Mostohabáty ajándékba (SZÜNETEL)

1. rész

– Sziasztok – köszönök a barátnőimnek, amikor a 26-os terem elé érek. Az osztályunk viszonylag csendes, mindenki a saját körével van elfoglalva. Pont ezért is furcsállom a hangzavart. Értetlenül fordítom körbe fejemet, majd tekintetem megtelepszik a 25-ös előtt lévő 12.B-n.

– Az Elit – követi tekintetemet Betti. – Ne is törődj velük, ők már nem fognak megváltozni.

Bosszúsan kapom felé fejemet.

– Jó, de attól még pontosan ugyanolyan idegesítőek - felelem feszülten. – Unom, hogy minden nap ezt kell hallgatni és nézni. Legalább ne tolnák a pofánkba! Miért kell ebben a rohadt iskolában mindig éreztetni velünk, hogy mi vagyunk a lúzerek? – csattanok fel, mire Csilla elhúzza száját.

– Kasztrendszer van, Nixi. Nem tehetünk ellene – vonja meg vállait, Betti pedig egyetértően bólogat.

– Pont, mint egy amerikai tinifilmben – toldja meg Csilla megjegyzését.

– Na ja, csak ez elvileg nem olyan durva - mordulok fel. – Mégis minden osztályban van pár tag az Elitből, és a hozzánk hasonló tök normális embereket a föld alá is lenézik – puffogok tovább.

Újra a hangoskodók felé nézek. Sok felszínes idióta, aki az egész gimis életét bulizással tölti. Az egyik srác tekintete találkozik az enyémmel. Tudom, ki ő. A suli nagy részét ismerem névről és arcról. Az Elitet pedig képtelenség nem tudni. Mindenhol ott van a képük, lehetetlen őket elkerülni. Ez igaz erre a hülye gyökérre is. Újházi Ákos, személyesen. Nem értem, mi vitte rá, hogy ránk, a halandó kis pornépre nézzen, de a biztonság kedvéért szúrósan összehúzom szemeimet, majd fejemet megemelve méltóságteljesen sétálok be a terembe.

"Rohadt Elit!" – gondolom magamban, ahogy elfoglalom helyemet az ablak melletti padsorban.

– Nos gyerekek, üdv újra a suliban – mosolyog ránk Takács, az ofő. – Jól telt a nyári szünet?

Vegyes válasz érkezik a diákok részéről, a legtöbb egy egyszerű "jól".

– Nagyszerű! – csapja össze tenyereit a már jócskán őszülő ötvenes töri tanár. Valójában nagyon aranyos és jó fej, de sosem volt híve annak, hogy felesleges dolgokkal törődjön. Már pedig a mi nyári vakációnk történetesen az lenne egy 32 fős osztály esetében.

– Mondom, mi a mai terv –  kezd el járkálni szokásához híven. – Most, az első órában a szokásos hülyeségekkel kell foglalkoznunk. Aláírjátok a Házi Rend elfogadásáról és betartásáról szóló nyomtatványt, aztán kiosztom az órarendet. Mint mindig, ez idén sem a végleges, jövő hét végéig lehet változás. Nyolc harminckor lemegyünk az udvarra, ott megtartják az évnyitót. Ha annak vége, visszajövünk, és lesz szó még a faktokról, az osztálykirándulásról, és az előrehozott érettségikről. Délben végzünk – mondja végül, s a hatás kedvéért meg is áll, majd felénk fordulva várja a reakciónkat, ami igazolja, hogy felfogtuk a mondókáját. Páran bólintunk, neki pedig ez épp elég ahhoz, hogy tudja, legalább részben átjött az infó.