Miért pont te?!

Nem akarom kedvelni!

Lehunyt szemmel napoztam, miközbe a fülembe Fekete Dávid üvöltött. A nap kellemesen simogatta a bőröm, a lágy szellő meglebbentette a hajam. Tomiék a stégen horgásztak anyával, Zoli pedig a teraszon ült és a telefonját nyomkodta. Hirtelen valami hideget éreztem a hasamon mire rögtön odakaptam és a szemem kipattant.
-Kérsz? -vigyorgott rám Zoli és felém nyújtotta az energia italát.
-Nem -motyogtam és kihúztam a fülemből a fülest.
-Több marad nekem -rántotta meg a vállát mire egy mozdulattal kiütöttem a kezéből. Az egész az ölébe borult mire elégedetten elvigyorodtam. -Emma, Emma, Emma -csóválta meg a fejét miközbe felállt. -Nem tudod kivel húztál újat -villant meg a tekintete aztán egyszerűen felkapott és a stég felé rohant velem.
-Azonnal tegyél le -visítottam, de a következő pillanatba mindketten a vízbe csobbantunk. Ami baszott hideg volt. -Te idióta -prüszköltem majd megragadtam és lenyomtam a víz alá a fejét. Válaszul megragadta a csípőm és lerántott engem is. Egy ideig a víz alatt bírkóztunk aztán a felszín felé rugtam magam, de ő visszatartott. Addig kapálóztam míg el nem engedett aztán a stéghez úsztam és kinyomtam magam.
-Gyerekek -mosolygott Tomi a fejét csóválva. Csöpögő hajjal dühösen meredtem a vízben úszkáló Zolira.
-Mi az cicám? Félsz egy kis víztől? -mosolygott rám mire dühösen felálltam aztán a házba siettem, hogy átöltözzek.

