Miért pont te?!

Hűha!!!

Péntek reggel amint beértünk a suliba a hirdetőtáblához rohantunk. Óriási tömeg fogadott minket.
-Te látsz valamit? -kérdeztem Zsófit miközbe pipiskedve próbáltam átnézni a többiek feje fölött.
-Nem -válaszolt és bosszúsan ráncolta össze a homlokát.
-Gyere -fogta meg hirtelen a karom Zoli és utat vágott nekünk a tömegbe.
-Bocs...ne haragudj -motyogtam amikor véletlenül neki mentem egy első évesnek.
-Héé nem tudsz vigyázni? -mordult fel.
-És te nem tudod befogni? -vágott vissza Zoli aztán maga elé tolt. A következő pillanatba már a hírdetőtábla előtt álltam. Hevesen vert a szívem miközbe a papírra függesztettem a tekintetem. Ekkor megpillantottam a saját nevemet, Gabriela neve mellett!!!!!
-Édes Istenem -suttogtam kikerekedett szemekkel. Bambán bámultam a nevemre.
-Tudtam, hogy tiéd lesz a szerep -kapott hirtelen a karjába Zoli és jó erősen megszorongatott.
-Istenem -vigyorodtam el és a nyakába temettem a fejem. Ekkor hallottam, hogy mellettem Zsófi felvisít majd Ákos nyakába ugrik.
-Emma megkaptam Sharpey szerepét ahogy te Gabriela szerepét -ugrott a nyakamba.
-Igen megcsináltuk, végre miénk a főszerep -ugráltam boldogan.
-Gratulálok Emma, tudtam, hogy megkapod a szerepet -mosolygott rám Stella.
-Köszi. Te kit játszol? -kérdeztem.
-Kelsit, kis szerep, de elég volt nekem a rivaldafény három évig -forgatta meg a szemét.
-Ezt, hogy érted? Nem akarsz színész lenni a jövőbe? -pislogott Zsófi nagyokat.
-Nem más terveim vannak -húzta ki magát. -Mégegyszer gratulálok nektek -mosolygott ránk aztán elsétált.
-Menjünk mi is -karoltam bele Zsófiba.
-Szeva hugocskám. Én leszek Rayen -lépett hozzánk Bence és átkarolta Zsófi vállát.
-Én pedig a pasid leszek -ölelte át az én vállam Máté.
-Szóval tiéd Troy szerepe? -pillantottam rá.
-Naná, hogy az enyém -vigyorodott el. -Jó lesz veled együtt dolgozni -kacsintott rám.
-Ahogy veled is -nevettem el magam.

°°°

Ma közös tesink van a Zoliékkal. Mivel nekem felmentésem van ezért az egyik padon ülve nézem ahogy a többiek terem köröket futnak. Ekkor elkezdett rezegni Zolinak a telefonja amit az óra elején adott oda nekem. Az ajkamba harapva néztem a kijelzőre és nem hittem a szememnek. Nem más hívta Zolit, mint Varga Adél egy 11.-es tánctagozatos kiscsaj aki olyan sokat képzel magáról, hogy az már beteges. De nem ezen döbbentem le hanem azon, hogy becenévnek CICÁM volt beállítva. A fejemet ingatva utasítottam el a hívást. Pár másodpercel később érkezett egy sms, de mivel nem tudtam a telefonja kódját ezért elolvasni se tudtam. Adél elég türelmetlen lehett mert 2 perc múlva újra hívta. Felpillantottam Zolira aki épp nekem háttal felülésezett. Magamat elhatározva a fülemhez kaptam a telefont.
-Igen? -szóltam bele.
-Bocs, de te meg ki vagy? -kérdezte hidegen Adél.
-Zoli huga, sajnos nem tudom őt adni épp felüléseket csinál -válaszoltam.
-Zolinak nincs is huga -jelentette ki.
-Sejtettem, hogy nem mondja el. Akkor fogalmazzunk úgy, hogy elvileg a mostohahuga vagyok, de ő inkább barátként tekint rám -forgattam meg a szemem.
-Emma tedd el a telefont -szólt rám tanárnő.
-Mennem kell szia -köszöntem el Adéltól és kinyomtam. Pár percel később Zoli odakocogott hozzám.
-Kivel beszéltél? -nézett le rám.
-Csak a cicámmal. Idegesített, hogy folyton hívogat így hát felvettem és megmondtam neki, hogy most nem érsz rá -válaszoltam.
-Izé én...-kezdte a hajába túrva.
-Igen? -pillantottam rá.
-El akartam mondani, de még elég friss -harapott az ajkába.
-Mit akartál elmondani? Hogy sikerült kifognod a suli legbeképzeltebb libáját? Komolyan Zoli ettől Dina százszor jobb -horkantottam fel.
-Féltékeny vagy? -fonta össze a kezét maga előtt.
-Már miért lennék az? Felőlem kavarj azzal a csajjal, de otthon nem akarom látni -jelentettem ki.
-Ennyi erővel én se akarom látni Dénest -vágott vissza.
-Na álljon meg a menet. Dénes ezerszer jobb mint Adélka -pattantam fel. -Dénesnek van szíve, nem úgy mint Adélnak -sziszegtem.
-Szerinted -sziszegte vissza.
-Ugye tudod, hogy csak azért kellesz neki, mert menő vagy? -fürkésztem az arcát.
-Tévedsz Emma. Azért kellek neki, mert jól nézek ki és mert ő velem akar lenni nyíltan -morogta.
-Szóval erről van szó? Féltékennyé akarsz tenni? Hát sajnálom, nem fog összejönni. Szerelmes vagyok Dénesbe érted? Szerelmes -löktem meg a mellkasát.
-Csak hiszed, hogy szerelmes vagy belé -kapta el a csuklómat.
-Óó igen és miből gondolod? -csattantam fel. Zoli tekintete erre megváltozott. A düht átvette az eltökéltség. Szólásra nyitott a száját ám ekkor a mobilja megcsördült. A fejét rázva rámnézett majd elfordult és elsétált. Zsófi abban a pillanatban hozzám sietett.
-Mi történt? -nézett rám aggódva.
-Beképzelt utálatos tuskó -válaszoltam és morcosan összefontam magam előtt a kezem.

