Miért pont te?!

Tehetséges színész

Letelt az első hét a suliból. Zoli szépen beilleszkedett és már a fele lány a suliból a nyálát csorgatja utána. Ezen egy kicsit se lepődtem meg. Ám ők nem tudják azt amit én. Nem tudják, hogy Zoli drogozik, ők csak annyit látnak, hogy helyes és, hogy suli után lazán a kocsijának támaszkodva bagózik. Nem tudom, hogy csinálta, de ennek a hétnek a végére a legnépszerűbb diák lett a suliba. Ákost ez egyáltalán nem zavarta, nem látott ellenfelet Zoliba. Mindennek én külső szemlélője voltam ugyanis messziről kerülöm a menő társaságot. És akkor jöjjön a legjobb rész.... (dobpergés) Zoli keresztül néz rajtam, konkrétan levegőnek néz. Nem csak a suliba, de itthon is. Ennek egyszerre örülök és szomorít el. Az évnyitó után amikor Zoli megnyílt nekem akkor úgy éreztem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, de úgy látszik tévedtem. Mikor másnap reggel mosolyogva köszöntem neki, ő csak odavakkantott egy hideg sziát majd egy szó nélkül lelépett. Mint aki megbánta, hogy elmondta nekem. Annyira azért nem rázott meg a dolog, csak megvontam a vállam és folytattam a reggelizést. Viszont két nap múlva döbbenten jöttem rá, hogy hiányzik. Hiányzik a folytonos piszkálódása.
-Nem jöttök ki jól Zolival? -kérdezte anya mire zavartan ránéztem.
-Ezt, hogy érted? -ráncoltam össze a homlokom.
-Egész héten egy szót sem szóltatok egymáshoz -mutatott rám.
-Dehogynem. A suliba szoktunk beszélgetni -füllentettem.
-Ismerlek Emma, tudom mikor hazudsz -sóhajtott fel.
-Anyu, nincs semmi. Ő el van foglalva azzal, hogy fenntartsa a nagymenő imidzsét -forgattam meg a szemem.
-Szóval erről van szó? -kérdezte.
-Miről? -kérdeztem vissza.
-Népszerű lett -nézett rám.
-Ez várható volt nem? -tártam szét a kezem. -Megvan hozzá a külseje, úgy öltözködik mint aki most lépett ki egy divat magazinból ráadásként pedig még focizik is. Mit kéne tennem? Kényszerítsem, hogy velünk lúzerekkel lógjon? Hisz nem a pasim, még a...a barátom se. Örülök, hogy megtalálta a helyét -hadartam.
-Kicsim ezzel magadat győzködöd? -nézett rám gyengéden. Hitetlenkedve pislogtam rá.
-Dehogy, én ezt neked mondtam, senkit se győzködtem -ráztam meg a fejem. Ekkor hangosan fütyürészve bejött a konyhába Zoli.
-Megzavartam valamit? -torpant meg.
-Csak egy anya lánya beszélgetést -állt fel anya majd tovább folytatta a leves készítését. Visszanéztem a rajzfüzetemre és tovább folytattam a rajzolgatást. Ezt a tehetséget örököltem aputól. Bár még mindig nem rajzoltam olyan jól mint ő, de azért én se voltam rossz. Egyébként apu rajztanár volt az egyetemen mielőtt...mielőtt meghalt. Anyu pedig óvónő. A hajam előre hullott miközbe az utolsó simításokat végeztem a hullócsillagon. Ekkor egy kéz mellettem az asztalra támaszkodott majd éreztem, hogy Zoli felém hajol. Abban a pillanatban feszült lettem és a kezem izzadni kezdett. Hogy miért váltotta ki belőlem ezeket a reakciókat? Őszintén? Fogalmam sincs.
-Ügyes vagy -jegyezte meg mire felpillantottam rá. Ő a rajzomat nézte majd éreztem, hogy a másik kezével amivel nem az asztalra támaszkodott végig simít a karomon. Úgy pattantam fel mint akit megcsíptek. Hogy jön ő ahoz, hogy a karomat simogassa miután egy hétig átnézett rajtam?? -Emma -mosolygott rám lefegyverzően.
-Mit akarsz? -kérdeztem.
-Nincs kedved eljönni velem moziba? -érdeklődött. Megütközve meredtem rá.
-Hogy hova? -kérdeztem vissza nagyokat pislogva.
-Moziba. Láttam, hogy a Percy Jacksont olvasod. Most jött ki a moziba a harmadik része. Gondoltam megnézhetnénk -mosolygott rám.
-Hogy ez milyen kedves tőled. Emma természetesen elmegy veled -kotyogott közbe anya.
-Ebben én is biztos vagyok -villantotta anyára a mosolyát Zoli.
-Megtennétek, hogy nem beszéltek úgy mint ha itt se lennék? -toppantottam a lábammal. -Anyu te tisztára úgy viselkedsz mintha a szőke herceg fehér lovon jött volna értem, hogy elvigyen a kastélyába -fordultam anya felé. -Te pedig neked meg biztos van valami hátsó szándékot. Le merném fogadni, hogy fogadtál a menő haverjaiddal -mutattam Zolira. Zoli kikerekedett szemekkel kapott a szívéhez és megbántottan rázta meg a fejét.
-Én csak kedves próbáltam lenni -suttogta szomorúan.
-El kell ismernem remek színész vagy -biccentettem.
-Na, de Emma -csattant fel anya méltatlankodva.
-Anya dráma szakon vagyok, tudom mikor színészkedik valaki -ellenkeztem.
-Ha nem akarsz velem kettesbe lenni akkor azt mondd -motyogta Zoli lehajtott fejjel.
-Kérlek ne viselkedj úgy, mint akinek a szívét törtem össze -fortyantam fel.
-Bocs -morogta. -Tudod mit felejts el. Majd elmegyek a menő haverjaimmal -fordult sarkon és kicsörtetett a konyhából.
-Emma ez most mire volt jó? -nézett rám anya.
-Hiszen hazudik -dörzsöltem meg az arcom.
-Olyan nehéz róla elhinni, hogy csak kedves próbált lenni? -vonta fel a szemöldökét. -Kezd megváltozni ezt nem tagadhatod -tette a kezét a vállamra.
-Szóval azt mondod menjek el vele moziba? -sóhajtottam fel némi hallgatás után.
-Feltéve ha sikerült megbékítened -jegyezte meg.
-Teszek egy próbát, de nem fogok térden csúszva könyörögni a bocsánatáért -motyogtam.
-Ez az én kislányom -puszilta meg a homlokom.