Mostohabáty ajándékba (SZÜNETEL)

7. rész

- Mit mondott Anyukád? - kérdezem pár perc néma gyaloglás után. Az eső már csak szemerkél, mi pedig csendesen ballagunk egymás mellett.
- Nagyjából semmit - pillant rám, majd újra a járdát nézve folytatja. - A kávézóból leléptem, de ezt te is láttad. Amikor hazaért rákérdeztem, hogy érezte magát, viszont nálunk ez elég megszokott. Gyakran randizgat. Most azonban elég lelkesnek tűnik, hiába próbálja elfojtani, látom rajta.
- Értem - bólintok lassan. - Apa ritkán randizik, de szinte mindig összeveszünk olyankor. Csak talán nem ennyire.
- Most miért ennyire? - sandít felém.
- Mert mindenért. Anyukád. Te. Áhh, hagyjuk - rázom meg fejemet, mire ő megáll és felém fordul.
- Mi bajod van Anyummal?
- Mindegy - motyogom.
- És velem?
- Ez komoly kérdés? - nevetek fel enyhén.
- Igen - vonja fel szemöldökét, s tovább fürkészi arcomat szürkéskék szemeivel.
- Gondold át picit azt, hogy én mit láthatok belőled, meg hogy egyáltalán mi lehet a véleménye egy magam fajta Kivetettnek egy magad fajta Elitről.
- Oké, azt hiszem nem gondolhatsz rólam jókat, de nem ismersz. Előítéletes vagy. És fogalmam sincs, mi volt ez az Elit meg Kivetett dolog - ráncolja homlokát teljesen jogosan.
- Ó, azt engedd el! A lúzerek általi megnevezése a béna kasztrendszerünknek. Gondolom ti magatokat max. menőknek hívnátok - gondolkozok el hangosan.
- Mondanám, hogy most már értem, de hazudnék - nevet fel kissé és megvakarja tarkóját.
- Felejtsd el! - nevetek fel kínosan, miközben a házunk előtt megállva a kulcscsomóm után kotorászok a táskámban. - Egész pontosan mit is akarsz mondani Apámnak? - fordulok féle teljes testtel.
- Még nem tudom - vonja meg vállát, mire furcsállóan meredek rá, ő pedig felnevet. - Ne nézz így! Nagyjából tudom, mit akarok. A lényeg, hogy áldásunkat adjuk rájuk, csak minket hagyjanak ki belőle.
- De én nem adom rájuk áldásomat - mondom értetlenül, s közben követem, mert úgy gondolta, bemegy a lakásba, még ha az én kezemben is van a kulcs.
- Szia Nixi - köszönt apám enyhén száraz hangon, majd zavartan hozzáteszi, szinte kérdezve: - És Ákos?
- Jó estét, Uram! - biccent felé a fiú, és rögtön magához veszi a szót. - Arra gondoltunk Phoenix-szel, hogy meg kéne beszélni, mi is a helyzet.
Mivel Apa csak bólint, Ákos folytatja:
- Nem szeretnénk, hogy bele legyünk vonva bármibe is, de természetesen nem ellenezzük a dolgot.
- A magad nevében beszélj - dünnyögök, és szerencsére csak Ákos hallja meg, ő pedig egy csúnya nézéssel lerendezi.
- Egy idő után kénytelenek leszünk bevonni titeket - mondja Apa, mire én rögtön elkezdek "meghalok" fejet vágni. - Tiszteletben fogjuk tartani a kéréseteket, de ha komolyra fordul a dolog, akkor nem tehetjük meg, hogy ti ne kerüljetek a képbe.
- Igen, ez így korrekt - reagál Ákos diszkréten. Miért ilyen rendes ez a srác Apával? Egyáltalán velem miért volt rendes? A suliban annyit látni belőle, hogy a nagy arcokkal lóg, bunkózik, és totál el van szállva magától. Itt játsza meg magát vagy az iskola falai között?