Mostohabáty ajándékba (SZÜNETEL)

6. rész

- Kizárt! - közlöm kimérten a teljesen egyértelmű és határozott válaszomat.
- Phoenix, nem halnál bele - kontrázik Apa.
- Mi a jó büdös francért akarnék én moziba menni Gabikával és a drága kisfiával?
- Azért a jó büdös francért, kislányom, mert én szeretném, hogy megismerjétek egymást - feleli egyre idegesebben.
- Minek? Úgy sem költözünk össze. Te baszhatod a nőt, nekem semmi szerepem ebben - mosolygok rá szikrázó szemekkel.
- Menj a szobádba - mondja halkan. - Azonnal! - emeli fel hangját, mire én összerezzenek.
Na persze, majd azt csinálom, amit ő akar. Hogyne...
Egyetlen szó nélkül megfogom a táskámat és kilépek a szeptemberi esőbe. Ő nem jön utánam, s valójában nagyon jól is teszi, mert nem tudnám tűrtőztetni magam.
Mi az, hogy menjünk moziba közösen? Mióta ismeri? Egy hete? És én miért kellek ehhez? Abban a pillanatban szét kellett volna őket robbantani, hogy pontosan egy héttel ezelőtt beléptek abba a rohadt üzletbe, ahol történetesen bent ült Ákos is, és én is.
Sikeresen belelépek egy tócsába, amitől csak még idegesebb leszek. Itt vagyok kint a rohadt esőben full elázva, a hajam tincsekben omlik vállaimra, miközben csöpög belőle a víz, ruháim testemhez tapadnak, a vászoncipőm pedig hangosan cuppog a csapadéknak hála. Csodás!
"Még valami?" - kérdezem magamban, de azonnal megbánom, ahogy pofára nyalok egy úthibában. Mérhetetlen dühömet felváltja a sírás. Nem az esés miatt sírok. Úgy minden miatt. Apa és Gabi miatt, a tinédzserek átlagos problémái miatt, a pocsék kedvem miatt. A felgyülemlett feszültség miatt. Úgy is mondhatnám, hogy kissé megfáradtam, és ez így tört fel belőlem.
Nem tudom, mióta ülök a járdán a szakadó esőben, de percek biztosan elteltek, így ruháimból már litereket lehetne kicsavarni, én pedig még mindig csak rázkódó vállakkal zokogok.
Valaki megáll mellettem, majd lassan leguggol. Nem óhajtok róla tudomást venni, így nem nézek fel rá. Ő azonban állam alá nyúl, s fejemet lassan maga felé fordítja, ezáltal rákényszerülök, hogy rá pillantsak. Nem volt túl jó ötlet, ugyanis meglátva őt azonnal felerősödik sírásom, és lökök rajta egyet.
- Hé, csak szeretnék segíteni.
- Hagyj békén, tűnj innen! - bőgök tovább ismét a talaj felé fordítva arcomat. Ákos egy darabig némán és mozdulatlanul a helyén marad, majd nyugodt hangon szól hozzám:
- Phoenix, nem akarok rosszat. Nem foglak bántani.
- Most is bántasz - felelem halkan.
- Mivel?
- Azzal, hogy itt vagy. Tűnj el a francba! Nem akarok se veled, se az anyáddal találkozni - nézek rá gyilkos tekintettel, mire ő csak megemeli a szemöldökét.
- Mi van?
- Elvileg szombaton moziba megyünk. Négyesben - mosolygok rá ironikusan.
- Milyen négyesben? Apád milyen hülyeséget talált ki?
- Milyen apám? Tuti, hogy a te ősöd ötlete volt - nevetek fel hitetlenkedve. Tény, hogy haragszom Apára, de azért na, ez biztos, nem az ő agyszüleménye.
- Gyere! - nyújtja felém kezét, de mivel én ugyanúgy ülök tovább, megmagyarázza, miért is. - Megyünk, és megmondjuk, hogy nem óhajtunk semmi közös programot csinálni.
- Oké - nyújtom el az "o" hangot, miközben felhúz a tócsákkal tarkított betonról.