Miért pont te?!

Rohadj meg Zoli!

Hétfőn elmaradt az utolsó dupla tesink így Zsófival úgy döntöttünk, hogy shoppingolunk egyet a közeli plázába. Lehet nem veszünk semmit, de jó buli lesz.
-Na hol kezdjük? -kérdeztem amikor beléptünk a plázába.
-Estélyi ruhák -kacsintott rám.
-Soha nem lesz szükségünk estélyire -forgattam meg a szemem.
-De igen nemsoká itt a diákbál -mutatott rám.
-Tavaly se hívtak el minket -húztam el a szám.
-Idén hölgyválasz lesz -kacsintott rám.
-Kajak? -kerekedett ki a szemem.
-Bizony ám -vigyorodott el.
-Na és te kit hívsz? -érdeklődtem miközbe beléptünk a boltba és köszöntünk.
-Izé nem tudom...hmm lehet, hogy megkérem Bencét kisérjen el vagy Ákost -pirult el zavartan.
-Te elhallgatsz előlem valamit -fürkésztem az arcát.
-Dehogyis -rázta meg a fejét.
-Zsófi -néztem rá összefonva a kezem.
-Jó azon gondolkodtam, hogy lehet elhívom őt, baráti alapon -sütötte le a szemét.
-Értem -bólintottam. -Biztos igent mondd -mosolyogtam rá biztatóan.
-Remélem -mosolygott vissza rám. -Na és te? -vonta fel a szemöldökét.
-Hát....Ákost? -sandítottam Zsófira.
-Ákost? -bámult rám megütközve.
-Miért nem jönne el velem? -kérdeztem.
-Dehogynem biztosan, csak azt hittem, hogy Zolival ti ketten -fürkészte az arcom.
-Nem akarok beégni, a suliba úgy tudják, hogy Zoli a tesóm. Én lennék a nagybetűs lúzer akinek nem akadt partnere ezért jött a testvérével -húztam el a szám.
-Mit szólnál hozzá ha te Ákossal jönnél én pedig Zolival? A suliba úgyis keveredik mindenki -jutott hirtelen eszébe.
-Én benne vagyok -vigyorodtam el.
-Ohh ezt nézd -sikkantott hirtelen és felmutatott egy halvány rózsaszín kisestélyit. Az alja része tüllös volt, felülről pedig tapadós. Derék tájon egy aranyozott csík futott körbe és a felső részét apró strasszok díszítették.
-Ezt most rögtön felpróbálod -jelentettem ki és az egyik fülke felé toltam. Míg öltözködött nézelődtem aztán a kezembe akadt. Ahogy megpillantottam rögtön beleszerettem. Halvány zöld színe volt, szivecske alakú felső résszel az alja része pedig rakott volt. Mindehez járt egy feket öv. Végigsimítottam a ruha anyagán amikor is hallottam, hogy Zsófi félre húzza a függönyt. Megfordultam és köpni nyelni nem tudtam. Leesett álal bámultam Zsófira. Biztos, hogy ő áll előttem?
-Öö...na, hogy tetszik? -kérdezte egyik lábáról a másikra.
-Ha nem lány lennék most tuti beléd zúgnék -nyögtem ki.
-Ennyire jó? -pislogott meglepetten és elpirult.
-Egyszerűen gyönyörű vagy -vigyorodtam el.
-Köszi -mosolygott rám. -Te találtál valamit? -érdeklődött.
-Ezt nézd -vettem le a zöld ruhát és megmutattam neki.
-Ez a szín tökre illik a szemedhez. Vedd fel most -parancsolta és szó szerint belökött a próbafülkébe. Izgatottan bújtam ki az utcai ruhámból aztán magamra öltöttem az estélyit. Félve pillantottam a tükörképemre és nem hittem a szememnek. A ruha pont ott tapadt ahol kell és Zsófinak igaza volt ez a szín tényleg illett a szememhez. Zavartan húztam félre a függönyt és Zsófira néztem.
-Atya Úr Isten -kapta a szája elé a kezét. -Csajszi egyszerűen meseszép vagy -vigyorodott el és rámkacsintott.
-Csak kár, hogy nincs nálam pénz -biggyesztettem le a szám szomorúan.
-Gyere csináljunk fotót -lépett mellém. Csináltunk pár tükör fotót majd amikor visszaléptem a fülkébe csináltam egyet amin egyedül vagyok. Kissé szomorúan váltam meg a ruhától és vissza öltöztem  az utcai ruhámba. Mikor kiléptem Zsófi már át volt öltözve. Vissza akartam akasztani a helyére, de Zsófi kivette a kezemből és a pénztár felé indult.
-Várj mit művelsz? -siettem utána.
-Megveszem az estélyiket -pislogott rám ártatlanul.
-Ne, nekem ne. Nagyon drága -ellenkeztem.
-Van bankkártyám -lengette meg előttem.
