Miért pont te?!

Névtelen levél

Anyuék moziba mentek, Zoli pedig meccsen van. Szóval egyedül vagyok itthon. Ja nem Paca itt van velem. A konyhába vártam, hogy kipattogjon a kukorica miközbe az aznapi postát néztem át. Végül ráakadtam egyre amire nem volt más írva csak az én nevem. Homlokráncolva meredtem a levélre miközbe megtapogattam. Vastag volt.
-Na? Biztonságos? -dugtam Paca orra alá. Ő csak bámult rám majd megnyalta a kezem. A vállamat megvonva kikapcsoltam a mikrót majd felültem a konyha pultra és kibontottam a levelet. Ahogy kihúztam a legfelső papírt azonnal lesápadtam. UGYE TE SEM AKAROD, HOGY A DRÁGA ANYUCI MEGTUDJA, HOGY A SZERELME FIÁVAL KAVARSZ? SZAKÍTS ZOLIVAL ÉS AKKOR A TITKOD NEM DERÜL KI!!!! EGY BARÁTI JÓ TANÁCS: ZOLINAK NE SZÓLJ ERRŐL!!! UGYE NEM AKAROD, HOGY VALAMI BAJA ESSEN???? Erősen remegett a kezem a levél a földre hullott.  Bámultam a földön heverő papírt. Az újságból kivágott szavak fenyegetődzve meredtek rám. Remegő kézzel vettem ki a fényképeket. Mind rólam és Zoliról készültek. A parkba, moziba, plázába, állatkertbe, a suliba, Adácson (!!!!). Jeges rémület lett úrrá rajtam. Bárki is küldte ezt, tudja, hogy milyen kapcsolatba vagyok Zolival. Folyamatosan követett minket, mindenhol ott volt. Éreztem, hogy az arcomon végiggördül az első könnycsepp. Leugrottam a pultról és a szobámba szaladtam a telefonomért. Zolit akartam hívni, de megijedtem. Nem, neki nem mondhatom el, mert tudom, hogy nem hagyná. Nem hagyná, hogy véget vessek a kapcsolatunknak. Azt akarná, hogy mondjuk el anyuéknak, de én még nem álltam rá készen. Képtelen lettem volna eléállni és bevallani neki, hogy beleszerettem Zoliba. Nem Zoli semmiképp nem tudhatja meg!!!! A mobilomat szorongatva fel alá járkáltam a nappali és a bejárati ajtó közt. Ha Zsófit hívom, ő tuti elmondja Zolinak, ha Ákost hívom ő is elmondja Zolinak. Kit hívhatnék? Kinek mondhatnám el? Ekkor a kezemben tartott mobil elkezdett csörögni. A kijelzőn Dominik rendőr neve villogott. Hát persze, neki, neki kell elmondanom. Hisz zsaru, ő tudja mit kell tennem.
-Haló? -emeltem a fülemhez szipogva.
-Emma? Otthon vagy? -kérdezte sürgetően.
-I-ig-igen -dadogtam.
-Maradj is otthon. Értetted? Maradj otthon!!!! Zárkózz be már úton vagyok hozzátok -hadarta.
-De hát mi történt? -kérdeztem rémülten miközbe kulcsra zártam a bejárati ajtót.
-Melissza megszökött pár órája -mondta idegesen.
-Nem, az nem lehet -sírtam el magam és a kanapébe kapaszkodtam, hogy el ne essek.
-Emma nyugodj meg. Pár perc és ott vagyok, a lényeg, hogy ne engedj be senkit!!!! Hívlak ha odaértem -hadarta majd kinyomta.

°°°

A kanapén kuporogva zokogtam amikor Dominik hívott.
-Igen? -emeltem a fülemhez.
-Itt vagyok Emma, engedj be -szólt bele Dominik.
-Biztos? -sírtam el magam.
-Igen biztos -válaszolta és kopogott.
-Mi van ha fogva tart? Mi van ha kinyitom az ajtót, akkor ő lesz ott és pisztolyt fog rám? -zokogtam.
-Emma engedj már be -mordult. Zokogva mentem az ajtóhoz és remegve fordítottam el a kulcsot majd a kezembe kaptam az esernyőt, hogy leüssem Melisszát ha ő áll a küszöbön. De csak Dominik volt az. Sietve lépett be a házba és zárta vissza majd gyengéden kivette a kezemből az esernyőt. -Jól van, most már itt vagyok -ölelt magához. Zokogva fúrtam a fejem az egyenruhájába.
-El jön értem. Meg fog ölni -zokogtam.
-Dehogy fog, napi 24 órás védelmed lesz. Kirendeltünk az egész család mellé 4 gorillát akik vigyáznak rátok. Követnek titeket mindenhova -magyarázta miközbe a nappaliba vezetett. Leroskadtam a kanapére. -Gyere ide, legyél vele -szólt Dominik Pacára mire az felugrott mellém és az ölembe hajtotta a fejét. -Megyek csinálok egy teát, az megnyugtat -simította meg a hajam és a konyha felé vette az irányt.
-Ne, várj -kaptam fel a fejem és utána szaladtam, de addigra már a kezébe tartotta a levelet és a fotókat.
-Mikor kaptad ezeket? -kérdezte komoran.
-A reggeli postával együtt hozta be anya -suttogtam átölelve saját magam.
-Melissza ma délután szökött meg -motyogta maga elé. -Emma tudod ki küldte? -nézett rám. Szótlanul ráztam meg a fejem. -Gondolkodj egy kicsit. Nincs senki aki rosszat akar neked? Valaki aki mindent tud rólad? -unszolt. Az agyam vészesen kattogott aztán beugrott. Adél.
-Adél. Adél ő jóba lett Melisszával -néztem tág szemekkel Dominikre.
-Értem -bólintott. -Utána nézek -nyúlt a telefonjáért.
-Zoli nem tudhatja meg -suttogtam.
-Emma -engedte le a telefonját.
-Nem tudhatja meg! Nem akarom, hogy baja essen!! -jelentettem ki.
-Emma megvédünk titeket -nézett a szemembe.
-Kérlek Dominik! Nem tudhat a fotókról -sírtam el magam.
-Én nem fogok neked falazni -jelentette ki.
-Hát képtelen vagy megérteni? -fakadtam ki.
-Tökéletesen értelek -sóhajtott fel. -De erről muszáj tudnia -intett a levél felé.
-Nem! -csattantam fel. -Ha tud a levélről akkor nem fog elengedni -sírtam.
-Ennyire félsz anyud véleményétől? Vagy tán magad is undorodsz, attól, hogy Zoliba vagy szerelmes? -kérdezte komoran.
-Istenem dehogy -ráztam meg a fejem.
-Akkor hagyd abba a titkolózást és mondd el anyudnak. Meg fogja érteni -tette a kezét a vállamra.
-Nem -léptem hátra. -Erről nem fog tudni Zoli, nem hagyom -kaptam a kezembe a levelet és a fotókat. -Azt teszem amit ő kér. Nem fogom bajba sodorni a családom -hátráltam majd a szobámba szaladtam és magamra zártam az ajtót.