Mostohabáty ajándékba (SZÜNETEL)

14. rész

Lassan ébredezem. Órámra hunyorogva látom, hogy délelőtt tizenegy van. Sokat aludtam, de rám fért, hisz nagyon hosszú két hetem volt. Apával feszült volt közöttünk a hangulat az utazása miatt, a suliban pedig elérkeztek az első témazárók időpontjai. A kiadós alvás ellenére még mindig hulla vagyok. Vagy már megint. Részletkérdés.
A reggelimet fogyasztva elgondolkozom az életemen. Mert hogy igen, holnap el kell költöznöm majdnem egy hétre. Ráadásul Gabriellával azóta sem találkoztam. Vele az ismeretségünk kimerül abban, hogy láttam őt a kávézóban azon az ominózus napon. Cseppet sem beteg dolog úgy odamenni, hogy nem is ismerem őket. Na jó, Ákost igen, de nem mintha vele úgy amúgy akarnék kommunikálni, nem hogy egy fedél alatt aludni éjszakákon át.
- Jó reggelt! - lép be Apa a bejárati ajtón, és csomagjaira pillantva megállapítom, hogy vásárolni volt.
- Szia! - köszönök, majd visszavezetem tekintetem a szendvicsemre.
- Összepakoltál már? - kérdezi, miközben elkezd kipakolni a zacskókból. Többnyire túlélőkaját vett magának az útra.
- Nem, miért?
- Mert délután elmegyünk kávézni Gabival, holnap pedig délelőtt 10-re mész át hozzájuk - magyarázza, mire én bólintok.
- Jó - mondom. Nem mintha lenne bármi értelme vitatkozni. Legalább lesz egy éjszakám felkészülni lélekben, hisz beszélni fogok ma ezzel az anyuci jelölttel.
[...]
Ismeritek azt az érzést, amikor valaki rohadt szép, rohadt kedves, és ti mégis utáljátok? Na, Gabi ilyen nálam. Az az igazság, hogy cuki a nő, csak az vele a baj, hogy az életem része.
A délutáni kávézgatás nagyjából abból állt, hogy megbeszéltünk egy-két dolgot a hetet illetően. Végig aranyosan viselkedett, én pedig magamban őrlődtem, hogy mi legyen. Olyan, mint a fia. Vagyis Ákos olyan, mint az anyja. Csak az a különbség, hogy Ákos egy beképzelt, idióta, menő srác, Gabi pedig egy szintén kissé beképzelt, de aranyos, sikeres nő. Legalábbis a házassága sikeres volt a válásig, és pénzügyileg azóta sem kell aggódnia, na meg van rendes állása.
Utálom őt. Ennek viszont tényleg az az egyetlen oka, hogy Apával van. Nem akartam pótolni Anyut senkivel sem, nem akartam tesót, nem akartam semmit. És most sem akarok.
[...]
Egy újabb csodás reggel. Kénytelen voltam fél nyolctól ébredezni, mivel tegnap semmit sem pakoltam össze és tízre ott kell lennem náluk. Apa már korán reggel elindult, vagyis inkább hajnalban, így enyém a lakás erre a pár órára.
Egy gyorsabb reggeli után visszasietek a szobámba, s kezembe fogok egy tollat meg egy papírt. Vázlatosan listázom, miket kell magammal vinnem erre a hétre kezdve a tankönyvektől a fogkefén át egészen a zoknikig. Néhány percnyi firkálgatás után előhalászom a sporttáskát, és ledobom az ágyam mellé. Az említett bútorra kezdem gyűjtögetni a listán található tárgyakat, majd miután mindet kihúztam a lapról, megpróbálok beleférni a táskámba. A lehető legtöbb tancuccomat begyömöszölöm a sulis hátizsákomba, de a maradékot zacskóznom kell, mert nem férek el.
Még utoljára átgondolom, kihagytam-e valamit, majd áttérek az öltözködésre, s végül elindulok az ideiglenes új otthonomba. Gondosan bezárom az ajtót és felsóhajtok. Hát, üdv magamnak a szürreális életemben!