ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 41. rész •

Lay szemszöge:

- Ha most Junmyeon nem kapja meg a méregadagot pár órán belül magához tér. - Nézett rám a nővér megtörve a közénk beállt kínos csendet.

- Szóval arra céloz... Hogy Suho valójában nem is agyhalott? - Ráncoltam össze a homlokomat és jobb kezemmel halántékomat kezdtem vakargatni.

- Pontosan. Mr. Kim nem agyhalott, csupán a sok méreg miatt ami a testébe került kómában van. Ha ki tudunk találni egy olyan megoldást amivel megmenthetjük őt is, a méreg még ki tud tisztulni a szervezetéből.

- Értem. - Sóhajtottam fel megkönnyebbülten. Igaz hogy még koránt sincsen megoldva semmi, de legalább nem 100% hogy elveszítem Suho-t. Most már csak olyan 97%...

- Esetleg ha fizetném egy darabig az ellátását a gyermekeinek, akkor megtenné, hogy nem adja be Suho-nak az újabb adag mérget? Vagy ha beperelné az SM-et esetleg?

- Szép is lenne. - Sóhajtott a nő. - De tudja Mr. Zhang én nem értek a joghoz, elveszteném a pert.... - Hajtotta le a fejét és kezeivel haját kezdte piszkálni.

- Ismerek egy jó ügyészt! - Jutott hirtelen eszembe apám aki híres és elismert ügyész hírében áll. Sosem szerettem a munkáját mert szinte soha sem volt otthon miatta. De most ebben a helyzetben igazán áldom, hogy mestersége mellett maradt.

- Ó igazán? - Csillant fel a nővér szeme egy pillanatra, majd tekintete ismét elhomályosodott. - Csak az a baj, hogy nem hinném hogy meg tudnám fizetni....

- Telefonálok egyet! - Mosolyogtam rá és már kerestem is apám számát a telefonomban. Gyorsan megtaláltam és már tárcsáztam is, pár perc várakozás után még a késő éjszakai időpont ellenére is felvette.

- Szia apa bocsáss meg, hogy ilyen késői órában zavarlak. - Kezdtem el szabadkozni de ő félbeszakított.

- Jaj Xing nem zavarsz, tudod hogy bármikor szükséged van rám felhívhatsz! - Hangján egyértelműen hallatszott, hogy mosolygott.

- Anya hogy van? - Kérdeztem.

- Ma voltam bent nála délután, egészen szépen gyógyulgat, már mosolygott is este. - Válaszolt kérdésenre és ezzel együtt meg is nyugtatott. Hál istennek felment hozzá Pekingbe és vigyáz rá. Apára mindig számíthatok.

- Junie hogy van? - Kérdezett most ő. Suho-t mindig így hívja ami szerintem nagyon aranyos tőle. Ő már tudja hogy mit érzek iránta ezért mindig kérdezget felőle.

- Nem valami fényesen, ezért is hívtalak most. - Válaszoltam komor arckifejezéssel. - Agyrázkódást szenvedett ami miatt több ér is sérült a fejében. Az SM ezt kihasználva a sikeres műtét után mérgeztetni kezdte. Az ápolónő aki a mérget adagolja neki hajlandó lenne beperelni a kiadót csak nincs pénze profi ügyészre. Egy ember élete forog kockán, aki számomra a legfontosabb. Kérlek segíts! - Hadartam el mindent, és ahogy apámat ismerem meglehetősen lesokkoltam a hírekkel.

- Szerinted képes lennék megnyerni egy pert az SM ellen? - Tette fel azt a kérdést amire már előzetesen is számítottam.

- Igen. - Mondtam. - Te ismered a lemezkiadó összes gyengeségét, ha valaki akkor te meg tudod nyerni a pert. Ezt rengeteg emberért tennéd nem csak Suho-ért. Sok banda, idol, és gyakornok életén könnyíthetnél.

- Igazad van Xing. Az ápolónő a közeledben van? - Kérdezte, és ebben a pillanatban már éreztem hogy nyertem. Apa segíteni fog.

- Igen itt van. - Válaszoltam és átnyújtottam a nőnek a telefonom.

Hosszú perceken keresztül beszélgettek, és a nő ahhoz képest, hogy tagadta valójában igen is jól értett a joghoz. Miután vissza adta a telefont ismét a fülemhez emeltem.

- Megbeszéltük. Bepereli. - Mondta apa, mire én szélesen mosolyogva néztem a nőre. A telefont letéve a nő kezére helyeztem az enyémet.

