Miért pont te?!

Diákbál

Egy hétig tartottak bent a kórházba és egy hétig voltam otthon. Az arcom úgy ahogy helyre jött, de a kezem még mindig gipszben van ami nagyon szar mert itt a diákbál és nem tudom így, hogy fogok Zolival táncolni. Talán jobb is ha nem táncolunk olyan szerelmesen. A suliba ugyanis Zolival tesók vagyunk. Rávettem Zsófit, hogy a bál előtt jöjjön át és négyen menjünk el. Ha kérdezik majd azt mondjuk én Ákossal vagyok, Zoli pedig Zsófival. Zsófival egy egy széken ültünk miközben körülöttünk legyeskedett anyu és Zsófi anyukája. Zoli átment Ákosékhoz és vitte magával Tomit is. A körmöm már száradt, halvány zöld színű lett mint a ruhám. Zsófi körme szintén a ruhához passzolt. Anyuék nem hagyták, hogy a tükörbe nézzünk csak akkor amikor már a ruha is rajtunk volt. A végeredmény viszont... Csak bámultam magamra a tükörbe és nem hittem a szememnek. A hajam be lett göndörítve és a vállamra omlott a sminkem nem volt túl feltűnő, de tökéletesen kiemelte a szemem. Viszont mellettem Zsófi se festett rosszul. A haja kontyba volt tűzve, az ajkán rózsaszín rúzs csillogott.
-Hűű -pislogtam.
-Gyönyörűek vagytok -lépett mellém anyu és belém karolt.
-Hogy megnőttek -pislogott Zsófi anyukája meghatottan.
-Nem rég még azt mondták a fiúkra, hogy fújj -szipogott anyu és nosztalgikusan egymásra mosolyogtak Adrival. Összenéztem Zsófival majd mindketten elnevettük magunkat.
-Azért ez a gipsz nem kéne -jegyeztem meg miután végre meg tudtam szólalni.
-Még mindig nem értem, hogy tehet ilyet egy lány -csóválta Adri a fejét.
-Úgy, hogy egy féltékeny ribanc volt -morogta Zsófi.
-Féltékeny? -szaladt magasba anyu szemöldöke mire Zsófi ijedten rámnézett.
-Melissza úgy gondolta, hogy veszélyt jelentek rá. Mármint, hogy Zoli több időt töltene velem mint vele és azt gondolta, hogy na szóval...izé -makogtam.
-Jól van kicsim semmi baj -simította meg a karom. -Persze, hogy Zoli téged helyezne előtérbe. Tomi mesélt nekem arról a lányról -húzta el a száját.
-Nekem Zoli szinte semmit se mondott -motyogtam.
-Nem hiszem, hogy büszke rá -mosolyodott el szomorúan anyu.
-Oké most nincs itt helye a szomorúságnak. A fiúk mindjárt itt vannak -sóhajtottam fel. -Na Paca? Hogy nézek ki? -fordultam az ágyamon fekvő Paca felé. Ő kinyitotta a szemét majd ugatott egyet és vissza aludt. -Köszönöm -nevettem el magam majd lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a fejére.
-Be szabad jönni? -kiáltotta Tomi a bejárati ajtóból.
-Menjetek, menjetek -tereltek minket anyuék. A lábam szó szerint földbe gyökerezett amikor megpillantottam Zolit öltönybe. Bár már láttam a temetésen, meg az évnyitón, de az teljesen más volt. Zoli pillantása lassan végigjárt rajtam majd a szemembe nézett. Tekintetébe vágy bujkált és csodálat. A vér az ereimbe vágtázott. Alig tudtam magam visszafogni, hogy ne rohanjak oda hozzá és fedjem fel a titkunkat. A szemébe láttam, hogy ő is ezzel küzd.
-Itt a párom -takarta el előlem Ákos Zolit. -Szexi...akarom mondani nagyon csinos vagy -vigyorgott le rám és megölelt. -Gondoltam megakadályozom az ingyen műsort -suttogta a fülembe.
