Miért pont te?!

Nem tudok haragudni rá...

Reggel az ébresztőmet hallva résnyire nyitottam a szemem. Kinyomtam majd a másik oldalamra fordultam és tovább aludtam. Legközelebb arra keltem fel, hogy Zoli gyengéden rázza a karom.
-Em. Emma -suttogta. Kinyitottam a szemem és az arcára néztem. -Minden rendben? -simította ki a szememből a hajam.
-Aha -válaszoltam rekedten.
-Mindjárt nyolc csak azért kérdezem -tette hozzá.
-Hogy? -tágult ki a szemem. Felültem az ágyba majd lerugtam a takaróm, de nem volt erő bennem felállni. A torkom iszonyatosan fájt, főleg mikor nyeltem, a tüdőm szúrt ráadásként még a fejem is fájt. Zoli aggódva figyelt majd a homlokomhoz érintette az ajkát.
-Hozom a lázmérőt -pattant fel és kisietett. Visszadőltem az ágyra és a plafont kezdtem el bámulni. Zoli visszajött majd megmértem a lázamat. 38. Egy hatalmasat nyögve húztam a fejemre a takarót. -Emma öltöz fel elviszlek az orvoshoz -húzta le a fejemről a takarót.
-Nem, te menj suliba. Én elleszek, a doki itt van egy sarokra -ellenkeztem.
-Nem hagylak egyedül itthon Emma -jelentette ki.
-Hisz csak megfáztam -ellenkeztem.
-Nem baj -mosolyodott el halványan. -Főzök teát, nem kell sietned -puszilta meg a homlokom majd kiment a szobámból.
-Te érted ezt? -pislogtam Ginára zavartan. Ő rámnézett, nyávogott egyet leugrott az ágyról és követte Zolit. Magamra rángattam egy farmert aztán egy pólót rá pedig egy nagyon vastag kötött pulcsit, ami amúgy baba rózsaszín volt és Zsófi tukmálta rám. Kicsoszogtam a konyhába majd leroskadtam az egyik székre.
-Nem muszáj itthon maradnod velem -pillantottam Zolira.
-Legalább lóghatok -kacsintott rám és elém tett egy bögre teát.
-Köszi -mosolyodtam el.
-Mit kérsz reggelire? -érdeklődött.
-Azt hiszem semmit -vontam meg a vállam.
-Emma enned kell valamit -mondta szigorúan.
-Nem vagyok éhes -ráztam meg a fejem.
-Nem baj, akkor is eszel -nézett a szemembe. Sóhajtva megvontam a vállam és belekortyoltam a teámba. Zoli barackosat csinált, ami a kedvencem. Pillantásom ekkor a rántottát készítő Zolira vándorolt. Haragudni akartam rá amiatt amit tett velem, de nem tudtam. Ebben a pillanatban nem. Zoli kikészített két tányért, két villát majd ketté osztotta a rántottát. -Kérsz még valamit hozzá? -érdeklődött. -Várj, ne is mondd majonézzel eszed -lépett a hűtőhöz majd kivette és letette elém.
-Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen azt hinném, hogy te betegítettél meg, hogy tudjál ápolni -fürkésztem gyanakodva.
-Nem én voltam, de kösz az ötletet -vigyorgott rám. Kuncogva csóváltam a fejem és hozzá láttam a reggelihez. Seperc alatt befaltam az egészet, miközbe Zoli mosolyogva nézte ahogy jóízűen eszek.
-Te még főzni is tudsz? Ez Isteni volt -dőltem hátra elégedetten. Jókedvűen nevette el magát, tekintete csillogott.
-Jobban vagy? -billentette oldalra a fejét.
-Hát fogjuk rá, szétmegy a torkom, de amúgy nincs bajom -vontam meg a vállam. Felálltam, hogy elmossam a tányérokat, Zoli pedig mellém állt törölgetni. A válla a vállamhoz ért miközbe mosogattunk. Hirtelen megérintette az ajkával a homlokom.
-Még mindig meleg vagy -suttogta. Egy halkat sóhajtva lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam Zoli ajka csak centikre volt az enyémtől. Nem ezt nem hagyhatom -gondoltam ijedten és egyet hátra léptem. Zoli az ajkába harapva sütötte le a szemét aztán a hajába szántva elfordult.
-Azt hiszem indulhatunk -szólaltam meg.
-Persze menjünk -bólintott Zoli. Az előszobába menve belebújtam a cipőmbe, aztán a bőrdzsekimbe. Zoli egy ideig fürkészett. -Egy pillanat -mondta és a szobák felé indult. Pár pillanat múlva visszajött egy sapkával és egy sállal. A szememet forgatva tekertem a sálat a nyakam köré majd tettem fel a sapkám.
-Így már jó? -érdeklődtem.
-Sokkal -mosolyodott el, de még igazgatott a sálamon. A fejemet csóválva, de mosolyogva ütöttem el a kezét.
-Ne viselkedj úgy mintha az...az apám lennél -suttogtam lesütve a szemem
-Úgy viselkedek mint egy aggódó barát -válaszolta megemelve az álam és szemembe nézett. -Gyere menjünk -fogta meg a kezem és kihúzott a házból.

°°°

Igazam lett tényleg csak megfáztam és volt egy enyhe mandula gyulladásom. A szobámba feküdtem a Tv-t nézve amikor Zoli halkan bekopogott.
-Bejöhetek? -kérdezte csendesen.
-Persze -bólintottam. Zoli zsebre vágott kézzel sétált az ágyamhoz majd leült az ágyam szélére.
-Mit nézel? -pillantott a Tv-re. Meglepetten pislogott, aztán rámnézett újra a Tv-re majd megint rám. -Emma most komolyan Violetta? -kérdezte megköszörülve a torkát.
-Nem volt más ebbe legalább énekelnek -pirultam el. -Meg amúgy nem olyan rossz -vontam meg a vállam.
-Hozok át valami filmet -paskolta meg a lábam majd felállt és átment a szobájába. Pár perc múlva visszajött a Negyedik című filmmel. Betette majd felült mellém az ágyra. Egy ideig némán néztük a filmet aztán ráhajtottam a fejem Zoli vállára.
-Gyűlölni akarlak, de nem tudlak. Egyszerűen nem lehet rád haragudni. Ettől függetlenül nem akarom, hogy újra kezdjük, legyünk csak barátok -suttogtam.
-Emma én nem tudok csak barátként tekinteni rád -mondta halkan.
-Csak próbáld meg kérlek -néztem rá.
-Rendben -suttogta hosszas hallgatás után. -A te kedvedért megpróbálom -puszilta meg a homlokom aztán átölelte a vállam és a Tv felé fordította a fejét.