- Köszönöm! - Hajoltam meg előtte és kezei közül kivettem az inekciós tűt. - Erre most már nem lesz szükség.

- Igaz. - Mosolygott a nő is. - Tényleg eddig még be sem mutatkoztam! - Kiáltott fel kicsit hangosabban majd kezét nyújtva mondta nevét. - Jung Minhee vagyok.

- Zhang Yixing, de hívjon csak Lay-nek. - Ráztam kezet vele. - Most pedig menjen haza és pihenje ki magát. Holnap hosszú napja lesz. - Mosolyogtam rá, mire ő csak bólintott és felállt az ágy mellől.

- Minden jót Lay! - Intett még az ajtóból majd halkan becsukta maga mögött. Lépteinek zaja lassan elhalt én pedig Suho felé fordultam.

Arca még mindig rezzenéstelen volt és sápadtabb mint valaha. Szemei csukva szája enyhén elnyílva a lélegeztető gép takarásában. Haja kócosan és csapzottan hullot homlokára fején a kötést nem áztatta vér. Nyugodt volt és gyönyörű. Évmilliókig el tudtam volna még nézni arcát, csodállni vonásait viszont szervezetem ezt nem teljesen így gondolta. Szemhéjaim lassan ólom súlyal csukódtak le és elnyomott az álom.

Hajnali 5 körül járhatott az idő amikor ismét felriadtam. Suho továbbra is rezzenéstelenül feküdt mellettem és arca az ablakon keresztül beszűrődő halványuló holdfényben még angyalibb volt mint valaha. Hosszú perceket töltöttem el a bámulásával azon gondolkodva, hogy mit mondanék neki ha felébredne.

~ Azt, hogy hiányzott? Vagy talán azt, hogy szeretem? Vagy azt, hogy nem akarom elveszíteni? ~

Megannyi gondolat és kérdés keringett a fejemben. Túl sok minden történt az elmúlt napokban... Vajon mi lesz ennek a vége? Happy end? Vagy... Nem! Erre még gondolni sem szabad, Happy end kell hogy legyen!
Miközben saját magammal vitatkoztam telefonom rezgésére lettem figyelmes. Zsebemből elő kotorva láttam, hogy Kai hív. De vajon miért...?

- Halló? - Vettem fel a telefont.

- Lay? - Kérdezett vissza Kai mire én egy igenleges választ adtam neki és folytatta. - Kyungsoo nem hisz nekem... Meg valójában senki sem...

- Miért Nini? - Kérdeztem és kicsit nehéz volt megállnom hogy ne nevessek rajta. Legutóbb is mikor váltig állította, hogy a húsvéti nyúl létezik senki sem tudta lebeszélni róla. Akkor Suho igazat adott neki és Kai azóta mióta rájött hogy valójában tényleg mindenki másnak volt igaza Suho-t nyuszinak hívja.

- Hát csak azért mert... Szerintem nyuszi nem agyhalott.... - Na tessék én megmondtam hogy nyuszizza.

- Ezt miből gondolod? - Kérdeztem meglepetten ugyanis nagyon bele talált a közepébe.

- Csak.... Az SM már annyi undorító dolgot csinált... Azt hiszem ez sem elképzelhetetlen.... - Hallottam ahogy felsóhajtott és szinte magam előtt láttam ahogy szemeibe könnyek gyűltek. - Csak mond hogy nem agyhalott!

- Nem az. - Válaszoltam és ezt a két szót kimondani mindennél csodálatosabb volt.

- Komolyan!? - Jött rögtön Kai válasza. - Hát akkor? - Kérdezte.

- Igen. Az SM mérgez... - Válaszoltam volna de abban a pillanatban mozgást érzékeltem magam mellett. A telefont leeresztettem fülem mellől és az ágyra néztem.

Tekintetem végig vezettem szerelmem minden egyes porcikáján majd végül szemeire emeltem tekintetem. Alig észrevehetően, de nyitva voltak!  Az a két csodálatos szempár amiről már azt hittem sosem nyílnak ki újra, sosem láthatom viszont azt az arany barna tekintetet.

Remegő kézzel fogtam meg Suho kezét mire szemhéjai még jobban elnyíltak egymástól. Rám nézett. Egyenesen rám.

~ Felébredt! ~

Újabb kihagyás újabb szabadkozás.... Ja nem erre nincs magyarázat inkább kövezzetek meg 😂. Viszont most végre új részt hoztam nektek ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Kommenteket pedig a legnagyobb örömmel olvasnék 😏❤️