-De ezt akkor se kérhetem. Majd vissza jövünk érte holnap -hadartam.
-Addigra lehet elviszi valaki más és azt nem hagyhatom. Ez a ruha neked lett kitalálva. Azt ajánlom Emma, hogy ne ellenkezz -nézett a szemembe határozottan.
-Igérem holnapra visszaadom -adtam meg magam.
-Persze, persze -legyintett. Két szatyorral léptünk ki a boltból. Egy ideig még járkáltunk. Amikor kiléptünk a sminkes boltból észrevettem Zolit. De nem egyedül volt. Egy szőke lány kezét fogta majd bementek a cukrászdába. Zsófi is látta őket mert az ajkát harapdálva rámnézett. Hitetlenkedve ingattam a fejem. Óó, hogy rohadnál meg Simon Zoltán!!!!
-Gyere -fogtam meg a karját és megindultam. Bementünk a cukrászdával szemben lévő könyvesboltba. Az egyik polc mögül figyeltem Zoliékat. A sütis pult előtt álltak gondolom épp most választanak. Zoli keze a lány derekára simult majd elvezette az egyik asztalhoz és leültek egymással szembe. A csaj dobálta a haját és Zolira mosolygott. Erre Zoli rákacsintott majd felemelte a kezét és a lány füle mögé tűrte a haját aztán áthajolt az asztalon, súgott valamit a fülébe mire a lány elkezdett kuncogni, Zoli pedig megcsókolta. Dühösen szorult ökölbe a kezem. Velem aztán nem bánhat ő így. Senki se csalhat meg a hátam mögött.
-Ezt a disznót -sziszegte mellettem Zsófi. -Emma minden rendben? -tette a kezét a vállamra.
-Persze, látod megmondtam nincs köztünk semmi komoly. Nem fáj, hogy mással láttam, de átkozottul felbaszta az agyam. Nem fogom az időmet egy olyan fiúra pazarolni aki a hátam mögött megcsal. Tudtam, hogy nem érdemel egy esélyt sem. Amit éreztem csak egy múló fellángolás volt -sziszegtem mélyeket lélegezve. Igazat mondtam, nem fájt, hogy mással látom, de átkozott ideges lettem. -Átmegyünk -határoztam el magam. Meg akartam Zolinak mutatni, hogy egyáltalán nem érzek iránta semmit.
-Biztos jó ötlet ez? -kérdezte aggódva.
-Igen ez életem legjobb ötlete -bólintottam majd kiléptünk a könyvesboltból és átmentünk a cukrászdába. Szerencsére Zoli nagyon bele volt feledkezve a lányba így nem vett észre.
-Kérsz nekem egy krémest? -mosolyogtam Zsófira aki aggódva bólintott. Mosolyogva indultam meg Zoliék felé. -Nahát micsoda meglepetés -mondtam meglepetten. -Bátyuskám jó látni, hogy újra éled az életed, nem akarsz bemutatni a barátnődnek? -öleltem meg hátulról és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Zoli megmerevedett.
-Emma? -kapta rám ijedten a tekintetét.
-Ne nézz már úgy mint aki szellemet látott, nem anya küldött, hogy nyomozzak utánad -nevettem el magam és leültem a szőke lány mellé. -Szia Emma vagyok téged, hogy hívnak? -mosolyogtam barátságosan.
-Dina -mosolygott vissza rám.
-Nagyon jó a körmöd. Hol csináltattad? -fogtam meg a kezét és megcsodáltam a körmét ami amúgy tényleg jó volt.
-Saját magamnak, műkörmös tanfolymara járok -válaszolta.
-Bátyuskám ő a főnyeremény. Jól jönne a családba egy műkörmös -fordultam Zoli felé izgatottan. Értetlenül nézett vissza rám.
-Mit csinálsz itt Emma? -kérdezte.
-Elmaradt az utolsó két óránk úgyhogy Zsófival shoppingoltunk egyet -válaszoltam. -Mikor megláttunk titeket gondoltuk csatlakozunk. Ugye Zsófi? -néztem a barátnőmre aki időközbe leült Zoli mellé.
-Igen persze -mosolygott Zsófi.
-Ugye nem gond ha maradunk? Csak megeszünk egy sütit aztán örökké neked adom -böktem oldalba Dinát és rákacsintottam.
-Nyugodtan maradhattok -nevette el magát. -Zoli nem is mondtad, hogy ilyen jó fej hugod van -nézett Zolira. Zoli válaszul csak morgott valamit miközbe engem fürkészett. Viszonoztam a pillantását miközbe szélesen mosolyogtam. Végül ő nézett félre. Zsófival szóval tartottuk Dinát majd amikor megettük a sütinket elköszöntünk tőlük.
-Hát Dina örülök, hogy megismerhettelek. Ha Zolin múlik akkor csak az esküvőn ismerlek meg -nevettem rá.
-Esküvő? -nézett rám megrökönyödve.
