Miért pont te?!

Elbaszott este

Kissé idegenkedve néztem végig magamon. Őszintén megvalva soha nem tudtam magamon ilyen ruhát elképzelni. Térdig érő csizma, fodros miniszoknya, egy farmer felső és egy cowboy kalap. Elgondolkodva néztem végig magamon. Végül is, nem is olyan rossz -gondoltam miközbe minden oldalról szemügyre vettem magamat. Csináltam magamról egy fotót aztán feltettem a napomba.
-Na mutasd -kukkantott be mama. Mosolyogva fordultam körbe. -Istenkém gyönyörű vagy -kapta a szája elé a kezét.
-Azért az nem -forgattam meg a szemem.
-Dehogynem. Egész Adács téged fog nézni -mosolygott megfogva a kezem.
-Na persze -nevettem el magam. Zolival lejöttünk egy hétvégére és pont úgy, hogy szombat este van a country táncház. Ez a ruha ami rajtam van még mamáé volt.
-Be szabad jönni? -kopogott be Zoli.
-Gyere -mondtuk mamával egyszerre. Zoli belépett az ajtón, feszülő fekete farmerbe fekete testhez simuló ingbe és fekete cowboy kalapba. Csak bámultam rá.
-Hát ez nem ér -toppantottam a lábammal.
-Micsoda? -pislogott meglepetten.
-Neked még ez is jó áll -böktem meg vádlóan.
-Mintha te panaszkodhatnál -mért végig majd a szemembe nézett. Hirtelen nagyon melegem lett a pillantása láttán. Zavartan álltam egy helybe miközbe Zoli konkrétan a szemével vetkőztetett le.
-Na gyerekek -csapta össze a két kezét mama. -Lefotózzalak titeket? -kérdezte.
-Igen -vágta rá Zoli és átszelte a köztünk lévő távolságot. Zoli átkarolta a derekam és szorosan maga mellé húzott. A kezemet a hátára csúsztattam és bele mosolyogtam a kamerába. Mama lefotózott minket majd elindultunk a kúltúrba. A focipályánál tartottunk amikor Zoli hirtelen lefékezett.
-Mi az? Történt valami? -kérdeztem.
-Csak ez -hajolt oda hozzám és megcsókolt miközbe a keze máris a szoknya alá kalandozott.
-Ezt azért itt mégsem kéne -ellenkeztem erőtlenül.
-Sötét van Emma és átkozottul kívánlak ebben a ruhában -suttogta egy pillanatra elhúzódva majd újra megcsókolt. Zihálva viszonoztam a csókját, ujjaim a hajába gabalyodtak.
-Zoli -kezdtem alig hallhatóan.
-Emma nem tudok így emberek közé menni -mondta rekedten.
-De...de ez egy kocsi, az út szélén -makogtam.
-Értem -húzódott el.
-Most haragszol? -kérdeztem remegő ajkakkal.
-Nem -rázta meg a fejét.
-Sajnálom tényleg, de egy kocsiban -haraptam az ajkamba.
-Ne mentegetőzz. Én voltam a hülye, elvesztettem a fejem -morogta beindítva a kocsit. A kezemmel babráltam miközbe őt fürkésztem. -Emma nem haragszok -sóhajtott fel.
-Ismerlek Zoli -motyogtam a kezemre bámulva. Válasz nélkül hagyta a kijelentésem.