°°°

Az utolsó óra után Zsófival karöltve léptem ki a suliból. Nagy meglepetésemre a lépcső alján Dénes várt egy csokor vörösrózsával a kezébe. A fülem tövéig elpirultam és a lábam elgyengült. Dénes cukin rámmosolygott mire ha lehet még jobban elolvadtam.
-Szia hát te? -mosolyodtam el miközbe megálltam előtte.
-Egy madárka csiripelte, hogy megkaptad a főszerepet -válaszolta a szemembe nézve.
-Szóval egy madárka? -sandítottam Zsófira akit hirtelen nagyon lekötött a felhők bámulása.
-Nem tudom miről beszélsz -füllentett.
-Szeretném megismerni azt a madárkát -sóhajtottam fel mire Zsófi elvigyorodott.
-Na én mentem is -ölelt meg. -Beszámolót kérek -suttogta a fülembe mielőtt elhúzódott. -Szia Dénes -integetett aztán elindult a buszmegálló felé.
-Kedvelem Zsófit -szólalt meg Dénes.
-Ennek igazán örülök -mosolyogtam rá boldogan.
-Gratulálok Emma, megérdemelted azt a szerepet -suttogta és gyengéden megsimította az arcom.
-Még mindig alig tudom elhinni -sóhajtottam fel.
-Hazavigyelek? -billentette oldalra a fejét.
-Igen, de izé...ha van kedved maradhatsz -sütöttem le a szemem.
-Itt a suli előtt? -vonta fel a szemöldökét.
-Jajj, dehogy nálunk. Mármint a házba lehet nem jöhetsz be, de az udvaron lehetünk -hadartam.
-Értettem -nevette el magát és felém nyújtotta a csokrot. Az orromhoz érintettem és egy nagyot szippantottam, de csalódottan állapítottam meg, hogy nincs illata.

°°°

A hintán ülve beszélgettünk. Szóba került minden. Régi cikis gyerekkori történeteket meséltünk egymásnak, meséltem neki apuról (itt egy kicsit bekönnyeztem). Beszélgettünk a suliról, a jövőről, tényleg mindenről. Épp egy fűszálért hajoltam le és amikor felegyenesedtem észrevettem, hogy néz.
-Öö mi a helyzet? -vörösödtem el.
-Édes vagy amikor elpirulsz -mosolyodott el majd felemelte a kezét és a fülem mögé tűrte a hajam. -Nem szeretnélek elijeszteni -szólalt meg akadozva.
-Nem hiszem, hogy sikerülne -suttogtam.
-Akkor..akkor nem zavarna ha megcsókolnálak? -hajolt közelebb hozzám habozva.
-Az engedélyemet kéred? -kérdeztem alig hallhatóan mire elmosolyodott aztán az ajkamra simított az ajkát. Az agyam abban a pillanatban kikapcsolt. A testem mintha vajból lett volna, egyre jobban elolvadtam. Az ajkam elnyílt a gyengéd nyomás alatt mire a keze az arcomra siklott és kissé maga felé húzott. A nevét sóhajtottam mire elmosolyodott és a mosolyától én is elmosolyodtam. Félénk pillantást vetettem rá mire rámkacsintott aztán a homlokomnak döntötte a homlokát.
-Azt hiszem belédszerettem -törte meg a csendet.
-Azt hiszem én is belédszerettem -vallottam be mire lehunyta a szemét aztán a karjába zárt én pedig hozzá simultam.