-Örök hála -sóhajtottam fel.
-Tudod Emma -szólalt meg hangosan. -Mindig is el akartalak hívni a bálba, de tartottam tőle, hogy visszautasítol -túrt a hajába.
-A foci csapat kapitányát visszautasítani? -kerekedett ki a szemem.
-Na gyerekek fotót -terelt össze minket anyu. Úgy esett, hogy Zoli mellé keveredtem aki átölelte a derekam. Elpirulva mosolyogtam a kamerába. -Oké akkor most külön külön -mondta anyu. Először engem és Ákost fotózott le utána Zsófit és Zolit.
-Tesós fotó? -vetette fel Zsófi mire hálás pillantást vetettem rá. Minden vágyam volt Zolihoz simulni. Zoli mellém lépett átölelte a derekam és magához vont.
-Gyönyörű vagy -suttogta. A lehelete cirógatta a bőröm miközbe megpuszilta az arcom.
-Te pedig tiszta James Bond -válaszoltam mire felkuncogott. Megcsináltuk a fotókat elköszöntünk anyuéktól aztán már kint is voltunk.
-Jó szórakozást -integetett anyu és Adri. Mosolyogva integettünk vissza. Beszálltam Ákos mellé előre, Zoli és Zsófi pedig hátra.
-Itt állj meg -szólalt meg Zoli sürgetően.
-Mi van slagolnod kell? -röhögött Ákos, de félre állt.
-Emma cserélj helyet Zsófival -kérte türelmetlenül.
-Jesszus haver nincs válaszfal -ingatta a fejét Ákos. Helyet cseréltem Zsófival és beszálltam hátra Zoli mellé. Abban a pillanatban rántott magához és csókolt meg. -Ez komoly? -horkantott fel Ákos miközbe elindult. Egyikünk se törődött vele. Zoli ajka mohón tapadt az enyémre keze a csupasz hátamat simította.
-Végre -támasztotta a homlokát a homlokomnak. -Alig bírtam megállni, hogy le ne tépjem rólad a ruhát amikor megláttalak -suttogta.
-Haver, ne már előttünk -szólalt meg Ákos.
-A helyedbe én nem panaszkodnák -vágott vissza Zoli. -Khm Gerda -köhintett.
-Ki az a Gerda? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Senki -húzta be a nyakát Ákos.
-Ismerem? A suliba jár? -faggattam vigyorogva.
-Emma akadj le rólam -vörösödött el.
-Zsófi? -fordultam a legjobb barátnőm felé.
-Bocsi köt a tesói titoktartás -tárta szét a kezét.
-Ne már, én is elmondok neked mindent Zoliról -hápogtam.
-Micsoda? -meredt rám az említett.
-Igaz, hogy van pókemberes alsógatyád? -fordult hátra Zsófi.
-Emma -hördült fel Zoli.
-Mi van? Tök cuki. Legalább tudjuk, hogy egy részed még mindig kisfiú -paskoltam meg a karját. Zoli csúnyán meredt rám. -Mondhatsz bármit drága, Zsófi mindent tud rólam -mosolyogtam és a tarkójára csúsztattam a kezem. Zoli tekintete megvillant miközbe hozzám hajolt.
-Mindent? -billentette oldalra a fejét.
-Igen mindent -jelentettem ki miközbe az ajkára meredtem.
-Szerintem van valami ami csak a kettőnk titka -duruzsolta miközbe végig húzta az ujját az ajkamon. Az arcom lángolt.
-Szerelmesek -horkantott fel Ákos. -Ha a hugom lennél nem hagynám, hogy ezt tegye -csóválta meg a fejét.
-Jól van Gerda -válaszolta Zoli szórakozottan mire elnevettük magunkat.
-Esküszöm ha nem hagyjátok abba a nevetést kiteszlek titeket -fenyegetőzött.
-Kitennéd a hugodat egy ilyen szép ruhába? Egy csomó veszély leselkedik odakint -pislogtam nagyokat.
-Rendben ő marad. Ti ketten mentek -helyesbített.
-Kösz haver -bólintott Zoli.
-Máskor is -válaszolta Ákos.

