Mostohabáty ajándékba (SZÜNETEL)

21. rész

- Na? - szólít meg Ákos, miközben elkezdünk összepakolni. A többiek néhány perce indultak el, a nappaliban való összerámolás pedig természetesen ránk maradt.
- Hmm? - kérdezek vissza egy hümmögéssel.
- Egész jó volt, nem?
- De - hagyom abba a rendrakást és kissé elmerengek. - Meglepődtem. Viszonylag jófejek és egészen nyitottak voltak felém. Arnold sem volt annyira seggarc, mint szokott - nevetek fel, mire ő is kuncogni kezd.
- Nos igen. Arni nehéz eset - bólogat hevesen.
- Arni? - nézek rá furcsállóan.
- Igen - röhög fel, majd arca komolyra vált. - Nem volt persze mindig ilyen. Akkor tuti nem lettünk volna jóban. Csak egyszer összetörték a szívét, és a szülei is pont akkor váltak. Azóta felszínes viselkedést mutat mindenki felé. Legtöbbször felém is. Szóval igen - sóhajt fel. - De hiszek abban, hogy ez változni fog, és újra ki fog nyílni a világ felé.
Csendben pakolunk tovább, csak pár perccel később szólalok meg.
- Tudod, te egy remek barát vagy. Támogató. Hiszel Arnoldban és kitartasz mellette. Remélem, ezt ő is látja és tudja értékelni - mondom őszintén.
- Köszönöm. Te pedig jó ember vagy. Helyén van a szíved. Csak jól titkolod - kacsint rám, mire én megforgatom szemeimet, aztán mindketten nevetésben törünk ki.
[...]
Az este kellemesen telt, vettem egy jó fürdőt, utána olvasni is volt időm. A pakolás végeztével megszűnt az Ákos és köztem kialakult kontakt, de békében tértünk saját utunkra, én speciel a fürdőszobába vezetőre.
Imádom a könyveket és nagyon nehezen tudom letenni őket, viszont így tizenegy körül idejét láttam ennek. Próbáltam magamra erőltetni az álmot, de csak vergődtem az ágyban. Hosszú percek után jutottam el odáig, hogy félálomban legyek, ám ekkor hazaért Gabriella. Hallottam a cipője kopogását, és hogy beszélget valakivel.
Ahogy közelebb ért a szobához halkított beszédén, de így is értettem, amit mond.
- Nem tudom Peti. Az egész annyira kényelmetlen. Folyton úgy néz rám, mintha lenne egy külön tervrajza ahhoz a szerkezethez, amivel meg fog nyúzni.
De basszus, ez nem a Hamupipőke, nem vagyok gonosz mostoha - suttogja aggodalmas, egyben feszült hangon, majd kis szünet múlva kinyílik a vendégszoba ajtaja. Alvást színlelek, ami be is jön, mivel az ajtó be is csukódik, ő pedig tovább beszél a készülékbe. - Alszik már. Igen. Jajj Peti, ez annyira rossz így. Nem akarom, hogy ennyire negatív érzéseket keltsek benne. És szerintem Ákossal sem jönnek ki valami jól. Vagy nem is tudom. Mintha viharos lenne a kapcsolatuk és ezt próbálnak titkolni.
A magassarkú és a jó hangja is elhalkul, majd számomra teljesen megszűnik. Egyedül maradok a gondolataimmal. Két gondolat ragad meg bennem, mielőtt elnyom az álom. Az egyik az az, hogy Gabi jót akar nekem. A másik pedig az, hogy Apu nem hívott fel. Csak őt...