Miért pont te?!

Kívánj valamit

Zolival délután felmentünk Gyöngyösre a Tescoba, hogy bevásároljunk mamának és, hogy vegyünk magunknak is valami nasit. Zoli bekanyarodott a parkolóba és beállt az első üres helyre. Apu is mindig ide állt -jutott eszembe és a szemembe könny szökött. A fejtámlának döntöttem a fejem miközbe az emlékek eluralkodtak rajtam. Láttam magam előtt a mosolyát, emlékszem még amikor leszidott is a szemei folyton mosolyogtak. Szinte hallottam a nevetését és éreztem az illatát is. Anyu mindig az mondta, hogy a szemeim olyanok mint apué és, hogy rá emlékeztetek. A vörös hajamat anyától örököltem, apunak világosbarna volt. Apa. Bárcsak itt lennél -gondoltam és az arcomon végig gördült egy könnycsepp.
-Emma minden rendben? -kérdezte Zoli megsimítva az arcom. Kinyitottam a szemem és a könny fátyolon át ránéztem. Aggódva nézett vissza rám.
-Persze, csak egy emlék -suttogtam megtörölve a szemem.
-Akarsz róla beszélni? -kérdezte gyengéden. Szótlanul ráztam meg a fejem és kiszálltam a kocsiból. Zoli bezárta a kocsit aztán megfogta a kezem és összefűzte az ujjainkat. Vettünk egy kosarat aztán a bejárat felé vettük az irányt. Elővettem a listát amit mama írt majd gyorsan összeszedtük őket. Bedobtunk még két csomag chipset, egy csomag hagymás mogyorót, négy doboz energia italt, gesztenyés túrórudit aztán megindultunk a pénztár felé. A sor óriási volt így elővettem a mobilom, csatlakoztam a Tesco wifijéhez és felnéztem Face-re. Rögtön jött az üzenet Zsófitól.

Zsófi Sípos: Sziaa. Szóval, hogy is van ez? Édes kettesbe lekocsikáztok Adácsra?? ;) ;)

Emma Magyar: Szia. Nem arról van szó amire te gondolsz!!!!!!

Zsófi Sípos: Persze, persze nem kell magyarázkodnod. :D

Emma Magyar: Zsófi!!!! Apu anyukájánal vagyunk és anya nem akarta neki Tomit bemutatni. Kicsit furán jött volna ki. Ezért megkérte Zolit, hogy jöjjön el velem. Csak ennyi történt

Zsófi Sípos: Igen, igaz ebben van valami. De ne mondd nekem, hogy nem fog semmi se történni ;)

Emma Magyar: Nem fog semmi történni!!!!!

Zsófi Sípos: Elhiszem :) ;) Azért számolj be minden szaftos részletről! ;) :D

Emma Magyar: Sziaaa Zsófi!!!!!!!

Zsófi Sípos: Jól van na abbahagytam. Mit csinálsz éppen?

Emma Magyar: Zolival várok, hogy sorra kerüljünk. A Tescoba vagyunk, bevásároltunk a nagyinak.

Zsófi Sípos: Mondd meg neki, hogy üdvözlöm :)

-Zsófi üdvözöl -néztem egy pillanatra Zolira.
-Én is őt -válaszolta és a derekam köré fonta a kezét majd megpuszilta a homlokom.

Emma Magyar: Ő is üdvözöl téged

Zsófi Sípos: Ki viszed a tóra? Andaloghatnátok a holdfénybe ;) :D

-Nem is olyan rossz ötlet -suttogta Zoli és egy könnyed puszit lehelt az arcomra.

Emma Magyar: Majd meglátom. Most mennem kell sorra kerültünk. Puszi, szia!

Zsófi Sípos: Oksi. Várom a beszámolót. Puszika. Szió!

A zsebembe süllyesztettem a mobilom aztán segítettem Zolinak a szalagra pakolni a cuccokat. A kasszánál egy fiatal, festett fekete hajú lány ült.
-Sziasztok -köszönt mosolyogva miközbe Zolit nézte. Közömbösen fontam össze a kezem magam előtt és némán figyeltem, hogy Zoli és a csaj beszélgetnek. Elkezdtem bepakolni a cuccokat a kosárba miközbe hallottam, hogy Zoli rákérdez a lány nevére. Flórának hívják.
-Szép neved van -bókolt Zoli és elővette azt a mosolyát, amivel mindig leveszi a lányokat a lábáról.
-Köszi -pirult el Flóra majd felém sandított. Biztos azon gondolkodott, hogy a csaja vagyok-e. Barátságosan mosolyogtam rá.
-Ne is törődj az unokatestvéremmel. Mindenkinek csapja a szelet, a családba ő a nagy Casanova -veregettem meg Zoli karját.
-Ohh értem -sütötte le a szemét. Zoli csodálkozva meredt rám, mire rávigyorogtam aztán arrébb löktem, hogy fizessek.
-Ez a Flóra nagyon csinos -jegyeztem amikor már a parkolóba voltunk.
-Mire volt ez jó? Miért mondtad azt, hogy az unokatestvéred vagyok? -kérdezte morcosan.
-Mert ha neked nem tűnt volna fel, azon gondolkodott szegény lány, hogy mi ketten együtt vagyunk-e -mutattam rá.
-Együtt vagyunk nem? -nézett rám.
-Akinek csaja van az bókol más lányoknak úgy, hogy a barátnője is jelen van? -néztem rá mire az ajkába harapott.  -Na látod -suttogtam.
-Ne haragudj -lépett oda hozzám.
-Figyelj Zoli én nem haragszok. Csak arra kérlek míg együtt vagyunk, ne kacsintgass másfelé. Ha mással/másokkal akarsz lenni akkor szakítsunk és neked nem kell titkolóznod -hadartam.
-Ilyen könnyen szakítanál velem? -nézett rám.
-Ha szeretnénk egymást, hidd el nem lenne ilyen könnyű -válaszoltam némi hallgatás után. Zoli lesütötte a szemét majd szótlanul felnyitotta a csomagtartót.

