Miért pont te?!

1 év múlva találkozunk

Zoli ágyán ülve bámultam magam elé. Ő a fürdőbe pakolta össze a dolgait. Úgy volt, hogy segítek neki és becsomagolom a ruháit, de csak ülök magamhoz szorítva az egyik pólóját. Még el se ment, de már most hiányzik. A pólójába temettem a fejem és mélyen magamba szívtam az illatát.
-Emma -ült le mellém Zoli hirtelen.
-Nem vagyok itt -motyogtam folytott hangon.
-Kicsikém na -húzott magához a kezemnél fogva.
-Nem akarom, hogy elmenj -suttogtam.
-Tudod, hogy nem muszáj -simította meg a hajam.
-De igen muszáj -néztem fel rá.
-Emma ha nem akarod akkor nem megyek -nézett a szemembe.
-De akarom, hogy menj mert azzal neked lesz jobb csak...csak hiányozni fogsz -fúrtam a fejem a nyakába.
-Majd beszélünk telefonon, videochatelünk -dörzsölte meg a hátam.
-De az nem ugyanaz. A telefonomat nem tudom megcsókolni -hajtottam le a fejem.
-Emma figyeld meg hamar elröppen az az egy év -fogta két keze közé az arcom.
-Megígéred? -kérdeztem csendesen.
-Igen megígérem -hajolt oda hozzám és megcsókolt.

°°°

Ákos kocsijának a hátsó ülésén ültem és az ablakon bámultam kifele. Zoli elől ült Ákos mellett.
-Mitől néz ki úgy mint aki citromba harapott? -kérdezte Ákos Zolit.
-Hiányozni fogok neki -sóhajtott fel Zoli és hátra nézett rám.
-Csak a hülyének nem hiányoznál -néztem vissza rá. Zoli a szemembe fúrta a tekintetét.
-Állj félre -pillantott Ákosra.
-Kezdődik -forgatta meg Ákos a szemét miközbe lehúzódott az út szélére. Zoli kiszállt a kocsiból majd becsusszant mellém és magához vont.
-Szeretlek -suttogta megpuszilva a homlokom.
-Én is szeretlek téged -néztem rá majd megcsókoltam. Debrecenig szorosan egymáshoz bújva ültünk és gyakran, nagyon gyakran csókolóztunk. Aztán Ákos leparkolt az épület előtt. Zolival együtt kiszálltam.
-Ez a hely olyan mint egy szálloda -ráncoltam össze a homlokom.
-Örülj neki, hogy nem olyan mint egy börtön -karolta át a derekam.
-Akkor be se engednélek -néztem rá.
-Gyere ide -húzott magához és megcsókolt. Hosszú percekig nem csináltunk mást csak csókolóztunk.
-Khm -köszörülte meg a torkát egy nő mire Zolival szétrebbentünk. Egy középkorú fekete hajú koreai nő mosolygott ránk. -Üdvözöllek biztos te vagy Simon Zoltán -nyújtott kezet felé.
-Igen én volnék -rázta meg a kezét Zoli. -Ő pedig életem szerelme Emma -húzott közelebb magához.
-Jó napot -köszöntem a nőnek.
-Jó napot -köszönt vissza. -A csomagai? -nézett Zolira. Zoli elengedett és odalépett a csomagtartóhoz.
-Vigyázzon rá kérem! Ő mindennél fontosabb nekem -néztem a nőre könyörögve.
-Nyugodjon meg a barátja jó kezekbe lesz -mosolygott rám melegen. Az ajkamat rágcsálva bólintottam majd Zoli felé fordultam.
-Hát akkor szia -suttogtam felnézve rá és a szemem könnybe lábadt.
-Ne kicsim. Ne nézz így rám. Ez nem örökre szól -suttogta. -Jövő nyáron újra találkozunk -hajolt le hozzám és megcsókolt.
-Annyira hiányozni fogsz -karoltam át a nyakát.
-Te is nekem szerelmem -szorított magához.
-Szeretlek -suttogtam.
-Szeretlek -súgta majd mégegyszer megcsókolt aztán elengedett. -Vigyázz rá -lépett oda Ákoshoz.
-Te meg gyógyulj meg -veregette hátba Zolit fiúsan.
-Meg fogok. Miatta -nézett rám mosolyogva aztán rámkacsintott majd követte a koreai nőt. Ákos mellett állva néztem a távolodó alakja után.
-1 év múlva találkozunk -suttogtam.

Sziasztok! Hát véget ért ez a történet is. Miközbe írtam még én is elsírtam magam egyes jeleneteknél! Gondolkodok rajta, hogy írok egy második részt is. Szeretnétek?
Hogy tetszett nektek ez a történet? Mondtok véleményt? :)
Ha valakit érdekelne nemsokára elkezdek egy újabb történetet Törj a csúcsig címmel! Ha van kedvetek majd olvassatok bele :)
Köszönöm azoknak akik megélték velem Emma és Zoli történetét ♡♡♡