Miért pont te?!

Zsófi tanácsa

-Nem hiszem el, hogy egy szabad hely sincs -morgolódott Zoli. Percek óta járkálunk a parkolóba, szabad helyet keresve, de eddig egyet se találtunk.
-Nem csoda, már rég elkezdődött a tanítás -jegyeztem meg. Végül Zoli talált egy helyet és ügyesen beállt egy Volvo és egy Bmw közé. -Siessünk -szálltam ki.
-Héé, ne olyan sietősen -kapta el a derekam.
-Zoli bárki megláthat minket -sziszegtem.
-Nem tagadhatsz meg tőlem egy csókot -nézett a szemembe. Elkaptam róla a tekintetem majd egy gyors puszit nyomtam az arcára. -Emma -sóhajtott fel.
-Tényleg mennem kell, angolom van -hadartam majd a suli felé kezdtem szaladni. Zoli könnyedén tartotta velem a lépést. Felszaladtunk a lépcsőn és egyenesen az igazgató helyettes karjaiba futottunk. Megszeppenve torpantam meg.
-Jó reggelt -köszöntem félszeg mosolyal.
-Megtudhatnám miért késtek? -fonta össze a kezét és haragosan nézett ránk.
-Tudja az a helyzet -kezdtem bele miközbe megfelelő indok után kutattam.
-Az én hibám. Lerobbant a kocsim -szólt közbe Zoli.
-Nekem úgy tűnt nincs semmi baja -szaladt magasba a szemöldöke.
-Megjavítottam, hobbim az autó szerelés -mosolygott Zoli szélesen.
-Milyen meglepő -morogta maga elé. -Hess menjetek -intett.
-Köszönjük -hadartam és az angol terem felé kezdtem rohanni. Lihegve estem be a terembe.
-Elnézést a késésért -hadartam el angolul és gyorsan a helyemre siettem. Mr. Davis a fejét csóválva, nem tetszően cicegett az orra alatt aztán újra felvette az óra menetét. Mr. Davis-ről tudni kell, hogy csak angolul beszél, nem szereti a későket, de elnézi. Szereti ha az óráján csend van és előszeretettel nézet velünk filmeket angolul. Ja és én vagyok az egyik kedvenc diákja. Egy papír landolt előttem, mire Zsófira néztem aztán elolvastam, hogy mit írt.

Hol voltál???

Az ajkamba haraptam. Ő volt a legjobb barátnőm évek óta, biztos megértené az érzéseimet. Ám úgy döntöttem, hogy nem szólok neki a Zolival való kapcsolatomról. Ez az én titkom volt.

Elaludtam és útközbe Zoli kocsija is lerobbant.

Összegyűrtem és visszadobtam Zsófinak a papírt. Pár pillanattal később érkezett a válasz.

Drágám ismerlek! Tudom mikor füllentesz. Na ki vele. Megint megcsókolt???

Hát ami azt illeti majdnem....

Majdnem? Hogy lehetséges majdnem megcsókolni????

Álmomba csókolt meg, nem a valóságba....

Hűha...Ha te vele álmodsz akkor az már baj...

Most miért mondod ezt??

Mert ismerlek csajszi!!!! Csak olyan fiúkkal álmodsz akik iránt érzel valamit....

Ez nem igaz...na jó talán. De nem vagyok Zoliba szerelmes!!!!! Egyszerűen csak...csak vonz, hogy ilyen rosszfiús. Tudod, hogy mindig vonzódtam a rosszfiúkhoz....

Ezzel nincs is semmi gond, de a mostoha tesód....

Tudom, tudom. Nem vagyok hülye!!!

Nyugi. Ha látom, hogy elkezdesz belezúgni leállítalak! Nem akarom, hogy összetörje a szíved. Bár amúgy baszott jó pasi, illenétek egymáshoz.

Zsófi kérlek. Te magad mondtad, hogy a mostoha tesóm....

Tudom ;). De el kell ismerned nagyon jó pasi. Ha beléd szeret áldásom rátok ;) :D

Hitetlenkedve néztem Zsófira mire rámkacsintott. Összehajtottam a lapot majd bedobtam a táskámba és gyorsan elkezdtem jegyzetelni.

