ℕé𝕝𝕜ü𝕝𝕖𝕕 [𝕊𝕦𝕝𝕒𝕪]

• 15. rész •

Lay szemszöge:

Finoman szólva is lesokkolva álltam szemben egykori bandatagunkal aki viszont hatalmas levakarhatatlan  mosollyal az arcán nézett le rám.

- Hogy mit keresek itt? Hát valószínűleg ugyan azt, mint te. - Válaszolta bohókásan, de magához képest eszméletlenül flegmán. - Reggelit. - Mosolygott továbbra is, de a válaszával nem igazán voltam megelégedve.

- Nem, nem úgy értettem. Miért vagy itt Kris-nél? - mutattam körbe a szabad kezemmel.

- Ezt én is kérdezhetném... - Tette ölbe karjait. - De egyébként az én válaszom, hogy már jó ideje, Kb két és fél éve együtt vagyunk, és együtt is élünk.

- Wow gratulálok! - Nyögtem ki, mivel ma már nem is tudom hányadik alkalommal lett teljesen lesokkolva az agyam.

Nem tudtam róla, hogy együtt vannak, mert amikor még annó Kris kilépett, akkor Tao-t rettenetesen megviselte ez a hirtelen helyzetváltozás és a teljesítménye rohamosan romlott.

Akkoriban derült ki, hogy szerelmes volt Yifan-ba, de nem merte neki elmondani mert félt, hogy a másik nem úgy érez iránta és visszautasítja, esetleg meg is utálja e miatt.
A történtek után Tao még pár évig ott volt velünk, és a banda tagja maradt.
Ebben az időszakban viszont nagyon keveset beszélt velünk, éppen, hogy csak annyit, amennyi feltétlenül szükség volt.

Idővel a sérülései is egyre gyakoribbak lettek és sajnos egyre súlyosabbak is. Nehezen táncolt, de a menedzser, és az SM vezetősége még ebben az állapotában is koncerteken, és műsorokban való szereplésre kényszerítette.

A lába állapota egyre jobban romlott, és minden egyes  táncpróbával, vagy fellépéssel egyre rosszabb formában volt.

Az utolsó napokban már szinte csak élőhalottként létezett. Suho sokáig könyörgött neki, hogy ne lépjen fel, és inkább hagyja el a bandát, mert itt ezzel már csak megöli magát. Viszont Tao-t nem lehetett meggyőzni, folyamatosan csak azt hajtogatta magában, hogy nem hagyhatja cserben az EXO-t és az EXO-L-eket.

Ez után azonban nem sokkal eljött az utolsó vele közös fellépésünk, ahol elszakadt az achilese az egyik koreo táncolása közben, és azonnal kórházba kellett szállítani.
A történtek után az apja megtíltotta neki, hogy velünk maradjon, és felbonttatta a szerződését is.

A történtek óta már jó pár év eltelt. Tudtuk, hogy a sors végre megszánta, és a szólókarierjével nagyon népszerű és sikeres lett a mi kis khm.. akarom mondani nagy pandánk.

A rajongótábora szépen meg gyarapodott, és a színészi karrierje is felfelé ívelt, olyannyira, hogy még Jackie Chan-el is forgatott közös filmet, a Railroad Tigers-t. ( Jó vele én is forgattam, nevezetesen a Kungfu Yogát, de ez most mindegy)

Lényegében öszvisz csak annyit tudtunk róla, mint a rajongói. Semmi infónk nem volt a magánéletével kapcsolatban, ami miatt kezdetben szerintem mindenki feszült volt egy kicsit, de sajnos nem sajnos egy idő után hozzászoktunk a helyzethez, és kezdtük elfelejteni, hogy mennyire is össze volt törve Kris távollétében, és mennyire hiányzott neki.

***

- Jaj köszönöm, te mindig olyan aranyos vagy! - Hízelgett nekem, mintha valami hatalmas dolgot mondtam volna. - És te miért vagy itt?

- Az anyám súlyos beteg, és a közeli kórházban ápolják. Megbeszéltem Yifan-al, hogy amíg fel nem épül addig itt lakhatok nálatok.

- Júj ez szörnyű, de természetes, hogy maradhatsz! - Nekem már nagyon hiányoztok mindannyian, de azt hittem, hogy megutáltatok, amikor cserben hagytalak titeket. - Sóhajtott fel megszakítva a szemkontaktust, és  ezt követően a méregdrága padló erezetét kezdte bámulni, majd egy nagy levegővétel után folytatta. - Nem hívtatok, és nem is írtatok. Ez persze nem gond, csak nagyon egyedül éreztem magam, és rettentően hiányoztatok.