Miért pont te?!

Tiszta lappal

Némán tettük meg az utat hazáig csak Herceg és Missh Vártam rád című dala törte meg a csendet. A szemem sarkából az utat figyelő Zolira pillantottam.
-Milyen volt a napod? -kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
-Nem volt olyan vészes -vonta meg a vállát.
-Láttam összehaverkodtál a srácokkal -mosolyodtam el halványan.
-Ja -biccentett. -Volt valami közted és Ákos közt? -kérdezte mire megrökönyödve rámeredtem.
-Hogy köztem és Ákos közt? Nem, dehogy, mi....mi csak barátok vagyunk -pislogtam nagyokat.
-Biztos? -pillantottam rá.
-Igen biztos, de ha lenne is köztünk valami az nem rád tartozna -csóváltam meg a fejem.
-Voltál már szerelmes? -kérdezte mire az ajkamba haraptam és kissé elpirultam.
-A színészek iránt való rajongás annak számít? -kérdeztem félénken.
-Nem az, nem -mosolyodott el. Mennyivel helyesebb amikor őszintén mosolyog -gondoltam.
-Többet kéne mosolyognod. Jól áll -suttogtam mire meglepetten rámnézett. Zavartan elkaptam róla a tekintetem és kinéztem az ablakon.
-Emma -szólalt meg.
-Igen? -néztem rá.
-Én...én azért...azért kezdtem el drogozni, mert csak így tudtam elviselni ezt a hatalmas űrt ami bennem van. El se tudod képzelni milyen érzés volt végignéznem ahogy a családom a szemem láttára hullik szét és semmit se tudok tenni, hogy ezt megakadályozzam. Anyával akartam maradni, de apa nem hagyta. Azt mondta, hogy ezzel csak engem akar védeni. Tudod anya sokat ivott és ez miatt apát hibáztattam. Anya miatta ivott -suttogta. Zoli egyszer se nézett rám és ennek most örültem. Nem akartam, hogy lássa a könnyeket a szemembe. Az arcán nyílt fájdalom tükröződött, nem is próbálta elrejteni előlem. -Hazudtam amikor azt mondtam nem vagyok függő -vallotta be mire erősen az ajkamba haraptam. -Egy két napig bírom nélküle, de aztán...aztán muszáj...nem is tudom ezt elmagyarázni. Olyan mintha átkozottul vágynál valamire ami tilos. Addig küzdesz még meg nem kapod azt a valamit -suttogta az ablakon bámulva kifele. Észre se vettem, hogy időközbe megálltunk és már a zene se szólt. -A szüleim válása után, elkezdtem cigizni aztán jött az alkohol majd a drog -meredt maga elé. Némán hallgattam, nem mertem megtörni a csendet. -Egyszer hallottam ahogy apa, anyukáddal beszél telefonon. Hallottam, hogy apa azt mondja, hogy majd te jó útra térítesz. A fejembe vettem, hogy a nagy francokat, majd inkább én rontom el őt. Amikor megcsókoltalak csak arra gondoltam, hogy most végre apa is megtudja, soha nem fogok rátok a családomként tekinteni. Nem akartalak megkedvelni, komolyan elterveztem, hogy szépen a bizalmadba férkőzök aztán lesz ami lesz, de nem számítottam arra, hogy megkedvellek -csóválta meg a fejét.
-Miért baj az ha kedvelsz? -kérdeztem. A kérdés csak úgy kibukott belőlem.
-Mert megfogadtam, hogy pokollá teszem apám új családjának az életét -morogta. -De...de már nem akarom. Kedvelem anyudat -sóhajtott fel.
-Miért mondtad ezt el nekem? -sütöttem le a szemem.
-Nem várom el, hogy megérts, de nem akarom, hogy félj tőlem. Téged soha nem bántanálak -suttogta mire az ajkam megremegett.
