ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 16. rész •

Baekhyun szemszöge:

Már bőven elmúlt éjfél, amikor mi még mindannyian ott ültünk a kórterem elötti koszos, rikító narancssárga várakozó székeken amik nem, hogy szépek nem voltak de kényelmesek sem, pedig ezeken nap mint nap rengeteg ember nagyon sok időt eltölt.

Az én fejem már többször is előre bukott, ugyanis már a fáradtságtól alig bírtam ébren tartani magam. Szemeim néha néha akaratom ellenére is lecsukódtak és ha Chen nem bökdös oldalba minden egyes ilyen alkalommal, akkor biztosan elaludtam volna, pedig én tényleg nagyon küzdöttem ez ellen.

A velünk szemközti ajtó mögött, a már nem is tudom hányadik vizsgálatot végezték a még mindig eszméletlen leaderünkön, és mivel Xiumin kijelentette, hogy addig nem megyünk haza, amíg nem kapunk meg minden kivizsgálati eredményt, kénytelenek voltunk hallgatni hyungunkra, és  várakozni.

Tisztában voltam vele, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki még ezen a műanyag szaron is képes lenne azonnal elaludni, de sajnos Minseok hyung kegyetlenül ügyelt arra, hogy mindenki nyitva tartsa a szemét, kivéve Sehun-t, mert a maknae már a Luhannal való rejtélyes beszélgetése óta úgy létezett, mint egy élőhalott aki az öngyilkosságot fontolgatja.

Ábrándozásomból a másik oldalamon helyet foglaló Chanyeol szakított ki, ahogy éppen halk, de mindazonáltal mély hangján kicsit felnevetett.

- Mi olyan vicces? - Kérdezte azonnal Kyungsoo, mire Chanyeol mintha csak azt várta volna, hogy valaki rákérdezzen, azonnal válaszolt.

- Belegondoltatok már abba, hogy mi lenne, ha egy rajongónk pont most tévedne ide, és meglátna minket ebben az állapotában? - Tárta fel kérdésben gondolatainak tárgyát.

- Sírva menekülne haza. - Csatlakozott Kai is a beszélgetéshez.

- Igen ez a legvalószínűbb. - Helyeselt D.O aki egész ittlétünk alatt kínosan ügyelt arra, hogy véletlenül se érjen hozzá Jongin-hoz.

- Szerintetek dedikálást sem kérne? - Ötlet tovább a colos.

- Attól függ, hogy milyen kategóriába tartozik.... A legelvetemültebb fajta helyben keresztül menne az egész bandán, de a közepes csak max képet kérne a zombi EXO-tól. - Szálltam be most már én is.

- És a normális? - Hajolt közelebb hozzám Chan, mire a szívem olyan hírtelen kezdett el hevesen dobogni, hogy azt hittem ott halok meg, de erre azért még jócskán rátett egyet a lapáttal az is, hogy egyik kezével hátulról gyengéden átkarolt.

- A-a n-normális nem jön hajnali fél kettőkor EXO-t molesztálni a kórházba. - Dadogtam akaratom ellenére is a mondat elején, de a végére már egész jól kivágtam magam.

- De ha betegség miatt jön? Mert valami baja van? - Nézett bele imádnivaló szemeivel közvetlenül az enyémekbe, és hát szerintem mondanom sem kell, hogy gondolatban már a mennyország kapujában éreztem magam.

- Akkor nem találkoznánk vele te észlény! Nyilván a maga baját intézné, és kétlem, hogy pontosan Suhoval egyszerre akarnák kivizsgálni az orvosok, ugyanabban a kórteremben. - Forgatta a szemeit Kyungsoo, amivel mint mindig, sikerült befognia Chanyeol száját, és megtörnie azt a csodálatos hosszú ideig elnyúló pillanatot, aminek bár ne lett volna vége olyan hamar.

Ezek után még körülbelül egy órát ültünk a váróban, néha egy két kisebb beszélgetés kezdeménnyel de valahogy egyikünk sem akart, vagy talán nem is tudott sokáig figyelni a másikra, ezért inkább az idő nagyrészt csendben gubbasztva töltöttük, miközben én többször is felidéztem magamban Chanyeol csodálatos tekintetét, amit rám vetett.