°°°

Ki se mentem utána. A szobába maradtam és a telefonomat nyomkodtam. Legközelebb csak akkor mentem le amikor anya szólt, hogy minden kész a nyársaláshoz. Elhaladtam Zoli szobája előtt és hallottam ahogy egy sráccal beszél.
-Na és milyen a hugicád? -kérdezte a srác mire Zoli felmordult.
-Ő nem a hugom, soha nem is lesz az. De amúgy nem rossz a kiscsaj. Tüzes vadmacska, de meg tudom szelidíteni -vigyorgott Zoli mire a kezem ökölbe szorult.
-Megfekteted? -érdeklődött a srác.
-Nehéz lesz, de naná. Ki nem hagynám, csak kell rajta egy kicsit puhítani -kuncogott Zoli mire elöntött a düh.
-Azt lesheted, hogy én valaha is lefekszem veled -morogtam úgy, hogy ő is hallja.
-Várj egy pillanatot -szólt Zoli a srácnak aztán felállt és az ajtóhoz lépett. -Nem mondták neked, hogy illetlenség hallgatózni? -vonta fel a szemöldökét.
-Még te beszélsz nekem az illemről? -sziszegtem.
-Oho nyugi kislány -tartotta fel a kezét vigyorogva.
-Soha a büdös életbe nem fogom hagyni, hogy akár egy ujjal is hozzám érj -léptem felé dühösen.
-Csakugyan? -billentette oldalra a fejét és végighúzta az ujját a karomon. -Nekem úgy tűnik, hogy nagyon is tetszene neked ha hozzád érnék -fonta az ujjait a csuklóm köré és maga felé húzott.
-Tévedsz -vágtam az arcába. -Engem nem érdekel, hogy mi a szart beszélsz a haveroddal egészen addig amíg nem velem kapcsolatos -téptem ki a kezem majd sarkon fordultam és lesiettem a lépcsőn. Odakint leültem az egyik székre és szigorúan magam elé bámultam. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ekkora barom Zoli. Mintha nem is Tomi lenne az apja, egyáltalán nem hasonlít rá. Még, hogy lefekszik velem. Aha na persze, majd ha fagy. Soha, soha!!!!!!! Én próbáltam vele kedves lenni, de ő elrontotta ott az egészet, hogy megcsókolt. De ha ő így akarja ám legyen. Mostantól én se próbálok vele normális lenni. Ez az elhatározásom addig tartott míg ki nem jött és felém nem nyújtott egy plédet, hogy terítesem magamra.
-Köszi -biccentettem és elvettem tőle. Zoli mellém húzott egy széket majd a tűzbe bámult miközbe a kezébe az öngyújtóját forgatta. Szorosabra fontam magam körül a plédet és a szemem sarkából rápillantottam.
-Csak hülyültünk -pillantott rám.
-Nekem nem úgy tűnt -suttogtam.
-Komolyan azt hiszed, hogy lefeküdnék veled? -nevette el magát mire összerezzentem. Ez talán még jobban fájt, mint a korábbi. Tudom magamról, hogy nem vagyok egy szépség, hogy vannak tőlem sokkal szebb lányok, de még egy fiú se mondta azt, hogy nem feküdne le velem. Elfordítottam a fejem, a szememet csípték a könnyek, de nem akartam sírni. Előtte nem. Nem akartam, hogy lássa mennyire megbántott, hogy a szavai fájdalmat okoztak. Zoli tovább játszadozott az öngyújtójával aztán rágyújtott egy cigire. -Kérsz? -nyújtotta felém. Szótlanul álltam fel és mentem oda anyáékhoz. Lehajtott fejjel aprítottam fel a paradicsomot majd a paprikát aztán a hagymát.
-Utálom a hagymát -szipogtam a szememet törölgetve.
-Ettől én is be szoktam könnyezni -veregette meg a karom Tomi mire halványan rámosolyogtam. Anya felszúrta a szallonnákat a pálcákra aztán a tűz köré ültünk és mindenki csurdított magának. Nem néztem Zolira, a lehető legtávolabb ültem tőle. Ám ahogy a kész szendvicseket bámultam felfordult a gyomrom. Csak az járt a fejembe, hogy nem feküdne le velem. Nem az zavart, hogy pont ő nem, de ha már neki nem tetszek akkor másnak? A tekintetem a hasamra vándorolt ami egyáltalán nem volt lapos. Könnyek égették a szemem. Soha senkinek nem fogok kellenni. Letettem a tálcát majd felálltam és a ház felé indultam. Felrohantam a szobámba és az ágyra vetve magam felzokogtam.
-Kicsim én vagyok bejöhetek? -kopogott be anya. Nem válaszoltam csak zokogtam tovább mire bejött aztán halkan becsukta maga után az ajtót. -Na ne sírj -ült le mellém és megsimogatta a hátam.
-Mi a baj velem? 18 leszek, de még egy barátom se volt. Miért nem tetszek a fiúknak, engem miért nem vesznek észre? -zokogtam.
-Aranyom még semmiről se vagy lemaradva -suttogta.
-Ne mondd ezt. Más lányok már 15 évesen elvesztik a szüzzességüket, nekem meg csak annyi jutott, hogy egy tapló bosszúból megcsókolt -fúrtam a fejem a párnámba.
-Mivel bántott meg? El kell mondanod -sóhajtott fel miközbe átölelt.
-Semmivel csak az igazat mondta -ültem fel könnyezve. -De attól még szarul esik -csuklott el a hangom.
-Kicsim mit mondott neked? -simította meg az arcom.
-Semmit -ráztam meg a fejem.
-A semmi miatt nem sírnál -sóhajtott fel.
-Mondom nem tett semmit -suttogtam.
-Nekem elmondhatod ugye tudod? -nézett a szemembe gyengéden.
-Hallottam ahogy az egyik haverjával rólam beszél, hogy majd megpuhít és becsábít az ágyába. Megmondtam neki, hogy soha egy ujjal se érhet hozzám. Aztán lent mondta, hogy csak hülyültek. Majd nevetve megkérdezte, hogy ,,komolyan azt hiszed lefeküdnék veled?" Tudom, hogy nem vagyok egy világ szépe és tudom, hogy senkinek se kellek, de még soha senki se vágta ezt a képembe -ingattam a fejem szomorúan.
-Gyere megbeszéljük -húzott fel a kezemnél fogva. Némán hagytam magam.
-Zoli gyere csak -hívta anya mire kellettlenül felállt és hozzánk jött.
-Mi van? -kérdezte aztán rámnézett. -Jesszus veled még viccelni se lehet? -ingatta a fejét a kisírt szememet látva.
-Nézd Zoli nem bánhatsz így Emmával. Neked fel sem tűnik, hogy a szavaiddal megbántod? -kérdezte anya nyugodtan.
-Tehetek arról, hogy mindent komolyan vesz? -tárta szét a kezét. -Először az a baja, hogy le akarok vele feküdni, aztán az, hogy nem. Nem értem én az ő logikáját -rázta meg a fejét.
-Emlékeztetnélek, hogy az anyja vagyok -emelte meg anya a hangját.
-Aha látom. Amint valaki megbántja rohan anyucihoz sírni. Jajj szegényke, kis ártatlanka. Hol a macid kislány? -mosolygott rám gúnyosan miközbe megcsipkedte az arcom aztán kikerült és bement a házba. Anya döbbenten hápogva bámult utána.
-Ez már több a soknál -rázta meg a fejét. -Kicsim ne törődj vele, nézd levegőnek -tanácsolta mire lehajtott fejjel bólintottam.