°°°

Hat óra körül felvetettem Zolinak az ötletet, hogy sétáljunk ki a tóra.
-Nincs ahoz túl hideg? -ráncolta össze a homlokát.
-Dehogy van. Majd csinálunk sok fotót -fogtam meg a kezét és felhúztam a fotelből.
-Mit szólnál ahoz ha te gyalog mennél én pedig mennék utánad kocsival? -érdeklődött. Dühösen húztam össze a szemem. -Jó rendben. Akkor gyalogoljunk -adta meg magát.
-Mama elmentünk sétálni. Ne várj meg minket, majd jövünk -kukkantottam be a szobájába.
-Vigyázzatok magatokra -nézett ránk aggódva.
-Ne aggódjon, felcsapok a testőrének -mosolygott megnyugtatóan Zoli mamára aztán kimentünk a házból.
Egymás mellett lépkedve indultunk meg.
-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy mamával -szólaltam meg.
-Kedvelem a nagyidat -mosolyodott el.
-Ennek örülök -mosolyodtam el én is. -Féltem, hogy vele is hidegen fogsz bánni ahogy velünk -sütöttem le a szemem.
-Ő nem tehet semmiről -sóhajtott fel.
-Miért mi igen? -néztem rá kérdőn.
-Akkor azt hittem -állított meg és magához vont.
-És most? -néztem fel rá. Szótlanul rázta meg a fejét majd az ajkamra tapasztotta az ajkát.

A tóra kiérve sétáltunk egy ideig aztán letelepedtünk az egyik stégre. A gondolataimba merülve figyeltem a naplementét. Zoli mellettem engem figyelt majd felemelte a kezét és megsimította az arcom.
-Olyan szép vagy -suttogta mire zavartan ránéztem.
-Távol állok én a széptől -pirultam el.
-Nekem igenis szép vagy -nézett a szemembe. Sóhajtva hajtottam a fejem a vállára és lehunytam a szemem. Hosszú ideig ültünk néma csendben és hallgattuk a tücskök ciripelését és a békák brekegését. -Nézd hullócsillag -szólalt meg hirtelen. Izgatottan követtem a pillantását, de addigra lehullott.
-Kívánj valamit -néztem Zolira.
-Már kívántam -mosolyodott el.
-Mit? -fürkésztem kíváncsian.
-Nem mondom el, mert nem válik valóra -nézett a szemembe majd hozzám hajolt és megcsókolt. Belesimultam a karjaiba és viszonoztam a csókját.

°°°

A hajamat fésülve léptem ki a fürdőből majd halkan bementem a szobába.
-Ne hangoskodj -suttogtam Zolinak amikor felállt.
-Nem fogok -suttogta vissza és egy gyors csókot nyomott a számra. Ráérősen megágyaztam aztán bebújtam a takaró alá és a kezembe vettem a távirányítót. Végül megállapodtam az Izaura tv-n amin az Örökkön örökkét adták. Hamupipőke egyik változatát. 20 perc múlva Zoli bejött a szobába. A mellkasa csillogott a vízcseppektől, haja a szemébe hullott. Feltette a telefonját töltőre majd mellém ült az ágyra. Kivette a kezemből a távirányítót és a következő pillanatba a szoba sötétségbe borult.
-Hé még néztem volna -ellenkeztem ám ekkor megcsókolt. Még soha nem csókolóztam vele sötétben. Sötétben olyan bensőségesebb volt, személyesebb. Zoli ajka mohón, szenvedélyesen tapadt az enyémre miközbe a keze felfedező útra indult. A vágy hullámokba árasztott el, a vér vágtázott az ereimbe. Zoli kissé elhúzódott tőlem és kisimította a szememből a hajam.
-Mondd, hogy akarod -suttogta vissza hajolva hozzám és megcsókolt. Egy pillanat alatt kijózanodtam. Elborzadtam a saját viselkedésemtől.
-Nem, nem akarom -mondtam élesen kissé remegő hangon és tapogatózva próbáltam megkeresni a felsőmet ami időközbe valahogy lekerült rólam. -Mégis mi ütött beléd? -kérdeztem inkább magamtól mint tőle.
-Nem nagyon ellenkeztél -jegyezte meg miközbe a kezembe nyomta a felsőm. Gyorsan magamra kaptam majd védekezően magam köré tekertem a takarót.
-Mert nem gondolkodtam -motyogtam. -Én nem akarom, nem állok készen -sütöttem le a szemem.
-Szólhattál volna -mondta csendesen.
-Mégis mikor? -kérdeztem keserűen.
-Mindegy -mondta végül. -Azt hiszem jobb lesz ha most alszunk -suttogta.
-Egyetértek -bólintottam majd hátat fordítottam neki és lehunytam a szemem. Hosszú ideig mindketten csendben voltunk.
-Emma -szólalt meg hirtelen.
-Hmm? -kérdeztem már félálomba.
-Haragszol rám? -érintette meg a vállam.
-Ne csinálj többet ilyet -suttogtam.
-Könnyű azt mondani -motyogta miközbe körém fonta a karjait.
-Komolyan mondtam, még egy ilyen és..és akkor jajj neked -morogtam.
-Vettem -sóhajtott fel és egy puszit nyomott a tarkómra. -De legalább élvezted? -érdeklődött.
-Jó éjt Zoli -motyogtam. Felkuncogott majd megpuszilta az arcom.
-Szép álmokat hercegnő -suttogta mire akaratlanul is elmosolyodtam.