Miért pont te?!

Gáz van!

-Kösz a fuvart Gerda -szólt oda Zoli Ákosnak majd gyorsan kiszállt.
-Na várjál csak -pattant ki Ákos.
-Fiúk -nevettem el magam. -Héé csajszi olyan szótlan vagy -öleltem meg hátulról.
-Ki? Én? Dehogy -rázta meg a fejét.
-Zsófi ismerlek és tudom, hogy titkolsz valamit -suttogtam.
-Én...nem nem titkolok semmit -hadarta.
-Értem nos ha készen állsz, tudod hol találsz -szorítottam meg a vállát.
-Emma -kezdte.
-Zsófi mondom ismerlek, de nem faggatlak -mosolyogtam rá.
-Miért csinálod ezt? -nyögött fel.
-Nem csinálok én semmit. Szeretlek -mosolyogtam majd kiszálltam a kocsiból. A srácok az autó mellett ácsorogtak, Zoli cigizett.
-Büdös bagós -motyogtam mire rám öltötte a nyelvét.
-Em sikerült vele beszélned? -fürkészte az arcom Ákos.
-Hagyd őt Ákos. Nem akar róla beszélni -ráztam meg a fejem.
-Kezd idegesíteni a viselkedése. Mióta nyaralni voltunk olyan furcsa -túrt idegesen a hajába.
-Tudod kivel találkozott? -kérdeztem.
-Pont ez az, hogy nem -morogta.
-Figyelj ha készen áll majd elmondja -sóhajtottam fel. Ákos idegesen bólintott majd a vállamnál fogva magához vont és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Azért köszi, hogy megpróbáltad -suttogta.
-Ugyanmár -legyintettem.
-Na sziasztok -köszönt el a kocsi felé indulva.
-Szia -integettem.
-Szia...-köszönt Zoli mire Ákos megtorpant. -haver -fejezte be röhögve.
-Szerencséd -nevetett Ákos. Összefontam magam előtt a kezem mire Zoli rám terítette a zakóját.
-Gyere menjünk be -intett a fejével a ház felé.
-Neked nem furcsa, hogy ég a villany mindenhol? -ráncoltam össze a homlokom.
-Biztos csak aggódnak -vonta meg a vállát Zoli majd kinyitotta nekem az ajtót  és előre engedett.
-Sziasztok -köszöntem vidáman.
-Valami nem stimmel -sziszegte Zoli a fülembe.
-Szokatlan nagy a csend -motyogtam.
-A nappaliba vagyunk -hallottuk Tomi komor hangját.
-Baszki, valami nagy szar van -húzta el a száját Zoli.
-Gyere essünk túl rajta -suttogtam bár a gyomrom idegesen rándult össze. Félve léptem be a nappaliba. Tomi és anya egymás mellett álltak mindketten dühös arcal.
-Nagyon jól tudtad, hogy Emma mit élt át. Te mégis képes vagy a házamba drogozni? -kérdezte anya indulattól remegő hangon.
-Hogy? -sápadt le Zoli.
-Ne tegyél úgy mintha nem tudnád miről van szó -robbant ki Tomiból. -Ezt a szobádba találtuk -hajított Zoli felé valamit, Zoli pedig reflexből elkapta. A kezébe egy kis zacskó volt tele apró fehér tablettákkal. Lesápadva meredtem a csomagra, tekintetem ijedten kitágult. Nem, ez nem történhet meg!! Ez lehetetlen. Megragadtam Zoli kezét aki őrült erővel szorított vissza, de nem szólt semmit. Csak bámult a gyógyszerekre. Egy helybe állt miközbe az apja leüvöltötte. Aztán egyszerűen elegem lett. Az egy dolog, hogy Zoli titkolta, hogy drogozik, de nem így kéne bánni vele. Hát nem látják, hogy milyen sokat változott? Segíteniük kéne neki, nem ordítani vele. Hirtelen átjárt a düh, Zoliért képes lettem volna szembe menni a világgal. Képes vagyok anyum szemébe hazudni, hogy őt megvédjem. Elengedtem a kezét és mint egy pajzs elé álltam.
-Az nem az övé -jelentettem ki mire Tomi döbbenten elnémult.
-Kisasszony értékelem, hogy védeni próbálod, de ezt nem úszhatja meg -találta meg a hangját Tomi.
-Anya nézz a szemembe. Szoktam én neked hazudni? Igen lehet vannak titkaim, de ha bajom van mindig hozzád szaladok. Úgy gondolod nem mentem volna hozzád ha megtudom Zoli drogozik? -lábadt könnybe a szemem.
-Kicsim az ő szobájába volt -keményedett meg az arca.
-Mert odatettem -sírtam el magam. -Én voltam -zokogtam.
-Te? De miért tettél ilyet? -sápadt le anya.
-Mert éppen utáltam -mutattam Zolira aki csak állt egy helybe és engem bámult. -Dénessel voltam egy egyetemi buliba. Letettük a kabátokat. Itthon vettem észre, hogy ez van a zsebembe. Megijedtem oké? Azt hittem ha hozzád szaladok azt fogod hinni, hogy drogozok. Ezért eldugtam Zolinál, azt akartam, hogy megtaláljátok. Teljesen elfelejtettem, hogy ott van -estem térdre.
-Kösz, hogy bajba kevertél -förmedt rám hirtelen Zoli mire még jobban zokogtam noha tudtam, hogy csak színészkedik. -Talán ha elmondtad volna akkor segítek. Eszedbe se jutott lehúzni a WC-n? -kérdezte ingerülten majd a fejét rázva a szobájába ment és becsapta maga után az ajtót.
-Anyu? Kérlek bocsáss meg -suttogtam a padlót bámulva.
-Emma tudhattad volna, hogy hiszek neked. Nem mentség az, hogy megijedtél -rázta meg a fejét. -Menj a szobádba -tette hozzá. Zokogva álltam fel és mentem a szobámba.

°°°

Mikor már anyuék is elvonultak szinte rohantam át Zolihoz. Szipogva csuktam be magam után az ajtót és dőltem neki. Abban a pillanatban csapódott nekem Zoli és tapasztotta az ajkát az ajkamra. Hozzá simultam és az épp kezemmel átkaroltam a nyakát. Zoli megfogta a kezem és magával húzott az ágyra. Egymás felé fordulva feküdtünk le.
-Miért Emma? -kérdezte halkan.
-Még nem állsz készen. Nem hagyhattam, hogy így derüljön ki és azt sem, hogy így beszéljen Tomi veled -suttogtam.
-Tudod, hogy megérdemeltem -húzta el a száját.
-Nem, nem érdemelted meg -jelentettem ki.
-De igen -suttogta.
-Egész éjjel elvitatkozhatunk ezen -sóhajtottam fel.
-Egyszer úgyis megtudják -suttogta.
-Nem ha teszel ellene. Próbálj meg leszokni -kértem.
-Emma -kezdte.
-Ne csak gondolkodj már rajta, már így is sokat változtál. A hülye is látná. Olyan erős vagy Zoli, menne neked -húztam magamhoz a fejét.
-Bármibe belekezdnék ha végig mellettem lennél -simította meg az arcom.
-Csókolj meg -suttogtam mire engedelmesen az ajkamra tapasztotta az ajkát és körém fonta a karjait.