Miért pont te?!

Veszélyes helyen

Szilveszter óta nem nagyon beszéltem Zolival és hiányzott. Hiányzott a társasága. A kapcsolatom Dénessel mintha megváltozott volna. Sokszor rajta kaptam, hogy elmerül a gondolataiba. Olykor különös pillantással nézett rám és valamiért elkezdett hidegen bánni Zolival. Amikor egy helységbe tartózkodtunk Zolival, Dénes egyszeribe feszült lett és hol engem figyelt, hol pedig Zolit. Ám amikor megkérdeztem, hogy mi a baj, azt válaszolta, hogy semmi. Nem értettem a viselkedését és hiába beszéltem Zsófival, ő se tudott tanácsot adni. Szombat délelőtt aztán betelt nálam a pohár. Mivel anyuék nem voltak otthon, ezért Zolira zúdítottam a dühömet. Hirtelen mozdulattal pattantam fel az ágyamról, amivel felébresztettem Ginát, de most ez nem nagyon tudott izgatni. Feltéptem a szobám ajtaját aztán átcsörtettem Zolihoz. Belöktem az ajtaját és morcosan beléptem. Zoli az ágyán fekve aludt, de most egyáltalán nem hatott meg. Felkaptam egy párnát és teljes erőmből hozzá vágtam.
-Kelj fel hallod -kiabáltam és elkezdtem csapkodni. -Hallod Zoli azonnal kellj fel -kiabáltam az arcába ám ő nem mozdult. -Zoli? -kérdeztem bizonytalanul. -Istenem Zoli -ráztam meg miközbe kezdtem pánikolni. -Kellj fel hallod? Mi a szart szedtél be? -kérdeztem hisztérikusan. -Zoli ne...ne csináld már ezt, kérlek ha viccelsz vagy színlelsz kelj fel -suttogtam potyogó könnyekkel. -Igérem nem leszek dühös, csak...csak beszélgetni szerettem volna -temettem a fejembe a kezem.
-Emma? -kérdezte halkan mire elvettem a kezem az arcom elől aztán megkönnyebbülten a nyakába vetettem magam.
-Óó Zoli -zokogtam.
-Héé nyugi van, nincs semmi bajom, csak mélyen aludtam ennyi az egész -suttogta megnyugtatóan dörzsölve a hátam.
-Még csak fel se ébredtél, azt hittem, hogy...hogy -akadtam el.
-Na jó lehet mégse aludtam olyan mélyen, csak nem volt kedvem veled veszekedni -vallotta be.
-De idióta -boxoltam dühösen a mellkasába.
-Azt mondtad nem leszel dühös -emlékeztetett mire elhúztam a szám. -Ki vele mi a gond -nézett rám kérdőn.
-Jah, hogy mi a gond -ültem fel. -Talán az, hogy úgy kerülsz mintha leprás lennék. Ráadásul Dénes is tök fura mostanába. Mikor te a közelbe vagy tökre feszült lesz és úgy néz ránk mintha közös titkunk lenne nekünk kettőnknek -hadartam dühösen a hajamba túrva.
-Van is nem? -kérdezte ő is felülve.
-Szerinted meghallotta? -sápadtam le. -Nem Dénes soha nem tudhatja meg -ráztam meg a fejem. Zoli erre úgy bámult rám mintha a legrosszabb rémálma lennék. -Ne haragudj -haraptam az ajkamba.
-Emma -sóhajtott fel. -Menj ki a szobámból, csak menj ki -fordította el rólam a fejét.
-Zoli nem akartalak megbántani, de...-kezdtem a szavakat keresve.
-Menj ki -ismételte meg, mire lesütöttem a szemem majd szótlanul kimentem.