°°°

Épp a fürdőből léptem ki amikor szembe találtam magam Zolival. Azonnal félre léptem majd lehajtott fejjel a szobám felé indultam.
-Emma -szólt utánam, de nem fordultam meg. Bementem a szobámba majd kulcsra zártam az ajtót és nekidőltem. Fél óra múlva kopogtak.
-Emma -szólt Zoli, de nem törődtem fel. -Hol van a legközelebbi szórakozóhely? -érdeklődött. Egy ideig hallgattam, aztán egy papírra felírtam neki az egyik szórakozóhelyet. Legalább addig se lesz itt -gondoltam miközbe az ajtó alatti résen kicsúsztattam a papírt. -Kösz. Kp van nálad? -kérdezte mire felhorkantottam. Biztos, hogy nem adok neki pénzt piára. -Csak egy keveset adj már -sóhajtott fel. -Oké bocs a korábbi miatt. Szivesen együtt lennék veled. Na most már adsz? -kérdezte mire az ajtóhoz vágtam a papucsom.
-Bocs nincs pénzem. Tudod még kicsi vagyok -sziszegtem.
-Fordulj fel Emma -morogta. 10 perc múlva hallottam, hogy a kocsi motorja felbőg. Morcosan másztam az ágyba aztán nyakig betakaróztam és lehunytam a szemem.

°°°

Hajnalba felriadtam mert pisilnem kellett és szomjas is voltam. Kicsoszogtam a WC-re aztán lementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet, megittam aztán vissza felmentem. Habozva megtorpantam Zoli csukott ajtaja előtt, majd elszánva magam halkan lenyomtam a kilincset. Bedugtam a fejem majd amikor láttam, hogy az ágy üres halkan felsóhajtottam és vissza csuktam. Hol a csudába lehet eddig? -túrtam a hajamba majd csekkoltam az órát. 4 óra. Marha jó. Vissza lementem majd kiléptem a teraszra. Mivel azt soha se zárjuk be, ezért nem kellett a kulcsal csörögnöm. Épp leléptem a pár lépcső fokon amikor hallottam, hogy valami mocorog mögöttem. Megfordultam és láttam, hogy Zoli a hintán fekve alszik. Ott hagyhattam volna, hogy anyáék találják meg. Ezt érdemelte volna, de én helyette odamentem hozzá és gyengéden megpaskoltam a hátát.
-Mi van? -nyöszörögte.
-Gyere ágyba duglak -fogtam meg a karját és megpróbáltam felhúzni.
-Minek? Jó itt nekem -motyogta lehunyt szemmel.
-Apud meg fog ölni -csóváltam meg a fejem miközbe nagy nehezen felhúztam és az egyik kezemmel átöleltem a derekát.
-Ő leszarja, hogy mi van velem. Nem törődik velem, az sem érdekli, hogy nekem mi a jó. Nem veled van a baj kicsi Emma, hanem ezzel a kurva helyzettel. Talán ha máshogy ismerjük meg egymást, akkor más lenne minden, de most ez van -motyogta maga elé.
-Bűzlesz -fintorogtam mire felnevetett.
-Ilyet se mondtak még nekem -kuncogott. Feltámogattam a lépcsőn, majd a szobájába vezettem és lefektettem az ágyra. Leszedtem róla a cipőjét majd a póllóját húztam le. A nadrágjánál viszont elakadtam. -Na mi van? Sose vettél még le egy fiúról nadrágot? -kuncogott. -Pedig nem nehéz. Megmutatom jó? -kérdezte és elkezdte kigombolni a nadrágját.
-Te jó ég -kaptam el róla a tekintetem. Zoli lerugta magáról a nadrágját mire gyorsan betakartam. -Aludt ki magad -mondtam szigorúan.
-Most elmész? Ne menj már. Maradj itt velem -nyúlt a kezem után. -Beszélgessünk olyan régen beszélgettem -húzott maga felé.
-Jó éjt Zoli -húztam el a kezem mire felsóhajtott.
-Igazából szivesen ágyba mennék veled. Tuti remek páros lennénk -mondta mire az ajkamba haraptam.
-Aludj Zoli -suttogtam majd kiléptem a szobából. Ahogy hátranéztem akaratlanul is elmosolyodtam. A szeme csukva volt, az arca kisimult, a hold fénye pedig az arcára vetült. Késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzá és kisimítsam a szeméből a haját, de aztán csak behúztam magam után az ajtót. Nem akartam megkedvelni Zolit, de abban a pillanatban nem tudtam rá haragudni.