Miért pont te?!

Dühöngő őrült

Első óra tesi. Jajj, de örülök neki. A tesitanár az udvaron futtatott minket. Zsófival a második körnél tartottunk amikor megpillantottam Melisszát.
-Ő az -sziszegtem a fogaim közt Zsófinak.
-Jézus, hogy néz ki -fintorgott.
-Lányok mozgás -kiáltott ránk a tanár. Melissza mosolyogva integetett nekem aztán visszament az épületbe.
-Ezt nem hiszem el -fakadtam ki.
-Minden rendben? -torpant meg Stella és Reni.
-Nem nincs -túrtam a hajamba. -Láttátok azt a csajt előbb? Az Zoli exe -sziszegtem.
-Kiköpött ribanc -morogta Reni.
-Igen az. Tegnap megjelent nálunk, egyszerűen borzalom -toporogtam.
-Emma mi melletted vagyunk. Kikészítjük azt a csajt -húzta össze a szemét harciasan Stella.
-Nem csajok. Zoli azt mondta, hogy ne álljak le vele vitázni -ráztam meg a fejem.
-De most már más a helyzet. Ide jött ebbe az iskolába. Le merném fogadni, hogy vissza akarja szerezni magának Zolit -morogta Zsófi mire szorosan lehunytam a szemem és megdörzsöltem az arcom.

°°°

Óra után rögtön Zoli terméhez siettem nyomomba Zsófival. Mikor kilépett a teremből megfogtam a karját és magam után húztam a szertárba.
-Héé minden rendben? -érintette meg az arcom.
-Vissza akar kapni -néztem a szemébe.
-Kicsoda? Adél? -ráncolta össze a homlokát.
-Nem, Melissza. Itt van Zoli, itt van az iskolába -lábadt könnybe a szemem.
-Hogy? Láttad? -sápadt le.
-Igen, tesink volt és mosolyogva integetett nekem.
-A rohadt életbe -csattant fel. Az ajtó ekkor kinyílt és Ákos meg Zsófi surrant be.
-A zsák megtalálta a foltját. Adél és Melissza karöltve sétálgatnak -ujságolta Zsófi komoran.
-Istenem, ez egyre jobb -nyögtem fel és leroskadtam az egyetlen székre.
-Most mi lesz haver? -kérdezte Ákos. Zoli idegesen járkált a szűk helyen majd legugolt elém.
-Emma, kicsim -emelte meg az álam.
-Nem akarom, hogy itt legyen -görbült sírásra a szám.
-Tudom -mondta halkan. -Muszáj őt levegőnek néznünk. Sajnos nem tehetünk ellene semmit -rázta meg a fejét.
-El foglak veszíteni. Érzem Zoli, el fogja érni amit akar -sírtam el magam és a nyakába vetettem magam.
-Ne, ne, ne Emma sss....-ölelt szorosan. -Nem szabad hagynod, hogy gyengének lásson. Erősnek kell maradnod -dörzsölte meg a hátam.
-Úgy félek Zoli -zokogtam.
-Tudom angyalom. Nem fogsz elveszíteni. Hallod? -fogta két keze közé az arcom és megcsókolt. -Nem fogsz elveszíteni -ismételte meg és szorosan magához ölelt.

°°°

A mosdóba voltam amikor összefutottam Melisszával. A fülkéből léptem ki amikor a pillantásom találkozott az övével.
-Nocsak Emma. Micsoda meglepetés -varázsolt az arcára széles mosoly. Szótlanul léptem a mosdóhoz és mostam meg a kezem. -Próbáltam veled ma beszélni, de mindig elsiettél. Be kell vallanom, hogy bánt a viselkedésed. Azt hittem, hogy barátok leszünk -csevegett. -Héé válaszolj már -könyökölt oldalba erősen. Elakadó lélegzettel kaptam az oldalamhoz a kezem. Éreztem, hogy a düh egyre nő bennem. -Már értem. Zoli azt mondta, hogy ne állj szóba velem igaz? -fonta össze a kezét.
-Mit akarsz tőlünk? -sziszegtem.
-Tőlünk? Jajj ez nagyon cuki -nevette el magát. -Édesem fogadj meg egy tanácsot ne állj az utamba -lépett közelebb hozzám. -Az a helyzet, hogy pont az utamba vagy -morogta mire félre léptem. -Jajj nem úgy te hülye. Vissz akarom kapni Zolit. És te nem fogsz ebbe meg akadályozni. Megértetted kislány? -villant meg a tekintete. Talán hallgatnom kellett volna, de nem tudtam megtenni. Muszáj volt vissza vágnom neki.
-Ha annyira biztos vagy abban, hogy Zoli nem szeret engem akkor miért mondod, hogy ne álljak az utadba? Magad se vagy biztos a dolgodba mi? -érdeklődtem. Melissza vicsorogva megragadott a hajamnál fogva és neki csapta a fejem a tükörnek. A tükör szilánkjaira robbant. A fájdalomtól felsikoltottam. Melissza ellökött magától mire neki csapódtam a falnak és lecsúsztam a földre.
-Velem te aztán ne szórakozz. Mocskos kurva -rugott bele a hasamba. Könnyek folytak végig az arcomon, elkeveredve a véremmel. -Azt hiszed, hogy kellesz neki? Komolyan azt hiszed, hogy akar téged? Ő engem szeret, mindig is engem szeretett -ragadta meg a hajam és feljebb rántott.
-Hagyd abba ez fáj -sikítottam zokogva.
-Azta mindjárt meghatódok -röhögött miközbe hátra csavarta a kezem.
-Neeee -üvöltöttem kínok közt vergődve. Aztán meghallottam a reccsenést, eltörte a kezem. Fájt, nagyon fájt. A könnyektől már semmit se láttam. Kezdtem elveszíteni az eszméletem. Melissza egy csomószor behúzott nekem, rugdosott aztán az ajtó kirobbant. A fejem a padlón landolt.
-Te mocskos kurva -ordította Zoli és neki csapta Melisszát a falnak.
-Szeretsz engem. Te engem szeretsz. Az a ribanc közénk állt -visította Melissza.
-Istenem Emma -esett térdre Zsófi mellettem. -Emma -suttogta elsírva magát.
-Engedj, engedj oda -sürgette Zoli. Zsófi arrébb mászott, a helyét pedig Zoli vette át. -Emma -suttogta könnyes szemekkel. -Valaki hívja a mentőket -kiáltotta Ákos.
-Emma, maradj velem -fogta meg az épp kezem. -Kérlek Emma -suttogta. Válaszolni akartam neki, de magával ragadott a sötétség.