-12 éves voltam amikor...amikor. Volt egy fiú barátom, a plázában ismerkedtünk meg. Nagyon kedves volt és egyszer áthívott magukhoz. Igent mondtam. Náluk megismertem a bátyát aki épp a haverjaival videojátékozott. Az asztalon telis tele mindenféle por és bogyó. Nagyon féltem, szóltam Petinek, hogy el szeretnék menni. Ő azt válaszolta, hogy rendben csak előtte kiszalad a mosdóba. A bátya ekkor átült mellém, elkezdett simogatni, mocskos dolgokat suttogott a fülembe, hogy mit fog tenni ha nem engedelmeskedek neki. Rettegtem, szó szerint remegtem a félelemtől, az ájulás környékén voltam -suttogtam. Az ölembe lévő kezem erősen remegett miközbe a tekintetem ide oda cikázott. Az, hogy felidéztem ezt az emléket, jött vele az a rettegés is amit akkor éreztem. -Kislány voltam, nem tudtam elmenekülni. Kényszerített, hogy vegyem be a bogyókat. Onnantól minden kiesett, a kórházba ébredtem fel -motyogtam idegesen fészkelődve. Zoli gyengéden a kezemre tette a kezét mire ránéztem és a szemem könnybe lábadt. -Nem tudtam mit gondoljak amikor megláttalak téged. Megijedtem, csak az járt a fejembe, hogy minnél távolabb kell lennem tőled. Nem akartam elhinni, hogy drogozol, hogy pont te -csuklott el a hangom és a zokogás kirobbant belőlem. -Megijedtem érted? Féltem, hogy az a nap megismétlődik -zokogtam a kezembe temetve a fejem. Zoli mellettem hallgatott, még csak nem is mozdult, aztán a hátamra simította a kezét és elkezdte dörzsölni.
-Nincs semmi baj -suttogta megnyugtató hangon és közelebb csúszott hozzám. -Emma nincs semmi baj -ölelt magához. -Sss...ne itasd az egereket -suttogta a fülembe miközbe gyengéden simogatta a hátam. Valahogy jól esett a közelsége. Ebben a pillanatba nagyon könnyű volt azt hinni, hogy a bátyám. Az ingébe temettem a fejem és szorosan lehunytam a szemem miközbe magamba szívtam az illatát. Old Spice -állapítottam meg magamba. Apu is mindig ezt használt. -Jól van már kicsilány, elég a bőgésből -sóhajtott fel. -Hallod? Nem szeretem a bőgő masinákat -tolt el finoman magától. -Jól vagy? -simította meg az arcom óvatosan. A szeme tele volt gyengédséggel.
-Azt hiszem -bólintottam.
-Akkor jó -biccentett majd elővett egy zsepit és felém nyújtotta. -Mosd le a sminked. Bányarém vagy -jegyezte meg mire rácsaptam a táskámmal a vállára. Aztán a tekintetem megakadt a fekete folton az ingjén.
-Van másik inget? -érdeklődtem.
-Itt? Itt nincs -nézett rám. -Miért? -vonta fel a szemöldökét.
-Kissé szemfestékes lettél -mosolyodtam el bocsánatkérően. Zoli lenézett az ingére majd felhorkantva megcsóválta a fejét.
-Így jár az aki bőgőmasinákat vigasztal -sóhajtott fel.
-A drog miatt nem gyengül a teljesítményed? -kérdeztem hirtelen mire rámnézett.
-Meglepő, de nem. Bírni szoktam -vonta meg a vállát.
-Nem tudnál valahogy leállni? -haraptam az ajkamba.
-Ha akarnék le tudnák -kapta el rólam a tekintetét.
-De nem akarsz ugye? -kérdeztem csendesen.
-Valahogy úgy -biccentett. -Igazából, ezzel magamat akarom büntetni. Nem tudom az az érzésem, hogy miattam hullott szét a családom -suttogta.
-Ez biztos nincs így -ráztam meg a fejem.
-Lehet -válaszolta némi csend után aztán beindította a kocsit. -Hogy hívták? -kérdezte hirtelen.
-Kit? -kérdeztem vissza.
-Azt aki...aki bedrogozott -morogta.
-Miért érdekel? -húztam össze a szemem.
-Nem tudom, talán ismerem -vonta meg a vállát és láttam, hogy a nyakán kidagad egy ér.
-Zoli ő akkor volt 17 mára sokkal idősebb tőled -csóváltam meg a fejem.
-Akkor is tudni akarom a nevét -jelentette ki.
-Nem mondom meg -vágtam rá mire élesen beszívta a levegőt.
-Mondd te nem akarod megbosszulni azt amit veled tett? -kérdezte.
-Soha többé nem akarom azt a gyereket látni -suttogtam kinézve az ablakon.
-Ha megmondod a nevét, kezeskedem róla, hogy alulról szagolja az ibolyát -mondta mire kikerekedett a szemem.
-Zoli -visítottam. -Mondd te teljesen megzakkantál? -kiabáltam.
-Jesszus nyugi. Ember ölésig még én se mennék el -horkantott fel.
-Ilyennel ne viccelj oké? -förmedtem rá.
-Jó, bocsánat -mosolygott rám.