°°°

Mit ne mondjak a Dökösök kitettek magukért. A tornatermet szépen feldíszítették. Minden fehérbe és kékbe pompázott. Volt egy fotó sarok ahol egy fényképész lőtte a fotókat a párocskákról. Az ajkamat harapdálva reménykedve pislogtam Zolira.
-Akarsz? -csúsztatta a kezét a derekamra.
-Jó lenne, de nem lehet -sütöttem le a szemem.
-Annyira utálom ezt -suttogta.
-Én is -motyogtam.
-Nahát csajok csinik vagytok -lépett hozzánk Máté.
-Te is igazán elegáns vagy -mosolyogtam rá.
-Nem zavar ha egy kicsit elrabolom a bar...akarom mondani hugodat? -nézett Máté Zolira.
-Hát nem is tudom -húzta el a száját.
-Veled megyek -léptem Máté mellé.
-De az első tánc az enyém -nézett a szemembe.
-Nem az a hagyomány, hogy az első tánc a partneré? -mosolyogtam rá.
-Szarok a hagyományokra -lépett egyet felém. -Vigyázz rá és ne hagyd, hogy bárki is ránézzen -rebbent Mátéra a tekintete.
-Nehéz lesz, de megoldom -biccentett Máté. Odébb sétáltunk miközbe többen odaszóltak nekem. Jó, hogy visszajöttél. Jól nézel ki. Meg ilyenek.
-Na mi a helyzet? -pillantottam Mátéra.
-Nos történt egy s más miközbe te lábadoztál -szántott a hajába.
-Lecseréltek ugye? -hunytam le a szemem.
-Nem, csak a próbákon helyettesített Reni és pont ez a gond -motyogta.
-Hogy érted ezt? Jobb mint én? Máté mondd már különben a fejedre koppintok a gipszemmel -förmedtem rá.
-A próbák alatt beleszerettem -nyögte ki.
-Ennyi? -nevettem el magam.
-Emma szerelmes vagyok nem érted? Basszus én nem szoktam szerelmes lenni -meredt rám idegesen.
-Oké először is nyugodj le -nyomtam le egy székre. -Másodszor meg, miért baj ha szerelmes vagy? -szaladt magasba a szemöldököm.
-Mert...mert nekem baj -szögezte le.
-Máté csak szerelmes vagy, nem nősülni készülsz -mosolyogtam rá. -Amúgy meg menj szépen, ne legyél nyuszi és mondd el Reninek, hogy szereted -néztem a szemébe.
-Nem biztos nem -rázta meg a fejét.
-Te is tetszel neki -nyögtem ki.
-Na persze ezt csak úgy mondod -horkantott fel.
-Kivel jött a bálba? -néztem rá kérdőn.
-Azt hiszem az unokatesójával, de ez még nem azt jelenti, hogy bejönnék neki -ellenkezett.
-Máté feltűnt neked, hogy Reni milyen szép? -mordultam fel.
-Igen -sütötte le a szemét.
-Most hölgy válasz van, de nem hívott senkit hanem az uncsitesójával jött -gondolkodtam.
-Akkor miért nem engem hívott? -horkantott fel.
-Te kivel jöttél? -kérdeztem.
-Adél hívott el -morogta.
-Neked nincs ki mind a négy kereked -csóváltam meg a fejem.
-Csak azért egyeztem bele, hogy jöjjek valakivel. Nem akartam beégni, hogy egyedül érkezek. Már azon gondolkodtam, hogy meghívatom magam veled -ellenkezett.
-Máté beszélj vele, így csak szenvedsz ahogy ő is -intettem az italos pultnál álló  Reni felé.
-Huhh -állt fel és megigazította a nyakkendőjét. -A francba is igazad van, megyek elmondom neki -biccentett eltökélten.
-Ez a beszéd -mosolyogtam bátorítóan. Miközbe néztem a távolodó Máté után elgondolkodtam. Miért van az, hogy az én szerelmi életem ilyen bonyolult, de képes vagyok másokat összehozni? Széles vigyorral az arcomon figyeltem őket aztán Máté megfogta Reni kezét és megcsókolt. Amikor szétváltak mindketten vigyorogtak. Máté súgott valamit Reninek, mire ő rámnézett és köszönömöt tátogott.
-Szivesen -tátogtam vissza.

°°°

Ráhajtottam a fejem Zoli vállára és lehunytam a szemem. Az illata körbe lengett mint egy buborék. Zoli keze a hátamon nyugodott míg a másikkal az épp kezemet fogta.
-Ez eddigi életem legszebb pillanata -suttogtam.
-Szerintem volt már szebb is -súgta vissza. -Legalábbis nekem -tette hozzá.
-Ne kezd kérlek. Beindul a fantáziám -csóváltam meg a fejem mire felkuncogott.
-Örökre a karjaimba tartanálak -vont közelebb magához és a nyakamba fúrta a fejét.
-Zoli ne mondj ilyeneket -szóltam rá.
-De ha egyszer ez az igazság -ellenkezett.
-Ne mondj ilyeneket mert meg akarlak csókolni -suttogtam.
-Akkor gyere -fogta meg a kezem és maga után húzott. Hagytam naná, hogy hagytam. Szó szerint égtem a csókjáért, az érintéséért. Zoli odaszólt valamit Ákosnak majd elhagytuk a tornatermet.
-Zoli nem lehet bemenni a suliba -szóltam rá.
-Megtiltod? -vigyorgott rám. -Ugyan Emma, gyere már -szorította meg a kezem. Sóhajtva hagytam magam. Felmentünk az emeletre majd Zoli kinyitott egy ajtót ami mögött egy lépcső húzódott.
-Kevesebb ideje jársz ide mint én. Honnan a fenéből tudtad, hogy van itt lépcső? -rángattam meg a kezét döbbenten.
-Egyszer kiküldtek matekról én meg felfedező útra indultam -válaszolta. Mikor felértünk a lépcső tetejére csodálkozva torpantam meg.
-Ez tiszta High School Musical -mosolyodtam el boldogan. A tetőn voltunk, ami tele volt virágokkal.
-Mondanám, hogy keringőzzünk, de majd legközelebb -kacsintott rám majd magához vont és megcsókolt. Abban a pillanatban ahogy az ajkunk találkozott minden gondolat kiszökkent a fejemből. Csak ő voltam meg én. Csak mi ketten, a tetőn, a saját kis High School Musicalünkben.