°°°

Az egyik széken ültem és a táncolókat figyeltem. Zoli mellettem egy kólát kortyolgatott és a távolba meredt. Rám konkrétan egy pillantást se vetett.
-Táncolunk? -kérdeztem bizonytalanul.
-Nem fogok bohóckodni -válaszolta.
-Akkor elmondanád, hogy miért jöttünk el? -néztem rá kissé ingerülten.
-Te akartál, nem én -rántotta meg a vállát. Dühösen meredtem rá ugyanakkor a tekintetem könnybe lábadt. Remegő ajkakkal néztem magam elé, a torkomba egy hatalmas gombóc költözött. Sötét gondolatok lepték el az agyam. Mi van ha Zoli csak azért van velem, nos a szex miatt? Mi van ha csak arra kellek neki? Ha nem szeret? Ha csak kihasznál? Ha szeretne akkor nem lenne rám dühös azért mert nem akartam egy kocsiba csinálni.
-Szia bocsi van kedved táncolni? -állt meg az asztalunk mellett egy izmos srác.
-Nem, nem táncol -jelentette ki Zoli mielőtt megszólalhattam volna.
-Ne mondd meg nekem, hogy mit tegyek bátyuskám -pattantam fel és a kezemet a srác kezébe helyezve hagytam, hogy a táncolók közé húzzon. Zoli úgy bámult utánunk mint akit pofon vágtak. Ám őt se kellett félteni, amint lement egy szám láttam, hogy egy feltünően csinos szőke hajú lánnyal beszélget. Tudtam, hogy csak bosszúból teszi, de akkor is szarul esett. Könnybe lábadt a szemem ahogy Zoli megfogta a lány kezét és az irányunkba kezdte húzni. Amikor rámugrott a tekintete lesütöttem a szemem.
-Ha te így akkor én is -suttogta a fülembe.
-Csak úgy megjegyezném, te kezdted -kaptam fel a fejem.
-Én? -horkantott fel.
-Minden rendben? -kapkodta a fejét a srác akit amúgy azt hiszem Kristófnak hívnak.
-Semmi közöd hozzá úgyhogy le is kophatsz -mordult rá Zoli.
-Ne mondd meg neki, hogy mit tegyen -keltem Kristóf védelmére.
-Nicsak, de jóba lettetek -fonta össze a kezét gúnyosan mosolyogva.
-Fejezd ezt be -suttogtam.
-Mit? -érdeklődött mosolyogva.
-Azt amit csinálsz. Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, hogy kivel táncoljak -förmedtem rá.
-De igenis megmondhatom -lépett egyet felém. -Velem vagy itt érted? Velem -nyomott meg minden egyes szót.
-Ha jó lenne a memóriád akkor tudnád, hogy először téged kérdeztelek meg, de te nemet mondtál mert bepukkadtál. Sőt ha már itt tartunk akkor el is mondhatnád, hogy miért haragszol rám -sziszegtem a szemébe nézve. -Iszunk valamit? -fordultam Kristóf felé.
-Ööö -járt a tekintete köztem és Zoli közt.
-Ne törődj vele. Ezzel az izommal seperc alatt kiütöd -mosolyogtam rá.
-Én nem hinném -horkantott fel Zoli.
-Óó fogd már be -pördültem felé dühösen. Farkasszemet néztünk egymással majd Zoli dühösen fújtatva faképnél hagyott. Az ajkamat rágcsálva néztem Kristófra.
-Kissé védelmező típús -motyogtam.
-Hát nem tudom, nekem is van egy hugom, de adok neki egy kis teret -vonta meg a vállát.
-Ő is adna, ha nem a mostohabátyám lenne -vontam meg a vállam.
-Ohh vagy úgy, így már értem -biccentett.
-Ne haragudj, hogy tanúja voltál ennek az egésznek -sandítottam rá.
-Hidd el voltam már rosszabbnak is -nevette el magát. -Te nem vagy idevalós ugye? -kérdezte miközbe leültünk egymással szembe az egyik boxba.
-Nem Pesten lakok, csak lejöttem Zolival mamához -válaszoltam.
-Hogy hívják? Hátha ismerem -mosolyodott el.
-Magyar Sándorné -pillantottam rá és belekortyoltam a Spriteomba.
-Ismerem, nagyim a szomszédja -vigyorodott el.
-Melyik? -néztem rá kíváncsian.
-Erzsike néni, jobb oldalt -fürkészte az arcom.
-Kedves néni -mosolyodtam el.
-És ha tudnád milyen jól süt -simogatta meg a hasát mire elnevettem magam.

