sajnos még nem tudtam magamnak kielégítő választ adni, mivel sajnos Lay-nek el kellett mennie, és nem árulta el, hogy mit tudott meg Kyungsoo felém táplált érzéseivel kapcsolatban.

Ennek ellenére én ma reggel úgy keltem, hogy ha ma nem lesz az enyém a kis pingvin, akkor soha. Viszont sajnos a romantikus reggeli ébredéssel egybekötött szerelmi vallomás, amiről még akkor csak csukott szemmel fantáziáltam, miszerint: "közelebb férkőzöm hozzá, átölelem, és szerelmet vallok neki" elmaradt.

Ez annak volt köszönhető, hogy sokkal hamarabb felkelt már mint én, és éppen a fürdőszobában volt amikor is én teljes tudatlansággal félálomban öleltem át a levegőt, és ugyan azzal a lendülettel vallottam szerelmet a nagy semminek.

Amennyire én sejtem hál' istennek nem hallotta, hogy magamban csak úgy random szerelmet valottam az engem körülvevő mindenféle levegőt alkotó gázoknak, de nagyon remélem hogy igazam van, mert azért eléggé ciki lenne, ha tudná.

A nap többi részében igyekeztem halogatni a dolgot, mert véleményem szerint nem valami romantikus szerelmet vallani egy fontos megbeszélés közben, ami az igazat megvallva amennyire fontos volt, annyira unalmas is.

Valamit az igazat megvallva lehet hogy furcsán hangzik, de számomra a romantika nagyon fontos dolog. Rengeteg ilyen, vagy ehez hasonló témájú filmet és K-doramát láttam már életem során, és több ezerszer elképzeltem, hogy mégis miként fogok szerelmet vallani a nagy Ő-nek.
Ugyan minden alkalommal más volt az elképzelt sztoriban a helyszín, és a koncepció is, de én kb mind a 100 ötletemmel teljesen elégedett voltam annak ellenére, hogy a legtöbb egyértelműen megvalósíthatatlannak tűnt.

Hogy miért pont Chent kérdeztem meg a zseniális ötletemről?

Erre elég könnyű válaszolni. Jongdae az egyetlen a bandában, akiről nehezen tudom elképzelni, hogy bármit is sejt a Kyungsoo iránti érzéseimről, pláne arról, hogy ezeket tudatni is szeretném vele lehetőleg még a mai nap folyamán.

Innen jött eme csodálatos ötlet, hogy ha őt kérdezem meg, akkor sikerül ezzel lesokkolnom, aminek hatására kilencvenhat és fél százalék esély van arra, hogy igennel válaszol.
A számításaim szerencsére bejöttek, és Jongdae egy nem túl határozott, de jól hallható igennel felelt, ami nekem már tökéletesen elég volt ahhoz, hogy tervemet a színpadon véghez is vigyem.

A színpadon éppen egy sorban álltunk, a közönség pedig hangosan tombolt, és síkongatott.
Jobb oldalamon Sehun, a balon D.O állt, és mindannyian kiintettünk az örjöngő tömeg felé.

A következő szám, amit elénekeltünk, a Universe volt, amihez nincs koreográfia, így alkalmas arra, hogy az én kis picike pingvinem imádnivaló és mindazonáltal csöppnyi kacsóját végre hatalmas tenyerembe foghassam.

Gondolataimat a zene szakította meg. A nézők ezt hangosan üvőltve vették tudomásul, mire nekem muszáj volt egy kicsit elmosolyodnom. Annyira aranyosak, hogy akármit csinálunk kitörő örömmel fogadják.

Ahogy a dal haladt, mindenki egyre jobban átszellemül, még Kyungsoo is, pedig neki ez igazán nem szokása.

~ Nem is baj! Így talán könnyebb dolgom lesz...~

Amikor eljött az én részem, elkezdtem lassan közeledni felé, majd szépen, és finoman hozzáérintettem kezemet az övéhez. Bőre tapintása eszméletlenül sejmes volt, és puha. Mikor megérintettem, ugyan kicsit megrándult, gondolom azért mert nem számított rám. Viszont ahelyett, hogy elrántotta volna onnan kezét hagyta, hogy aprócska tenyerét végig simítsam, majd pici ujjait sajátjaimmal kulcsoljam össze.

