Mostohabáty ajándékba (SZÜNETEL)

55. rész

A hét folyamán a lányokkal tervezgettünk, hogy milyen közös programra menjünk, míg végül egy lazább kirándulásra esett a választásunk. Az Ákossal való keddi incidensről mélységesen hallgattam, ami valljuk be, nem volt könnyű. Már csak azért sem, mert megállás nélkül ezen járt az agyam, és a gondolataim mindig visszakanyarodtak hozzá valahogyan.
A lányok szerintem semmit sem sejtenek, azonban az is biztos, hogy teljesen ki fognak akadni, amikor megtudják majd, hogy ez történt. Pontosabban azon fognak rettenetesen kiborulni, hogy ezt miért csak szombaton mondom el nekik, ha egyszer kedden történt. Ami azt jelenti, hogy négy nappal ezelőtt. Én mégis még mindig ugyanott tartok.
Miért tette? Belémszeretett volna? Dehát ez egyszerűen hülyeség, hisz tudja már nagyon régóta, hogy tesók vagyunk, illetve leszünk, vagy nem is tudom. Pont ő bizonygatta nekem, hogy ez egy komoly kapcsolat Apuék között, mondván, hogy ő látja Gabin. Szóval az teljességgel őrültség lett volna. Azonban ha nem azért tette, mert belémszeretett, akkor miért? Nem szoktunk csak úgy random lekapni embereket. Vagy csak én nem? Ezt muszáj megkérdeznem.
– Betti – szólítom meg az ösvényen előttem baktató lányt. Meglépő módon az elmúlt pár percben csend uralkodott felettünk.
– Igen?
– Te szoktál olyat csinálni, hogy lekpasz valami random csávót, holott nem érzel iránta semmit? – tettem fel az engem igazán foglalkoztató kérdést, mire ő homlokát ráncolva nézett rám.
– Hát csak úgy, random nem. Ilyen csak egyszer volt, de akkor olyan részeg voltam, hogy én erre nem is emlékszem, csak mondták nekem. Szóval a válaszom azt hiszem az, hogy nem. Ha valakit megcsókolok, akkor az azért van, mert érzek iránta valamit. Szerintem ez a logikus – magyarázza. – Miért kérdezed? – méreget furcsán.
– Hát, te vagy az ilyesmiben jártas. Igazából csak elgondolkodtam – füllentek, s ezzel ő el is engedi a dolgot, így némán haladunk tovább a fák között.
Szóval Betti szerint sem túl normális dolog csak úgy lesmárolni valakit, pedig ő tapasztalt. Mármint nem ribanc vagy semmi ilyesmi. Csupán arról van szó, hogy fényévekkel izgalmasabb élete van, mint mondjuk Csillnek és nekem. Rinát elnézve pedig valószínűleg az övénél is. Betti sokat megy bulizni, imád koncertekre járni. Ő tényleg igazán belevaló. Általában nem esik túlzásokba, így azért nem nagyon szokása lógni és elég jó tanuló, de közben alaposan kiélvezi a fiatal éveit. Velünk ellentétben ő lelkesen keresgéli a Nagy Őt. Ebben a programban sosem osztoztunk vele. Csilla azért nem, mert ott volt neki Kristóf. Én azért nem, mert semmi értelmét nem láttam, így Betti egyedül maradt a pasivadászatban. Én tipikusan az a fajta tini voltam, aki – bár nem írtózik az ellenkező nemtől – magasról tesz a fiúkra, és ez így is maradt nagyjából tizedik osztály végéig. Akkor lett egy plátói szerelmem a tizenkettedikben, de nem tarthatott sokáig a nyálcsorgatás, mert a srác elballagott és leérettségizett. Röviden tehát, nem annyira vagyok képben a fiúk természetével, de az biztos, hogy ok nélkül nem csókolóznak ők sem. Mármint a normálisabb fajta, mint Ákos.