Egymás ellen (Marvel ff.)

Chapter 4

Végre bent vagyok a fürdőben! Fogalmam sincs mit tudott ennyi ideig Brook elpancsolni idebent, de egy örökkévalóságnak hatott, amíg kijött. Persze én előre tudom, hogy ennél sokkal kevesebbet szándékozok itt eltölteni. Leveszem magamról a ruháim és biztos helyre rakom, védve őket a legtöbb víz ellen. Na, akkor most vagy soha!

Óvatosan megnyitom a csapot, hogy a lehető legforróbb víz zúduljon rám, majd belépek a zuhanykabinba. Egyszerre esett jól a hőmérséklet miatt, viszont egyértelműen kellemetlen volt maga a tudat is, hogy víz ér hozzám. Ez teljesen elálmosított. Természetesen ez az oka a gyors mosakodásnak. Ezután olyan sebességgel száguldottam ki a helyiségből, mintha üldöznének.

Egyértelmű, hogy mire kimentem a szobatársnőm már nem volt sehol, pedig még így is, ha mondhatom, gyorsan végeztem. Legalább tudok beszélni a családommal.

Észre sem véve az idő múlását, mikor letettük már éjjel 10 óra is elmúlt. Ez aztán tényleg hosszúra sikeredett, ezek után pedig Brook is visszatért. Őszintén nem igazán érdekelt, mit miért csinál olyan fáradt vagyok jelenleg és amint betakartam magam már a valóságtól messze jártam.

~Másnap reggel~

A csengő fülsértő hangjára riadtam meg. Mennyi lehet az idő? Erre a kérdésre ugyancsak hamar választ kaptam, mivel Tony Stark hangja szólalt meg a hangosbemondóból.
- Jó reggelt minden tanulónak! Reggel 6 óra van. Ideje felkelni és készülődni az első napra- szokatlanul vidám hangon szólt, így őszintén kétlem, hogy ez az igazi playboy, milliárdos, de ha már ilyen kedves ébresztőt kaptunk, miért aludjak vissza.

Lassan felültem az ágy szélére, ahol pár percig némán pislogtam magam elé, aztán a szekrényemhez megyek. Még tegnap este pakoltam ki és úgy látszik hasznos volt, mert sokkal könnyebben megtalálom a ruháim, azonban nem sokkal később egy álmos Brook is csatlakozott hozzám.
- Jó reggelt! – köszönt elsőként én pedig csak elmorogtam valami köszönés félét viszonzásként. Nem vagyok túl jó a korán kelésben és még nem sikerült átállnom az itteni időzónára. 7 óra az mégis csak 7 óra.
- Nem tudod mi lesz a reggeli?

Tapsot kérek, jó? Hatalmasat! Meg tudtam szólalni egyszer végre úgy, hogy ne legyen minden egyes szavam csöpögő gúny vagy irónia.

- Őszintén? – kérdez vissza – Fogalmam sincs – válaszol még kicsit fáradt hangon, de már most is süt róla az életerő. De jó! Én majd meghalok. Nem érdekes, egyszer kiheverem.

Miután megtaláltam minden ruhadarabot magamra is veszem azokat, és elindulok reggelizni.

Leghamarabb Misa-val találkozok, aki ugyanúgy kiszúr engem a folyosón, aztán pedig csatlakozott hozzám.
- Jó reggelt! – köszönök neki kedvesen, mire ő meghajol előttem. Ha jól tudom ez náluk a tisztelet jele, így én is viszonzom ezt.
- Hogy aludtál? – kérdezem tőle.
- Igazán jól. Jessica elég jó szobatárs. Neked milyen volt az első éjszaka?- kérdez vissza, s hallom a hangján az akcentust, ami nálam is jelen van.
- Ez remek, és nekem is jól telt. Brook nem sokat volt bent- vonok vállat.

Idő közben az ebédlőbe is megérkezünk, ahol a kártyákat használva meg is kapjuk a reggelinket. Nem vitték nagyon túlzásba, de az íze mindenért kárpótol, és őszintén szólva nem is gondoltam volna eddig, hogy az eperlekvár ennyire finom teavajjal, de boldog vagyok az új tudás miatt.

- Miket kell vinnünk a mai napra? – kérdezem Brooklyntól, mikor újra bent vagyok a szobában.
- Gondolom, nem kell még semmi, hisz felméréseket fogunk csinálni – jegyzi meg szinte indulásra készen. Bevallom én is erre számítottam, de biztos akartam lenni magamban.
- Igaz, át is kellene öltöznöm – mondom hitetlenül, aztán átveszem a kapott egyenruhát és a biztonság kedvéért megfogom az egyik még „szűz" füzetem.