A részemnek ezzel a végére is értem, ezért mikrofonomat leengedtem magam mellé, és úgy, hogy csak ő hallja suttogtam neki egyetlen egy szót:

- Szeretlek! - Hangomra felemelte a fejét, hatalmas csillogó éjfekete szemeit az enyémekbe fúrta, és így teljes valójában őszintén és boldogan rám mosolygott, és ha jól láttam, még bele is pirult egy kicsit.

- Én is sze... - Mondta volna, de a mondatát nem tudta befejezni, ugyanis Suho hirtelen nagy lendülettel tört be közénk, ezzel ketté szakítva kezeinket.

- Ezt most azonnal fejezzétek be! - Parancsolta a leader összeszorított fogakkal suttogva.

- De miért? - Tettem fel a lényegi kérdésemet neki, de ekkorra már a színpad másik felén volt, és úgy, hogy a rajongók ne lássák meg hatalmasat csapott a Chanyeol hátát simogató Baekhyun kezére, aki legszívesebben hangosan feljajdult volna, de Jonmyeon még időben tette kezét a fiatalabb szája elé.

Furcsa viselkedése, ha jól vettem észre, nem csak engem lepett meg.
Kyungsoo, és Sehun is ugyanúgy értetlen fejjel bámulták, ahogy a leader érdekes módszerekkel fegyelmezi társainkat.
A maknae ennek hangot is adott:

- Ennek meg mi baja? - Tette fel költői kérdését miután leeresztette maga mellé mikrofonját.

- Nem tudom. - Felelte neki D.O figyelmen kívül hagyva Sehun tiszteletlen beszédmódját, ami egy másik általános helyzetben biztosan kivere volna nála a biztosítékot.

A koncertet Suho érdekes akciói után táncosabb számokkal folytattuk. Nekem szokás szerint jól ment, de néha egy két lépéssel lemaradtam ami kívülről nagyon nem volt feltünő, de engem rettenetesen frusztrált.
Egy két félrelépésem, meg néhány kósza semmibe tartó és céltalan karmozdulatom elég volt ahoz, hogy Sehun kapcsoljon, és egy röpke pillanat alatt elém került, hogy inkább ő látszon jobban, és engem, ha kicsit is de takarjon.

Ez az akciója nagyon jól esett, több szempontból is. Az első és legfontosabb, hogy nem égek le teljesen a rajongótáborunk elött.
A második, és nem kevésbé fontosabb dolog pedig az volt, hogy így D.O mellé kerültem, aki ugyan nem néztem rám, de amint észrevett, sokkal felszabadultabban kezdett el táncolni valamint énekelni.

Lassacskán már túl lehettünk a koncert felén, amikor ismét egy nem szokványos dolog történt.
Éppen a Love me right refrénjét énekeltünk, amikor is Xiumin egy óvatlan pillanatban közelebb lépett Chen-hez, és kezével egy hírtelen, és gyors mozdulattal a fiatalabb formás hátsójába markolt.

Az események ezután felgyorsultak. Suho arca teljesen vörös volt már a dühtől, melynek okát még mindig nem tudtam és ahogy elnéztem, ezzel nem voltam egyedül. A többiek is értetlenül nézték szemük sarkából a leader-t, miközben az éppen Xiumin kezét választotta le Chen fenekéről majd egy pislogásnyi idő alatt lekevert le neki egy pofont, amit ha a nézők vagy a kamera észre vett volna nagy bajban van az egész banda, de mindannyiunk hatalmas szerencséjére a colos, azaz Chanyeol éppen előttük táncolt kitakarva ezzel az egész megmagyarázhatatlan jelenetet.

Ezeket után, ha mondhatok ilyet, minden a megbeszéltek szerint haladt és óriási sikert arattunk. A maláj rajongók hatalmas tapsviharral díjazták minden egyes produkciónkat.
Viszont ennek ellenére amint leértünk a színfalak mögé, mindenki arcáról egy csapásra eltünt az addig tökéletesen működő műmosoly.

Tudtuk, hogy meg kell beszélnünk a történteket, de ebben a fontos pillanatban senki sem tudta mit mondjon vagy hogyan is kérdezzen.

Mindannyian Suho-tól vártuk a válaszokat a megannyi kérdésünkre.