°°°

Zsófival az udvaron ültünk az egyik padon és az egyik színdarabról beszélgettünk.
-Visszatérve Zolira -váltott témát hirtelen.
-Igen? -sandítottam rá.
-Ha beleszeretnél én támogatnálak. De ha nem lennél boldog vele, megölném -nézett rám.
-Az az igazság, hogy nem akarok belé szerelmes lenni -sóhajtottam fel.
-Jobb ha nem fojtod el az érzelmeidet -tanácsolta.
-Vele akarok lenni, de félek -csúszott ki a számon.
-Akkor legyél vele, ne törődj semmivel hagyd, hogy sodorjon az ár -bökött oldalba mosolyogva.
-Ilyen egyszerű lenne? -néztem rá.
-Igen, az a fontos, hogy boldog legyél. Ne félj attól, hogy beleszeretsz -ölelt meg.
-Olyan vagy nekem mint egy tesó, de komolyan -hunytam le a szemem és szorosan viszonoztam az ölelését.
-Te is olyan vagy nekem -suttogta és megpuszilta az arcom.
-Köszönöm, hogy tanácsot adtál. El se tudod képzelni milyen vihar dúlt bennem. Engedjek vagy ne engedjek? Azt hittem kezdek megőrülni -túrtam a hajamba.
-A kamaszok már csak ilyenek -kuncogott fel.
-Úgy beszélsz mintha te nem lennél az -mutattam rá.
-Én már túl vagyok a lázadó korszakomon -dobta hátra a haját.
-Mikor lázadtál te? -vontam fel a szemöldököm.
-A nyáron -sütötte le a szemét.
-Szóval a titokzatos fiú -haraptam az ajkamba.
-Igen ő -sóhajtott fel.
-Sziasztok -lépett hozzánk Ákos és Zoli.
-Heló -köszöntem vissza.
-Nahát Zoli. Jó áll a fekete -dicsérte meg Zsófi. A szememet forgatva böktem oldalba.
-Igen mondták már -szántott a hajába.
-Szorítotok nekünk helyet? -kérdezte Ákos.
-Lúzerekkel akarsz lógni? -néztem rá.
-Aha -bólintott és leült Zsófi mellé, Zoli pedig mögém ült a pad támlájára. Zsófi vigyorogva könyökölt oldalba és színpadias mozdulattal a szívére szorította a kezét miközbe hangosan sóhajtozott.
-Hülye -nevettem el magam. Zoli ujjai elkezdtek játszadozni a hajammal mire hátra hajtottam a fejem és ránéztem.
-Nagyon leszidtak? -kérdezte.
-Nem -ráztam meg a fejem. -Téged? -kérdeztem vissza.
-Ki kellett takarítanom a labort -húzta el a száját.
-Így jár az akinek szar a kocsija -kuncogtam fel.
-Te meg se szólalj Boszi -borzolta össze a hajam. Ráöltöttem a nyelvem és elkezdtem lapítgatni a hajam.
-El kéne menni valahova bulizni -szólalt meg hirtelen Ákos. -Csak mi négyen -fordult felénk.
-Te velünk akarsz bulizni? -néztem vissza rá meglepetten.
-Miért ne? -kérdezte vissza.
-Azt hiszem tévedtem. Lehet, hogy Zoli van rád jó hatással és nem fordítva -ráncoltam össze a homlokom.
-Emma miért olyan meglepő, hogy veletek akarok bulizni? -nézett rám kérdőn Ákos.
-Mert eddig soha nem buliztál velünk -jegyezte meg Zsófi.
-Hát most változtatok -tárta szét a kezét.
-Én benne vagyok -mondta Zoli. -Emma? -kérdezte.
-Csak akkor ha Zsófi -válaszoltam mire Zsófira néztek.
-Én meg csak akkor ha Emma -vigyorodott el.
-Lányok -nyögött fel Zoli mire elröhögtük magunkat.
-Jut eszembe délután nem kell megvárnod -néztem Zolira.
-Miért nem? -ráncolta össze a homlokát.
-Pár osztálytársunkal beülünk a Mekibe -mondtam.
-Jah jó -bólintott. -Mennek fiúk is? -kérdezte.
-Igen -néztem rá furán.
-Jó csak kérdeztem. Ez a kötelességem -kapta el rólam a tekintetét.
-Kötelesség mi? -vigyorgott Ákos.
-Dugulj el -vágta tarkón Zoli. Értetlenül néztünk össze Zsófival. Amikor megszólalt a figyelmeztető csengő, Zsófival a előadó terem felé vettük az irányt (itt szoktak lenni a különböző fellépések, meg a dráma órák gyakorlati része), a fiúk pedig a tesiterem felé.