Miért pont te?!

A ballagás

Hát ez is elérkezett. Ma elballagok. Szerencsére tegnap kiengedtek a kórházból. Így mankóval mivel eltört a lábam, de ott tudok lenni. Én fogok énekelni a ballagó 12. nevében. Nagy Bogitól a Holnap című számot. Sokat gyakoroltam rá nagyon sokat. Melissza a baleset következtébe minden emlékét elvesztette és véglegesen lebénult. Azért egy kicsit sajnálom...ilyen sorsot senki nem érdemel, még ő sem, de próbálok nem gondolni rá. Zoli tényleg rászánta magát, hogy elvonóra menjen. Egy évig lesz bent. Csak egy a baj. Mégpedig az, hogy Debrecenbe van és nem tudunk találkozni. Egy teljes évig nem fogom látni. Úgy döntöttük, hogy nem mondjuk el Tomiéknak. Az lett kitalálva, hogy egy évig Ákossal együtt utazgatni fog külföldön. Ákos amúgy tényleg megy csak nem Zolival hanem Gerdával. Régebben nem nagyon tudtam, hogy Zoli miért piszkálja egy Gerda nevű lánnyal aztán beavatott. Ákos és Linda szétmentek hónapokkal ezelőtt. Igen ennyire látszik, hogy alig törődtem velük. De, hogy őszinte legyek nem veszített sokat. Ha lehet Gerda még rendesebb mint Linda. Zsófi és Martin tökéletesek együtt. De komolyan. Teljesen kiegészítik egymást. Nagyon jó érzés boldognak látni Zsófit. Így visszagondolva nem tudom elhinni, hogy vége van. Hogy elballagtunk. Hisz még csak most voltunk kis kilencedikesek. Erről eszembe is jutott egy idézet. "Mindig azt hittem, hogy az első napok a legnehezebbek. Tévedtem, az utolsók azok...,,
Ez az idézet annyira igaz. Tényleg azt hittem, hogy beilleszkedni egy új közösségbe a nehezebb, de nem nem az a nehéz. Hanem az, hogy el kell szakadnom egy összeszokott csapattól. Persze gondolom tartani fogjuk a kapcsolatot, de akkor is. Hiányozni fog, hogy többé nem járunk egy osztályba. Hiányozni fog a sok röhögés. Konkrétan minden hiányozni fog. Oké azt hiszem az lesz a legjobb ha most abbahagyom. Már így is szétáztattam a papírt a könyeimmel. Szóval a lényeg. Ma elballagok és felvettek a Színtudományi egyetemre!!!!!

°°°

-Hát ez borzalmas -állapítottam meg.
-Ne hülyülj már, szerintem szexi -szólalt meg Zoli az ajtóból mire odakaptam a fejem és a lélegzetem elakadt. Olyan ritkán látom őt öltönybe, hogy soha nem tudom megszokni.
-A francba is az ilyen pillanatokba jövök rá, hogy milyen piszok szerencsés vagyok -lábadt könnybe a szemem.
-Hát igen szívdöglesztő pasi vagyok -vonta meg a vállát laza mosolyal.
-Te idióta -bicegtem oda hozzá és a nyakát átölelve megcsókoltam. Zoli mosolyogva karolta át a derekam és viszonozta a csókom.
-De ilyen idiótán szeretsz -mosolyodott el.
-Pontosan. Te vagy az én idióta, tökéletes és szívdöglesztő pasim akit olykor a pokolba kívánok -suttogtam mire a fejét csóválva elvigyorodott. -De most komolyan? Nagyon szarul áll? -hátráltam el tőle, hogy végig tudjon rajtam nézni.
-Nem, nem olyan rossz. Legalább a világ meglátja Ákos tökéletes rajztudását -kacsintott rám.
-Ettől félek -ingattam a fejem.
-Ugyanmár baba. Mindenki a ballagással lesz elfoglalva meg azzal, hogy visszatértél. Senkit sem érdekel majd a gipsz a lábadon -ölelte át a derekam.
-Biztos? -kérdeztem gyanakodva.
-Nem vagy te olyan népszerű, hogy mindenki téged nézzen -vigyorodott el.
-Óó de szemét vagy -horkantottam fel mire nevetve magához húzott és megcsókolt.