-Otthon találkozunk Rómeó -kacsintottam Zolira aztán belekaroltam Zsófiba és elhagytuk a cukrászdát. Amint kiléptünk a plázából, lehullott rólam az álca és dühösen siettem a buszmegálló felé.
-Idióta üres fejű tyúk -morogtam magam elé.
-Most mihez kezdesz? -kérdezte Zsófi.
-Szakítok vele, sőt remélem ebből már leesett neki, hogy nem akarok vele lenni -sziszegtem.
-Annyira sajnálom -ölelt meg mire lehunytam a szemem.
-Miért pont velem? Miért vagyok ilyen szerencsétlen lúzer? -sóhajtottam fel.
-Még mindig áll az ajánlatom a vakrandival kapcsolatba -jegyezte meg.
-Megfontolom igérem -mosolyogtam rá. Felszálltunk a buszra. Utaztam öt megállót majd leszálltam, Zsófi pedig tovább ment. A fülesemen hallgattam a zenét majd befordultam az utcánkba. Lehajtott fejjel lépkedtem a házunk felé, belöktem a kapunkat majd bementem a házba, aztán fel a szobámba. Kirántottam a fülesem majd benyomtam a zenét, átöltöztem az estélyi ruhát pedig beakasztottam a szekrénybe.

°°°

Zoli anyával egyidőbe ért haza. Én akkor épp egy mosást tettem be a mosógépbe. Mikor hallottam, hogy kinyílik az ajtó kinéztem a fürdőből.
-Szia anya -köszöntem. -Szia Zoli -köszöntem kevésbé vidáman.
-Szia kicsim. Hogy telt a napod? -érdeklődött anya.
-Szuperül. Van kölcsönbe 25.000? -érdeklődtem.
-Minek az neked? -tágult ki a szeme.
-Egy pillanat -siettem be a szobámba és gyorsan magamra öltöttem az estélyit. -Ezért -léptem be a konyhába. Zoli amikor megpillantott visszaköpte a szörpöt és tág szemekkel rámbámult.
-Jézusom, gyönyörű vagy -pattant fel anya és megfogta a kezem.
-Zsófi mindenáron meg akarta venni, én meg hát belementem -haraptam az ajkamba.
-Megérte -suttogta Zoli. Figyelmen kívül hagytam mire az arca eltorzult.
-Odaadom a pénzt, holnap már viheted is  -mondta anya. -Istenem olyan szép vagy -lábadt könnybe a szeme.
-Jajj anya ez csak egy ruha -pirultam el zavartan. -Megyek átöltözök -indultam meg.
-Várj Tomi mindjárt itthon lesz -ellenkezett.
-Anyu ez csak egy ruha, nem egy eljegyzési gyűrű -nevettem el magam.
-Akkor csinálok egy fotót -vette elő a mobilját. Csípőre vágott kézzel vigyorogtam a kamerába. A szobámba visszamenve átöltöztem aztán leültem az ágyra és átnéztem a házit.
-Emma beszélhetnénk? -jött be Zoli.
-Tanulnom kell -válaszoltam.
-Emma -ült le velem szembe. -Hallgass meg kérlek -vette ki a kezemből a matek füzetem.
-Miért? Miért magyarázkodsz? A hátam mögött nyugodtan kavarsz a csajjal most meg, hogy rájöttem úgy viselkedsz mint aki megbánta a dolgot. Hagyjuk már Zoli. Te nem bánsz semmit. Minek akartál velem lenni, ha rajtam kívül mással is kavarsz? Mi a francnak nyomultál? Neked egy lány elég se mi? Persze, hogy nem. Megkapsz egyet aztán tovább álsz mert meguntad. Igazad is van. Tök unalmas lehet egy olyan lánnyal lenni akiért már nem kell küzdeni. De abba bele se gondoltál, hogy valamelyik lány beléd is szerethet? Hogy összetörheted a szívét? Mondd meg nekem kérlek miért van ez. Ha egy lánynak több barátja is volt az már rögtön ribanc, de a fiúk csak vállveregetést kapnak. Jól van fiam csak így tovább, törj össze minnél több szívet. Hát nem Zoli. Velem ezt nem teheted meg. Én nem fogok úgy ugrani ahogy te fütyülsz, én nem leszek a következő trófeád. Ha mással akarsz lenni menj, engem nem izgat. Nem okoztál fájdalmat, de felbasztad az agyam. Többet érdemlek ennél, nem azt érdemlem, hogy a hátam mögött megcsalj -sziszegtem kemény arcal miközbe végig a szemébe néztem.
-Sajnálom -suttogta végül majd szótlanul felállt és az ajtó felé indult.
-Hé Zoli -szóltam utána mire megtorpant és hátranézett. -Rohadj meg -vágtam az arcába. Zoli összeszorította a száját, majd egy szó nélkül kiment és becsukta maga után az ajtót.