Mostohabáty ajándékba (SZÜNETEL)

12. rész

- Próbálok nem idegösszeroppanást kapni - masszírozom orrnyergemet a padban ülve. Csilla és Betti az asztalom köré gyűltek, mert amint beléptem, érezték a kisugárzásomon, hogy valami nagyon nem oké.
- Vagy valakit megölni - biccent Betti a kijelentésemre reagálva.
- Igen - bólintok. Na, ezért is értjük meg mi jól egymást. Nagyjából azonos lelki állapotaink vannak.
- És azért - kezdi el a mondatot barátnőm, s várja, hogy folytassam, mivel még mindig fogalmuk sincs, mi bajom van. Csilla csendben ül, és Bettihez hasonlóan az érzelmi kitörésemet várja.
- Október harmadika vasárnaptól kilencedike szombatig Ákoséknál fogok lakni - bököm ki, s közben gúnyos mosolyra húzom ajkaim.
- Hogy mi van?! - kiált fel Betti olyan hangosan, hogy a terem másik végéből Kristóf ideszól:
- Minden rendben?
- Urai vagyunk a helyzetnek - válaszol Csilla a nevünkben, mire barátja felnevet, és közli, hogy szerinte csak ő, mi ketten nem úgy nézünk ki. Igen, az ő kapcsolatuk ilyen. Nagyon aranyosak együtt. Kristóf a "vezér", de rettentően tiszteli Csillát és bármitől megvédené. Nagyon jól működő páros.
- Phoenix! - förmed rám Betti, mire értetlenül kapom felé a fejemet. Hupsz. Lehet, megint elkalandoztam. - Járjon a szád, mert különben kiverem belőled az infót!
- Apa utazik, és nem akarja, hogy teher legyek a Nagyiéknak - mondom unott fejjel és elváltoztatott hangon. - Ezért aztán úgy volt vele, hogy miért ne küldene a boszorkához és a fiához.
- Nem akarok ellened beszélni, de ha tényleg komoly lesz a kapcsolata a szüleiteknek, akkor hasznodra válhat ez a pár nap náluk - magyaráz Csilla a szokásos racionalitásával.
- Tudom - fújom ki hosszan a levegőt. - De attól még ez annyira rossz. Különben is szeretek a Nagyiéknál lenni.
- Bemutatsz neki? - kérdezi Betti hirtelen, mire egyszerre fordulunk felé ugyanazzal a teljesen értetlen arckifejezéssel.
- Kinek?
- Hát Ákosnak.
- Miért is? - húzom össze szemöldökeim.
- Mert hát - fészkelődik egy sort. - Tudod, olyan helyes srác.
- Nem, nem, nem, nem, nem! Azt már nem! Meghibbantál?! - kerekednek el szemeim, míg Csilla a szokásos nyugodtságával kérdezi:
- Mióta akarsz te szóba állni bárkivel, aki Elit?
Választ várva jelentőségteljesen pillantok Bettire, aki pár másodperc múlva mentegetőzve teszi fel a kezét.
- Jó, jó, akkor nem. Csak egy ötlet volt - vonja meg a vállát.
- Egy rossz ötlet - egészítem ki.
[...]
- Szia! - sétál oda hozzám a folyosón Ákos, mire felvont szemöldökkel meredek rá.
- Nem fognak kiröhögni, amiért leereszkedtél egy magamfajtához?
- Nem igazan érdekel - von vállat. - Kibuktál - közli egy hosszabb hatásszünet után.
- Hogy mondod?
- Apukád beszélt veled és te teljesen kibuktál - fürkészi arcomat.
- Mit vártál? - nevetek fel.
- Azt, hogy legalább egy picit lelkesebb leszel.
- Miért, most nem vagyok elég lelkes? - mosolyodon el nyájasan, majd otthagyom.