°°°

-Bocs, hogy megzavarom a bájcsevejt, de megyek -szólalt meg felettem Zoli.
-Úgy érted megyünk? -néztem fel rá.
-Az újdonsült pasidnak nincs kocsija? -kérdezte gúnyosan.
-Az állítólagos pasimnak, barátnője van -vágtam vissza.
-Szerinted ez akadály? -érdeklődött mire Kristóf felpattant.
-Kicsit kezd belőled elegem lenni -szólalt meg higgadt hangon.
-Ahogy nekem belőled -morogta Zoli.
-Oké elég. Szia Kristóf örülök, hogy megismertelek, üdvözlöm Laurát -hadartam közbe vágva majd megragadtam Zolit és az ajtó felé tuszkoltam. -Mondd neked teljesen elment az eszed? Képtelen vagy az eszeddel gondolkodni a farkad helyett? -löktem meg amint kiértünk.
-Vigyázz a szádra -villant meg a tekintete.
-Te ezerszer csúnyábban beszélsz mint én -nevettem el magam minden jókedv nélkül.
-Tudod nem értem, hogy mi bajod -nézett a szemembe.
-Hogy nekem mi a bajom? -mutattam magamra ingerülten.
-Igen neked. Minek áltál le azzal a gyerekkel beszélni? Emlékeztetnélek, hogy én vagyok a pasid -sziszegte megragadva a kezem.
-Tisztában vagyok vele -morogtam.
-Nekem egyáltalán nem úgy tűnt -fortyant fel.
-Miattad volt az egész. Ha nem pukkadsz be, akkor nem lett volna ez az egész -rántottam el a kezem.
-Én nem pukkadtam be -csattant fel majd feltépte a kocsi ajtót és bevágódott a vezető ülésre. Dühösen álltam egy helybe, magam előtt összefont kézzel. -Neked külön kérvényt kell benyújtanom, hogy beszállj a kocsiba? -kérdezte ingerülten.
-Nem fogok veled egy kocsiba veszekedni. Nem akarok meghalni -fordultam sarkon és gyalog indultam meg. Dühösen caplattam ám egy idő után elkezdett fájni a lábam. Többször is megálltam, amikor is észrevettem Zoli kocsiját ami lépésbe haladt mögöttem.
-Elég volt az esti séta? -érdeklődött mikor mellém ért. Csúnyán néztem rá. -Na gyere szállj már be -sóhajtott fel. Morcosan kerültem meg a kocsit és szálltam be mellé.

°°°

Mama már aludt mikor megérkeztünk és nem is kelltettük fel. Lerángattam magamról a csizmát majd felkaptam a pizsamám és elmentem zuhanyozni. Percekig áztattam magam majd megtörülköztem és felöltöztem. Visszamentem a szobába és lekuporodtam a fotelbe. Zoli szótlanul vonult be a fürdőbe. Mikor visszajött én ugyanott ültem csak épp aludva.
-Emma -suttogta legugolva elém és a térdemre csúsztatta a kezét. Azonnal felriadtam és pislogva ránéztem. -Miért nem fekszel le? -kérdezte halkan.
-Nem tudtam, hogy szabad-e -motyogtam.
-Olyan kis buta vagy -rázta meg a fejét majd a kezemet megfogva felhúzott és az ágyhoz vezetett. Ledőltem rá és elkezdtem a palfont bámulni.
-Azért haragszol rám mert visszautasítottalak? -törtem meg a csendet.
-Nem, csak...a francba is. Sértette a farkamat jó? Engem még senki sem utasított vissza pláne miután felizgatott -sóhajtott fel.
-Mi? Miért nem mondtad? -kaptam felé a fejem.
-Mondtam -ellenkezett. -Mondtam, hogy nem megyek emberek közé -nézett rám.
-Ohh..ne haragudj -motyogtam. Zoli halkan felsóhajtott majd közelebb húzódott hozzám. -Most már megcsókolsz? -kérdezte halkan.
-Te csókolj meg engem -válaszoltam.
-Nem, te engem -hajolt még közelebb hozzám.
-Te -suttogtam.
-Te -suttogta vissza ám az ajka már súrolta az enyém. A szívem meglódult és a fejét lehúzva az ajkára tapasztottam az ajkam.