Miért pont te?!

Szemtől szemben a rémálmommal

A ház előtt álltam és belélegeztem a friss levegőt. Úgy döntöttem nem várom meg, hogy Zoli végezzen. Gyalog vágtam neki a hazafelé vezető útnak. Épp egy park mellett haladtam el, ahol mindenféle erősítő eszközök voltak, amikor nevetést hallottam. Rémülten fagytam le. Ezt a nevetést bárhonnan felismertem volna, ez a nevetés kísértett a rémálmaimba. Ez annak a nevetése volt aki annak idején bedrogozott. Tovább kellett volna mennem, de moccanni se tudtam. Füleltem hátha újra hallom, de csend volt. Épp tovább akartam indulni amikor az egyik ház kapuján kilépett. Bagó volt a szájába és valamit keresett a zsebébe. Ekkor észrevett engem.
-Eltévedtél kislány? -kérdezte félrebillentve a fejét. Némán ráztam meg a fejem miközbe ijedten pislogtam. -Rémültnek tűnsz csak nem tőlem félsz? -kuncogott fel és felém indult. Rögtön elkezdtem hátrálni míg egy kerítésnek nem ütköztem. A kerítésen belül egy kutya kezdett ugatni, mire előre ugrottam és egyenesen neki ütköztem a rémálmomnak. -Sss...tőlem nem kell félned -suttogta és végighúzta az ujját az ajkamon. -Ismerősnek tűnsz -fürkészte az arcom.
-Ké-kérem hagyjon -dadogtam.
-Ugyan, nem bántalak. Épp ellenkezőleg, szerintem csodálatos éjszaka áll előttünk -nedvesítette meg az ajkát és a tekintete megcsillant. -Egyedül vagyok és van egy kis anyagom. Mit szólsz drágám? Benne vagy egy vad éjszakába? -lépett még közelebb hozzám. Rémülten rándultam össze aztán felhúztam a lábam és teljes erőmből tökön rúgtam. -Te mocskos ribanc -üvöltött fel kétrét görnyedve majd erősen elkapta a kezem és lelökött a földre. Megpróbáltam felállni, de a térdével a hátamba térdelt. Élesen felkiáltottam a fájdalomtól.  -Azt hiszed, hogy velem szarozhatsz? -fogta meg a hajam és hátra rántotta a fejem. -Kedves voltam veled -sziszegte és megrángatta a hajam. Potyogtak a könnyeim, a fájdalomtól majdnem elájultam. Ekkor egy kocsi fékezett le és a következő pillanatba a pasi elengedett. A fejem az aszfaltra esett. Nem volt erőm, az arcomat a hideg aszfalthoz nyomtam és zokogtam. A hangokból ítélve a kocsiban ketten lehettek.
-Emma, Istenem Emma -suttogta Zoli és nagyon óvatosan megfordított. Hát még a halálomba is kísért? Még itt sem hagy nyugtot nekem?
-A pokolba vagyok ugye? Lehetetlen, hogy te a mennyországba legyél -szólaltam meg erőtlenül.
-Ne hülyéskedj, nem haltál meg -szólt rám.
-Hogy van? -jelent meg Zoli felett egy ismeretlen izmos srác.
-Szerintem rendbe jön. Az anyja kicsinál, ha így viszem haza -idegeskedett.
-Jól vagyok -motyogtam és próbáltam felülni. A hátamba nyilaló fájdalomtól hangosan felnyögtem.
-Miért Emma? Miért nem vártál meg? Hülyére aggódtam magam miattad -ölelt magához óvatosan. A ruhájának női parfüm illata volt mire eszembe jutott, hogy mire használt fel engem.
-Ha nem rángattál volna el abba az átkozott buliba, akkor nem lett volna ez -morogtam, de nem volt erőm elhúzódni tőle.

°°°

Az ágyamba riadtam fel. Mellettem Zoli feküdt. Pár pillanatig csak feküdtem, aztán amint eszembe jutottak a tegnap történtek dühösen lelöktem Zolit az ágyról.
-Mi a...-ült fel kómásan pislogva.
-Te idióta, te kanos barom -dobáltam hozzá az összes kezem ügyébe kerülő dolgot.
-Örülök, hogy semmi bajod -sóhajtott fel.
-Remélem anya kitekerte a nyakad -sziszegtem.
-A saját lábadon jöttél be még beszélgettél is vele, hogy milyen jó volt a film -világosított fel mire összeráncoltam a homlokom. Mikor rájöttem, hogy igaza van hozzá vágtam egy csomag zsepit.
-Hogy tehetted ezt? Miért használtál fel, hogy elérd a célod? -kérdeztem dühösen.
-Miért nem vártál meg? -kérdezte vissza.
-Mert dühös voltam rád -csattantam fel. -Tudod te, hogy ki volt az aki...aki...-kezdtem, de elakadtam.
-Nem, nem tudtam meg -rázta meg a fejét. -Emma esküszöm soha többé nem fog bántani -mászott vissza az ágyra.
-Én tudom ki volt -sírtam el magam.
-Ki? -kérdezte komoran.
-Az aki bedrogozott -néztem rá a könnyeimen keresztül. Zoli arca elfehéredett majd vörösbe váltott. A keze ökölbe szorult majd nagyon gyengéden átölelt és megsimította a hajam.
-Én megvédelek. Senki se bánthat téged, soha többé -igérte csendesen.