°°°

Az iskola előtt kiszálltam a kocsiból és a mankómat használva megindultam a suli felé. Figyelmen kívül hagytam a diákokat akik engem bámultak és összesúgtak a hátam mögött. Zoli mellettem a kezemet fogva lépkedett mögöttünk pedig Tomi, anya és a nagyiék jöttek. Igen itt van az Adácsi nagyi is!!!! A lépcső előtt az ajkamat harapdálva torpantam meg.
-Essünk túl rajta -sóhajtottam fel és a következő pillanatba a talaj eltűnt a lábam alól. Meglepetten pillantottam le Zolira.
-Ne nézz így. Láttam milyen az arcod -vonta meg a vállát.
-Az én lovagom -fúrtam a fejem a nyakába és egy puszit nyomtam rá mire elvigyorodott. Zoli a karjaiba vitt ki az udvarra ahol már jó páran összegyűltek. A tekintetem rögtön Zsófit és Martint kereste. Zsófi a szüleivel állt, Martin pedig tőlük távolabb Máté szüleivel beszélgetett. Sajnáltam őket, de komolyan. Zoli letett az osztályomnál majd hátulról átkarolta a derekam.
-Nem akarsz leülni? -kérdezte anyu aggodalmasan.
-Vagy vegyelek vissza a karjaimba? -vigyorodott el Zoli.
-Jól vagyok, nincs semmi bajom. Ha úgy érzem le akarok ülni akkor leülök -tartottam fel a kezem. 10 perc múlva elkezdődött a ballagás. Az igazgató elmondta a búcsú beszédét, kikaptuk a bizonyítványt majd jött az osztály videó ami alatt én énekeltem a Holnap című számot. Egy baj volt, színpad volt, lépcsővel. Felálltam a helyemről Zoli pedig velem együtt emelkedett fel majd hozzám jött, a karjába kapott és felvitt a színpadra.
-Köszi -mosolyogtam rá.
-Bármikor aranyom -kacsintott rám aztán leugrott a színpadról és visszament a helyére. Beálltam a mikrofon elé majd lehunytam a szemem és belekezdtem a dalba. Nem tehetek róla, de a hangom el-elcsuklott miközbe énekeltem. Ebbe a dalba beleadtam a lelkemet is. A hangom szárnyalt, megérintette az embereket. A pillantásom Zolit kereste és amikor megtaláltam elmosolyodtam, ő pedig visszamosolygott rám. Mikor befejeztem a dalt mosolyogva beleszóltam a mikrofonba.
-És most kedves tanárok és diákok kérem fogadják nagy szeretettel a meglepetés dalunkat/táncunkat. A tanárokat arra kérem ne haragudjanak meg, de csak ezt az egy dalt találtuk -mosolyogtam majd Zoli segítségével lejöttem a színpadról. A végzősöknél előkerültek az iskola táskák aztán belekezdtek. Én csak külső szemlélő voltam, de velük együtt énekeltem. A gipszem miatt ugye nem tudtam táncolni.

A kínlódás most végre véget ért!
A csomó gyötrelem
Mától nem kísért!

Hogy kézzel-lábbal küzdesz magadért…
Jön ezer sérelem,
Senki meg nem ért.

Ajtót nyit most a börtön,
Rázd le láncod, azzal kész,
Kicsit most nem kell visszanézz!

Jön tíz hét hesszelés,
Nem kevés 
Tétlenség és
Későn ébredés köszön ránk!

Jön tíz hét napsütés,
Strandbüfés
Lángos mellé 
Masszív agymenés kacsint ránk!
Mintha álmodnánk…

Vár majd ránk egy fincsi nyaraló,
A család itt marad.
Na ez csábító…

Nem mondják, hogy stop! Ha nekem jó…
Ez az öntudat
Őszig állandó…

Rámhull egy éber éjjel,
De titkon azt sem bánom már,
Ha hetven napfelkelte vár...!

Jön tíz hét hesszelés, 
Strandolás,
El nem múló fény és napsütés 
Ragyog ránk!

- jön tíz hét koplalás!
- rendrakás…
- fűnyírás, de közben barnulás kacsint rám…
Mintha álmodnám…

Nagy hesszelés!
Vár-vár-vár
Nagy napsütés!
Vár-vár-vár

Ajtót nyit most a börtön,
Rázd le láncod, azzal kész,
Hisz őszig nem kell visszanézz,
Ez nem nehéz…

Jön tíz hét hesszelés,
Nem kevés 
Tétlenség és
Későn ébredés köszön ránk!

Jön tíz hét napsütés,
Strandbüfés
Lángos mellé 
Masszív agymenés kacsint ránk!
Mintha álmodnánk…

És elballagtunk!