°°°

Még jobban a fejembe húztam a kabátom süsüjét majd kiugrottam a fal mögül és Zoli után siettem. Igazából nem tudom honnan jött nekem az ötlet, hogy kezdjem el követni, de valahogy ezt éreztem helyesnek. Véletlenül hallottam, hogy beszél valakivel telefonon és felettébb gyanúsnak tartottam a szóváltásukat. Mikor megkérdeztem, hogy van-e kedve csinálni valamit az este azt válaszolta, hogy nem ér rá és amikor megkérdeztem, hogy vele mehetek-e sápadtan rám meredt aztán dühösen rámförmedt, hogy akadjak le róla és foglalkozzak a saját dolgommal. Ezért is döntöttem úgy, hogy követni fogom. Megszaporáztam a lépteimet, hogy ne maradjak le annyira, ám amikor befordultam azon a sarkon ahol az előbb ő eltűnt.
-A büdös életbe -mordultam fel és gyors sétára váltottam ám ekkor valaki megragadta a karom és erősen megrázott.
-Te meg mi a francért követsz? -mordult rám Zoli.
-Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz -sziszegtem a fejemet rázva.
-Emma, tudom, hogy követtél az Isten szerelmére -csattant fel.
-És akkor mi van? Csak tudni akartam, hogy hova mész -rántottam el a karom.
-Nincs közöd hozzá -förmedt rám. -Indíts haza Emma -fogta meg a kezem és megszorította.
-Nekem te aztán nem parancsolsz -csattantam fel.
-De bizony, hogy parancsolhatok. A bátyád vagyok -jelentette ki. Elhűlve meredtem rá.
-Csakugyan? Na és mióta? -érdeklődtem.
-Ebben a pillanatban az vagyok és te szépen hallgatsz a bátyádra -nézett a szemembe komoran.
-Hazamegyek ha elmondod, hova mész -morogtam.
-Na persze -horkantott fel gúnyosan.
-Komolyan olyannak tartasz aki utánad menne mondjuk egy olyan helyre ami tele van droggal? -dörzsöltem meg a karom.
-Egy régi pupba megyek ahol poolozni lehet és tele van csupa drogossal és dílerekkel. Esküszöm Emma csak a holt testemen keresztül mehetsz be oda -jelentette ki. A tekintetem óriásira tágult és hátráltam egy lépést.
-Gyere velem haza -suttogtam felé nyújtva a kezem.
-Nem, nem megyek. Megígértem a barátomnak, hogy ott leszek. Állni szoktam a szavam -kapta el rólam a tekintetét.
-Miért csinálod ezt? Miért nem tudsz leállni? -lábadt könnybe a szemem.
-Te ezt nem értheted Emma -csóválta meg a fejét.
-Akkor magyarázd el -suttogtam.
-Már annyiszor elmondtam, ne kérd, hogy mégegyszer beszéljek róla -hunyta le szorosan a szemét.
-Egy szakorvos talán...-kezdtem.
-Nem fogok elvonóra menni. Nincs miért küzdenem -mondta keserűen.
-Ne mások miatt tedd hanem magad miatt -néztem a szemébe.
-Légyszíves Emma, csak pazaroljuk egymás idejét. Menj szépen haza és eszedbe ne jusson utánam jönni -dörzsölte meg az arcát.
-Mit mondjak anyuéknak? -kérdeztem beleegyezően.
-Nem számít, amit akarsz, nem kell falaznod nekem -rázta meg a fejét aztán elővette a telefonját és felhívott valakit. -Ákos szia. Légyszi megtennéd, hogy eljössz Emmáért? Mondom a címet -hadarta. Mikor letette dühösen a vállába boxoltam.
-Komolyan ennyire nem bízol bennem? -csattantam fel dühösen.
-Ebben a pillanatban nem -rázta meg a fejét. Morcosan álltam egy helybe, Zoli pedig már a harmadik cigijét is elszívta mikor Ákos megállt az út szélén.
-A bébiszitter ezennel megérkezett -húzta le az ablakot.
-Most komolyan az leszel. Ne hagyd, hogy utánam jöjjön -nézett rá Zoli komoran.
-Nem fogom haver nyugi -csitította Ákos.
-Szállj be Emma -fordult felém Zoli.
-Gyere te is. Kérlek -csuklott el a hangom.
-Hazamegyek. Éjfélre otthon leszek igérem -morogta aztán megfogta a könyököm és az anyós ülés felőli oldalra vezetett majd betuszkolt a kocsiba. -Komolyan ne hagyd neki -nézett Ákosra aztán becsapta az ajtót és sietve megindult, hátra se nézett.